adozona.hu
AVI 2000.9.117
AVI 2000.9.117
A vámfizetésre kötelezett jóhiszeműsége akkor állapítható meg, ha a vámkezelés során is így járt el. A jóhiszeműséget önmagában a határozat hozatala után tanúsított magatartás nem alapozza meg [Áe. 61. § (5) bek., 39/1976. (X. 10.) PM-KkM egy. r. 70. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. december 2-a és 1995. május 4-e között 19 alkalommal H. F. 1. és az F. 2. étrendkiegészítő termékeket kért a belföldi forgalom számára vámkezelni. A vámáru-nyilatkozatokon a felperes a termék megnevezéseként emberi tápszert tüntetett fel és 2106.90-026 vámtarifaszámot (továbbiakban: Vtsz.) , míg az 1995. február 2-án vámkezelt terméknél a korábbitól eltérően2106.10-000 Vtsz. megjelölést tüntetett fel. A vámkezeléshez a felperes bemutatta a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intéze...
AVI 2000.9.117 A vámfizetésre kötelezett jóhiszeműsége akkor állapítható meg, ha a vámkezelés során is így járt el. A jóhiszeműséget önmagában a határozat hozatala után tanúsított magatartás nem alapozza meg [Áe. 61. § (5) bek., 39/1976. (X. 10.) PM-KkM egy. r. 70. §]
A felperes 1993. december 2-a és 1995. május 4-e között 19 alkalommal H. F. 1. és az F. 2. étrendkiegészítő termékeket kért a belföldi forgalom számára vámkezelni. A vámáru-nyilatkozatokon a felperes a termék megnevezéseként emberi tápszert tüntetett fel és 2106.90-026 vámtarifaszámot (továbbiakban: Vtsz.) , míg az 1995. február 2-án vámkezelt terméknél a korábbitól eltérően2106.10-000 Vtsz. megjelölést tüntetett fel. A vámkezeléshez a felperes bemutatta a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet 1993. október 7-én kelt szakvéleményét mely szerint a H. F. 1., 2. táplálék kiegészítő kereskedelmi forgalomba hozható. Az 1994. márciusát követő vámkezelésekhez a felperes az import engedélyét is csatolta. Az import engedély záradéka hivatkozott az OÉTI 50060/4437/1993. számú engedélyére. A vámhivatal a vámkezelési kérelemnek megfelelően a terméket vámmentesen, vámkezelési díj és statisztikai illeték kiszabása mellett vámkezelte.A H. F. 1. és az F. 2. terméket a Vám- és Pénzügyőrség Vámlaboratóriuma két ízben is megvizsgálta, az 1992. április 22-én kelt és az 1993. november 11-én kelt szakvéleménye mindkét terméket a 2106.90-992 Vtsz. alá sorolta be, ezért a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1993. december 7-én kelt utasításával a H. F. 1. és az F. 2. készítményeket a 2106.90-992 vámtarifaszám alá rendelte besorolni 15%-os vámtétel alkalmazása mellett.
A 10. számú Vámhivatal a vámkezelések árunyilatkozatait 1994. december 27-én és 1995. június 6-án felülvizsgálta és megállapította, hogy a termékek nem tartoznak az árunyilatkozatokon megjelölt Vtsz. alá, a becsatolt számlából és az OÉTI engedélyből következően az áru a 2106.90-992 Vtsz. alá tartozik, ezért a korábbi határozatait módosította 15%-os vámtétellel vámot és általános forgalmi adót szabott ki. Az 1995. február 2-án végzett vámkezelés kapcsán megállapította, hogy a beérkezett termék jellegét és felhasználását tekintve nem osztályozható a 2106.10-000 Vtsz. azaz a fehérjekoncentrátum és fehérjetartalmú anyagok körébe, a H. termék étrend kiegészítő, ezért a 2106.90-992 vámtarifaszám alá tartozik, módosította az árunyilatkozaton szereplő vámtarifaszámot, valamint a vámtételt 15%-ra, kiszabott vámot és általános forgalmi adót.
A határozatok ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben hivatkozott arra, hogy a termék nem gyógyszer, betegségek gyógyítására nem alkalmas, azonban gyógyhatása nem vitatható. A táplálkozástudomány legkorszerűbb ismereteit hasznosítja, a sejttáplálkozás hatásfokát javítja, a hagyományos táplálkozást kiegészítő, teljes értékű táplálkozásra alkalmas bio-élelmiszer, a termék ezért emberi tápszernek minősül.
A fellebbezések folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Határozatai indokolásai szerint a becsatolt okmányokból, OÉTI engedélyből megállapítható, hogy a beérkezett termék nem felel meg a kiszerelt gyógyhatású humán tápszer fogalmának. Az OÉTI a külföldről származó és kereskedelmi forgalomba kerülő élelmiszerek, italok élelmezés- és egészségügyi vizsgálatát végzi el, gyógyhatású termék esetén ez a vizsgálati kötelezettség OGYI-t terheli, az OÉTI ilyen termékeket nem vizsgál. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények forgalomba hozatalát a10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján az OGYI engedélyezi. Ilyen engedélyt a felperes nem mutatott be a vámkezelésekkor. A beérkezett termék étrend kiegészítő, mely a 2106.90-992 Vtsz. alá tartozik. Az import engedély a terméket tévesen tüntette fel kiszerelt gyógyhatású humán tápszernek.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt, és az elsőfokú bíróság a perek egyesítése után az alperes határozatit az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a határozat tekintetében pedig a keresetet elutasította. Ítélete indokolása szerint a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályairól szóló 39/1976. (X. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 55. § (2) bekezdés, 27. § (8) bekezdése és a 70. § (2) és (5) bekezdése alapján az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelés során az adatok helyességéért az árunyilatkozatot adó felelős, azonban a vámkezelések időpontjában az alperes nem az utasításnak megfelelően járt el, ezért a R. 70. § (5) bekezdése alapján az ügyazonosság fennállása mellett jogszabályi, utasításos normai tévedés miatt a határozatok módosítására nincs jogszabályi lehetőség. A határozatok módosítására egy éven belül került sor, a módosítás azonban sértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (továbbiakban: Áe.) 61. § (5) bekezdését, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. A felperes a vámkezelést követően a kifizetett vámra figyelemmel készített árkalkulációt, rendelkezett az áruról, ezért az utólagos vámfizetési kötelezettség ezt az ilyen áron jóhiszeműen szerzett és gyakorolt rendelkezési jogát sértette. A határozat felülvizsgálata kapcsán megállapította, hogy a vámhatóság tévedése nem jogszabályi tévedés volt, ekkor a VPOP utasítás nem volt hatályban, ezért az alperes a R. 70. § (5) bekezdése alapján az ügyazonosság és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok ellenére az alperes jogosult volt a határozat módosítására.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes határozatát és az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A határozat közlésétől számított egy éven belül történő határozat módosításoknál az ügyazonosság mellett a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme bekövetkezett, a R. 70.§ (5) bekezdésének alkalmazása során is az Áe.</a> szabályainak betartása kötelező. A határozatok módosítására minden esetben a határozat kézbesítését követő 16. nap eltelte után került sor, a módosítás sértette a felperes jóhiszeműen szerzett jogait. Az alperes határozatával egy éven túl módosította korábbi határozatot, a módosítás sértette az Áe. 61. § (5) bekezdésében írt tilalmat.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatásával a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a R. 70.§ (5) bekezdését, az Áe. 61. § (5) bekezdését, a R. 27.§ (8) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 84. § (1) bekezdését, a 3180-89/1950. (IV. 1.) NM rendelet 2. §-át. Álláspontja szerint tévesen határozta meg a másodfokú bíróság a R. 70. § (5) bekezdésében foglalt módosítás időbeni korlátját a határozatok jogerőre emelkedésének időpontjában. Ez a megállapítás mind az Áe. 61. § (5) bekezdésével, mind az Áe.</a> rendelkezéseihez képest speciális rendelkezést tartalmazó R. 70. § (5) bekezdésével ellentétes. Az egy éven belül történő határozat módosítások esetében nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett jogok védelme a R. 27. § (8) bekezdésében foglalt speciális előírás miatt. Az árunyilatkozat adattartalmáért az árunyilatkozatot adó felelős. Az Art. a 84. § (1) bekezdés is jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok vádelme nélkül teszi lehetővé az adózó terhére a határozat módosítását egy éven belül. A felperes az árunyilatkozatokat hibásan töltötte ki, azokon téves vámtarifaszámot tüntetett fel. A R. 70. § (2) és (5) bekezdése alapján a vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet az elévülési határidőn belül nem mentesíti a vám megfizetése alól, s a felperes vámszempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan árunyilatkozatot adott. Az Áe.</a> rendelkezéséhez speciális R. 70. § (5) bekezdése értelmében az Áe.</a> rendelkezései nem érvényesülnek. A másodfokú bíróság álláspontja azt eredményezi, hogy elsődlegesnek tekintve az Áe.</a> rendelkezéseit a R. 70. §-ában foglalt rendelkezések nem érvényesülhetnek, bár azok speciális rendelkezések és az Áe.</a> szabályaival szemben elsőbbséget élveznek. Az ügyazonosság nem állapítható meg, a felperes hibás vámtarifaszámot tüntetett fel. A felperes tudatában volt annak, hogy a termék nem gyógytápszer, azt nem törzskönyveztette az OÉTI-nél, ezáltal megtévesztette a vámhatóságot is. A felperes a behozatali engedélyekben gyógyhatású tápszert tüntetett föl, de a termék nem minősült jellege és felhasználása alapján tápszernek.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint az ügyazonosság fennállt, ezért az Áe. 61. § (5) bekezdésében foglalt tilalom is vonatkozott a határozatok módosítására. A R. 69. § (3) bekezdése alapján a vámra vonatkozó szabályok irányadók az adóra is, az alperes a határozatit a hat hónapos elévülési időn túl hozta meg törvénysértően. A termékeket a vámlaboratórium nem a felperes kérésére vizsgálta meg két ízben, a vámhatóságok eltérő gyakorlatot folytattak az utasítás kiadásáig, melynek tartalmáról a felperesnek nem volt tudomása.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéleté hatályon kívül helyezte, és a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
A vámjog szabályozásáról szóló 1996. évi 2. törvényerejű rendelet (továbbiakban: tvr.) 11. § (4) bekezdés a) pontja értelmében külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáruval kapcsolatban a nem közölt vám követelési jog a vámkezeléstől számított öt év elteltével évül el. A R. 70. § (5) bekezdése értelmében a vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülési határidőn belül - nem mentesíti a vám megfizetése alól. A tvr. 13. § (1) bekezdése értelmében vámügyekben az eljárásra az Áe.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni. Mindezen rendelkezések alapján a vámhatóság a tévedését az öt éves elévülési határidőn belül orvosolhatja, a R. 70. § (5) bekezdése, mint az Áe.</a> rendelkezéséhez képest speciális szabály lehetőséget ad a határozat módosítására az Áe. 61. § (3) bekezdésében foglaltaktól függetlenül egy éven túl is.
A R. 70. § (2) bekezdése értelmében a vámhivatal megtévesztésével történik a vámkezelés, ha a vámfizetésre kötelezett a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei tekintetében valótlan árunyilatkozatot ad.
A vámárunak vámszempontból lényeges körülményei (jellemzői): vámáru jellege, valamint minden olyan körülmény, amely a vámfizetést vagy mentességet (kedvezményt), illetőleg a fizetendő vám összegét vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.
A vámhatóság e rendelkezések alkalmazásával az árunyilatkozatok felülvizsgálata során megállapította, hogy a felperes tévesen tüntette fel az importált terméket emberi tápszerként, illetve fehérjekoncentrátumként, mert azaz import engedélyben hivatkozott kiszerelt gyógyhatású humán tápszernek nem minősült, mind a vámlaboratórium vizsgálata, mind a közigazgatási eljárás során beszerzett Központi Statisztikai Hivatal állásfoglalása szerint táplálék kiegészítő volt, ezért a termék nem vámmentes, hanem a 2106.90-992 Vtsz. besorolás alapján 15%-os vámtétel és 25%-os általános forgalmi adó terheli. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az ügyazonosság fennáll, ugyanis a fentebbiekben kifejtettek szerint a felperes a terméket az árunyilatkozatokon nem megfelelően tüntette fel, a ténybeli azonosság nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság mikor a felperest csak azon okból tekintette jóhiszeműnek, hogy az elvégzett vámkezelések alapján árukalkulációt végzett, a terméket értékesítette. Jóhiszeműséget önmagában a határozat hozatala után tanúsított magatartás nem alapozza meg, a jóhiszeműség megállapításához az szükséges, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámkezelés során jóhiszeműen járjon el, a termék vámtarifaszám alá történő besorolásakor a vámmentesség igénybevételekor is jóhiszemű magatartást tanúsítson. A perbeli esetekben ez nem volt megállapítható, a felperes a terméket vámhatóság megtévesztésével - terméke saját, arra jogosult hatóság által meg nem erősített, minősítésével - tüntette fel emberi tápszerként. A felperes nem igazolta, hogy a termék gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, melynek forgalomba hozatalát az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. végrehajtására kiadott 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 25. § (1) bekezdése szerinti törzskönyvezési és nyilvántartási eljárás lefolytatása után az Országos Gyógyszerészeti Intézet jogosult engedélyezni, továbbá a felperes a termék gyógytápszer jellegét sem bizonyította, melynek forgalomba hozatalához a 3180-89/1950. (IV. 1.) NM rendelet 2. §-a alapján az Élelmezéstudományi Intézet törzskönyvezése után a Népjóléti Miniszter engedélye szükséges. A felperes törzskönyvezési eljárásra a peres eljárás során bizonyítékként nem hivatkozott. Mind a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet véleménye, mind a Vám- és Pénzügyőrség Vámlaboratóriumának szakvéleménye alapján a termék táplálék kiegészítő, és nem gyógytápszer.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a vámhatóságot a vámkezelésekkor megtévesztette, jóhiszeműsége nem állapítható meg, ezért a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére vonatkozó Áe. 61. § (5) bekezdésének megsértésére nem került sor, egyebekben a R. 70. § (2) bekezdés és (5) bekezdése speciális rendelkezésként az Áe.</a> rendelkezéseit megelőzi, ezért jogosult volt a vámhivatal R. 70. § (5) bekezdése alapján a határozatok módosítására, függetlenül az Áe. 61. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéstől.
Az Áe.</a> rendelkezésének alkalmazására csak speciális rendelkezések hiányában, akkor kerülhet sor, ha a fél jóhiszeműsége bizonyított vagy valószínűsített, ez azonban a perbeli esetekben nem állt fenn. A felperes a vámkezeléseknél 18 esetben a 2106.90-026 vámtarifaszámot, emberi tápszert jelölt meg, egy esetben azonban ettől eltérően a 2106.10-000 vámtarifaszámot, így a felperes sem járt el azonos módon (következetesen) a vámkezeléseknél, a termékeket nem megfelelően sorolta be.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntéseket - az azokban foglalt eltérő tényállások miatt - úgy ítélte meg, hogy azok a perbeli esetre nem vonatkoztathatók. Az egyik hivatkozott eseti döntés ügyészi óvás folytán hozott határozat felül vizsgálatára irányult, mely ügyben nem az Áe.</a> rendelkezései, hanem az ügyészségről szóló 1972. évi V. tv. 14. § (3) bekezdés került alkalmazásra, a másik eseti döntésben utólagos ellenőrzés során került megállapításra, hogy a felperest a vámmentesség nem illette meg, és ezzel összefüggésben megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy vámellenőrzés eredményeként bár azonos tárgyi körben és azonos ügyfélt illetően, de a korábbiakhoz képest más tények nyertek megállapítást, ezért a vámhatóság a tvr. 11. § (4) bekezdés a) pontja alapján az öt éves elévülési időn belül a vámfizetési kötelezettséget megállapíthatta. A ténybeli eltérés miatt az Áe. 61. § (3) bekezdésének alkalmazására nem került sor, a R. 70. § (2) bekezdése alapján a vámhatóság megtévesztése miatt a vámhatóság az utólagos ellenőrzéssel feltárt vámhiány újbóli határozattal történő megállapítására jogosult volt az egy éven túl meghozott határozatával.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vámhatóság nemcsak utólagos ellenőrzéssel, hanem az árunyilatkozatok felülvizsgálatával is feltárhat új tényeket, körülményeket, és a ténybeli eltérés miatt a R. 70. § (5) bekezdése alkalmazásával korábbi határozatait az Áe.</a> rendelkezései figyelmen kívül hagyásával módosíthatja. A felperes felelősségét a R. 27. § (8) bekezdése is tartalmazza, mert az árunyilatkozatot adó felelős az árunyilatkozaton feltüntetett adatok helyességéért.
A R. 69. §-a értelmében a vámmal együtt fizetendő adóra - ha ezekre más jogszabályi rendelkezés nincsen - a kiszabás, a közlés, az esedékesség, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében a vámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adóra vonatkozóan külön rendelkezést tartalmaz az Art. 79. § (1) bekezdése az adó utólagos megállapítása, valamint a 84. § (1) és (2) bekezdése határozat módosítása tekintetében, melyek az Áe. 61. § (3) és (5) bekezdésétől eltérő szabályozással rendelkeznek a módosítás lehetőségéről. Az adó tekintetében a határozat egy éven túl is módosítható az Art. 84. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt esetben.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet a Pp. 259. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28. 265/1998. sz.)