adozona.hu
AVI 2000.9.121
AVI 2000.9.121
A behozatali előjegyzéskor a vám megállapítása és kiszabása megtörténik. A beszedés iránt a vámhatóság csak a visszaviteli határidő lejártát követően járhat el [39/1976. (XI. 10.) PM-KkMegy. r. 91. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1983. december 19-én a felperes jogelődje a H. E.-I. Vállalat és a külföldi székhelyű C. Kft. megállapodása alapján 1984-85. években a felperesi jogelőd mint külkereskedő kérelmére és az M. mint belföldi vevő részére több alkalommal behozatali előjegyzésben vámkezeltek vámárukat. A visszaviteli határidőt 1992. december 15-ig hosszabbították meg. A felperes 1992. decemberében többször felszólította az M. jogutódját, az M. M. és Videofilmgyárat (MOVI-t), hogy a visszaviteli határidő lejárta mia...
AVI 2000.9.121 A behozatali előjegyzéskor a vám megállapítása és kiszabása megtörténik. A beszedés iránt a vámhatóság csak a visszaviteli határidő lejártát követően járhat el [39/1976. (XI. 10.) PM-KkMegy. r. 91. §]
1983. december 19-én a felperes jogelődje a H. E.-I. Vállalat és a külföldi székhelyű C. Kft. megállapodása alapján 1984-85. években a felperesi jogelőd mint külkereskedő kérelmére és az M. mint belföldi vevő részére több alkalommal behozatali előjegyzésben vámkezeltek vámárukat. A visszaviteli határidőt 1992. december 15-ig hosszabbították meg. A felperes 1992. decemberében többször felszólította az M. jogutódját, az M. M. és Videofilmgyárat (MOVI-t), hogy a visszaviteli határidő lejárta miatt a behozatali előjegyzésben vámkezelt vámárukat szállítsa be a vámraktárába. A felperes vámraktárába a vámáruk beszállítása nem történt meg és a visszaviteli határidő leteltével a felperes a vámárukkal nem tudott elszámolni. Az ismételt közigazgatási eljárásban az 5. számú vámhivatal az 1997. október 1-jén kelt 14 db határozatával a felperessel szemben az el nem számolt előjegyzett vámáruk után esedékes közterheket előírta.A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1997. december 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint az alperes követelése elévült, illetve nem ő a vámfizetésre kötelezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 53. § (1) bekezdése, 69. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a behozatali előjegyzés esetén az előjegyzésbe vételt kérő a jogszabály alkalmazása szempontjából vámfizetésre kötelezett. Ítélete indokolása szerint a R. 47. § (2) bekezdése szerint a behozatali előjegyzés egy egységes eljárás, amely a behozatali előjegyzéssel kezdődik és a köztartozás kiszabásával, vagy a vámáru elszámolásával fejeződik be. A behozatali előjegyzéskor hatályban volt 1966. évi 2. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 11. § (4) bekezdése alapján a külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáruval kapcsolatban a nem közölt vám követelési joga a vámkezeléstől, a jogerősen megállapított vám beszedési joga az esedékesség napjától számított egy év elteltével évül el. A Tvr. 9. §-a alapján a behozatali előjegyzésben vámkezelt perbeli vámáruk tekintetében a vám 1992. december 16-án esedékessé vált, ezáltal a vám követelési joga 1993. december 16-ával elévült. Az elévülési időt módosító 1987. évi 14. törvényerejű rendelet alkalmazása kizárt, mert a jogszabály módosítása jogviszony keletkezését követően történt meg, így annak visszamenőleges hatálya nincs.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1966. évi2. tvr. 11. § (4) bekezdését az 1987. évi 14. tvr. 7. § (2) bekezdése módosította, az elévülési időt 5 évre emelte fel. Mivel a vám esedékessége a Tvr. 9. §-a alapján a visszaviteli határidő lejártát követő nap, az előjegyzésben vámkezelt vámáruk tekintetében a vám 1992. december 16-án vált esedékessé. Az esedékesség időpontjában hatályban levő rendelkezéseket kell alkalmazni, azaz a felemelt elévülési határidőt. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor a behozatali előjegyzésbe vétel egységes eljárását akként értelmezte, hogy az esedékesség időpontjában nem az akkor hatályos jogszabályi rendelkezést kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tvr. 11. § (4) bekezdését, 6. § a) pontját, a R. 39. § (5) bekezdését és 69. § (5) bekezdését. Álláspontja szerint a vám beszedési joga elévült, az elévülés 1993. december 16-án bekövetkezett. A vámfizetésre kötelezett az Mafilm jogutódja az M., amely 1992. január 12-én a felperessel kötött megállapodásában elismerte a kötelezettségek átvállalását. Sérti a jogerős ítélet a Pp. 215. § (1) bekezdését, mert a kereseten túlterjeszkedett, a felperes vámfizetési kötelezettségét is vizsgálta. A felperes kötelezésére megismételt eljárásban került sor, ezt megelőzően a vámhatóság az M.-t kötelezte a vám megfizetésére és az M. elkésett fellebbezését az alperes törvénysértően bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja és 272. § (2) bekezdése alapján jogszabálysértésre való hivatkozással felülvizsgálati kérelem előterjesztésének akkor van helye, ha a fél a jogorvoslati jogát kimerítette. A Pp. 247. § (2) bekezdés és 253. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálja el a fellebbezést, nem fellebbezett rendelkezést nem bírál felül. A felperes keresetében két tekintetben támadta az alperes határozatát, hivatkozott arra, hogy az alperes követelése elévült, illetve nem ő a vámfizetésre kötelezett. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, így jogszerűen vizsgálta a Pp. 215. §-a alapján a vámfizetésre kötelezettség fennállását. A felperes az elsőfokú ítélet rendelkezését - mely szerint a felperes minősül vámfizetésre kötelezettnek - fellebbezéssel nem támadta, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a nem fellebbezett részét nem is érintette. Mindezek alapján a felperes felülvizsgálati kérelmének az a része, amely a vámfizetésre kötelezettségét megállapító ítéleti rendelkezés felülvizsgálatára irányul, érdemben nem vizsgálható.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a felülvizsgálati kérelmet az elévülésre vonatkozó jogszabálysértés tekintetében. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az elévülési határidőket az esedékességkor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell megállapítani. A nem közölt vám beszedési joga ugyanis csak az esedékességtől számított meghatározott idő elteltével évül el a Tvr. 11. § (4) bekezdés a) pontja alapján. A behozatali előjegyzés speciális szabályai szerint - a R. 91. § (1) bekezdése szerint - a behozatali előjegyzésbe vételkor a vám megállapítása és kiszabása megtörténik. Ennek beszedése iránt a hatóság csak a visszaviteli határidő lejártát követően járhat el hivatalból az akkor hatályban levő elévülési rendelkezések figyelembevételével. Mindezek alapján 1992. december 13-án esedékessé vált vám követelési joga az akkor hatályos rendelkezések szerint 1997. december 16-ig fennállt, elévülés nem következett be, mert az alperes a másodfokú határozatát 1997. december 2-án - az elévülési határidőn belül - hozta meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a megismételt eljárást megelőző eljárásban a vámhatóság az M. A. Kft-t kötelezte a vám megfizetésére és az M. elkésett fellebbezését az alperes törvénysértően bírálta el, így eljárási szabályt sértett. A felperes az eljárási szabálysértésre hivatkozott a keresetében is az elévüléssel kapcsolatban kifejtett álláspontja kapcsán. A felperes ezen kérelme érdemben nem bírálható el. A felperes csak a rá kötelezést tartalmazó határozat tekintetében minősül félnek és nyújthat be azon határozat ellen keresetet, felülvizsgálati kérelmet. A bíróság - hatáskör hiányában - közigazgatási perben nem vizsgálhatja más felek között fennálló jogviszonyt, vagy más felekre vonatkozó közigazgatási határozatot.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.305/1999. sz.)