adozona.hu
AVI 2000.9.112
AVI 2000.9.112
A vámvisszatérítési kérelem teljesítése érdekében a félnek kell bizonyítania, hogy a kivitelre kerülő áru azonos azzal, amelyet korábban a behozatali előjegyzésben vámkezeltek [1995. évi C. tv. 49. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F. Rt. részére egy mezőgazdasági erőgépet és egy ekét vámkezelt a Vámhivatal 1996. november 7-én behozatali előjegyzésben a felperes készfizető kezességvállalása mellett. A visszaviteli határidőt az F. Rt. elmulasztotta, a vámáruval nem számolt el, ezért a Vámhivatal az F. Rt.-t a határozattal kötelezte a vámteher megfizetésére. A behajtás eredménytelen volt. Ezt követően a vámhivatal a felperest kötelezte határozatával összesen 7 242 654 forint megfizetésére, melynek a felperes eleget tet...
AVI 2000.9.112 A vámvisszatérítési kérelem teljesítése érdekében a félnek kell bizonyítania, hogy a kivitelre kerülő áru azonos azzal, amelyet korábban a behozatali előjegyzésben vámkezeltek [1995. évi C. tv. 49. § (1) bek.]
Az F. Rt. részére egy mezőgazdasági erőgépet és egy ekét vámkezelt a Vámhivatal 1996. november 7-én behozatali előjegyzésben a felperes készfizető kezességvállalása mellett. A visszaviteli határidőt az F. Rt. elmulasztotta, a vámáruval nem számolt el, ezért a Vámhivatal az F. Rt.-t a határozattal kötelezte a vámteher megfizetésére. A behajtás eredménytelen volt. Ezt követően a vámhivatal a felperest kötelezte határozatával összesen 7 242 654 forint megfizetésére, melynek a felperes eleget tett 1997. augusztus 6-án. Ezt követően a felperes 1997. szeptember 24-én egy mezőgazdasági vontató és eke kiviteli ellenőrzését kérte a Vámhivatalnál, majd a vámkezelést követően az árukat kiléptette az országból. 1997. október 28-án a felperes vám-visszatérítési kérelmet nyújtott be a Vámhivatalhoz a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. tv. (a továbbiakban: Vtv.) 137. § (1) bekezdés d/4. pontjára utalással. A kérelmet a Tamási Vámhivatal az 1997. november 14-én kelt határozatával elutasította a jogszabályi feltételek hiányára hivatkozással. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. december 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperes nem jogosult a vámvisszatérítésre, nem belföldi vámkezeléssel vált vámfizetésre kötelezetté, hanem a kezesi felelőssége alapján a behozatali előjegyzésben behozott árura vonatkozó elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt. A felperes az alapvámkezelés okmányával nem rendelkezett, az áru kivitelét nem újrakiviteli eljárásban kérte, az áru azonosságának igazolása sem történt meg. A felperes külkereskedelmi szerződéssel sem rendelkezik, a kiviteli eljárásban a külföldi partner azonos a korábbi importügyletben résztvevővel.Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be, melyet az elsőfokú bíróság alaposnak talált, és ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Álláspontja szerint az ideiglenes behozatalban előjegyzett vámáruk elszámolásának elmulasztása miatt a Vtv. 73. § (4) bekezdése alapján alkalmazott vámintézkedéssel a vámáru a belföldi forgalom számára vámkezelt lett, ezáltal a Vtv. 137. § (1) bekezdés d/4. pontjában foglalt feltételek teljesültek. A felperes a Vtv. 125. § (2) bekezdés b/3. pontja alapján vámfizetésre kötelezett volt, így vám-visszatérítési igényre jogosult függetlenül a Vtv. 137.§ (1) bekezdés d/4. pontjában foglalt "általa behozott vámáru" megfogalmazástól. A felperes által csatolt 1997. szeptember 19-én kelt szerződés a jogszabályban hivatkozott külkereskedelmi szerződésnek megfelelt, a felperes a vámteher megfizetésével tulajdonjogot szerzett a vámáru felett, azokat jogosult volt kiszállítani. Közömbös a vámvisszatérítés szempontjából, hogy a szerződést a korábbi behozatal üzleti partnerével kötötte, a kivitel jellegének sem volt jogi jelentősége, a kiviteli eljárásban az árunyilatkozat kitöltése adminisztrációs tévedésből is tartalmazhatott hibás kódszámot.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Mellőzte az ítélet indokolásából a vámáru azonosságának megállapítására tett ténymegállapítást, álláspontja szerint a vámokmányokkal az áru azonossága nem volt igazolt, a felperes a keresetében is a vámokmány tételszámára hivatkozott csak, de más azonosítási adatot vagy azt igazoló bizonyítékot nem jelölt meg. Mivel az áru azonossága nem volt igazolt, és az utólag már nem pótolható, az alperes jogszerűen utasította el a vámvisszatérítés iránti kérelmet. Az első és másodfokon jogi előadóval képviselt alperesnek a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján első- és másodfokú eljárási költséget állapított meg, melynek megfizetésére a felperest kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatásával a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Vtv. 49. §-át és 137. § (1) bekezdésd/4. pontját. A tényállás nem került teljes körűen feltárásra és abból téves következtetést vont le a másodfokú bíróság. Az áruazonosság bizonyítása a vámhatóságot terheli, a felperes felelőssége nem áll fenn e tekintetben. A vám visszatérítés teljesítéséhez a törvényi feltételek teljesültek. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti továbbá a Pp. 75. § (3) bekezdését. Az alperest nem jogtanácsos képviselte, ezért részére a perköltség megállapítása törvénysértően történt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Hivatkozott arra, hogy az áruazonosság nem állapítható meg, kiviteli okmány nem tartalmazta a korábbi vámkezelésre való hivatkozást sem. A kiviteli ellenőrzés során a Vtv. 49. §-ában, a törvény végrehajtására kiadott45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 71.§ (3) bekezdésében foglaltaknak eleget tettek. Az áru a jogszabályban megfogalmazott "általa behozott" áru fogalmának sem felel meg, ez a kogens feltétel nem teljesült a vámvisszatérítésre előírt többi konjuktív feltétellel együtt. Az 1983. évi 3. tvr. 16. § (3) bekezdése alapján a jogi előadókra a jogtanácsosokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ezért a jogi előadóval képviselt alperest csökkentett mértékű perköltség megilleti.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében hatályában fenntartotta, a perköltségre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és mellőzte a felperes marasztalását az alperes első-, és másodfokú eljárási költségében.
A felülvizsgálati kérelem a per főtárgya tekintetében alaptalan, a perköltségviselésről szóló rendelkezés vonatkozásában megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a Vtv. 49. §-át, a Vtv. 137. § (1) bekezdés d/4. pontját. A vámvisszatérítési kérelem teljesítésének törvényi feltételei közé tartozik az, hogy a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, az általa külföldről behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerződés alapján külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörtént. Ennek igazolásához a Vhr. 216. § (1) bekezdése alapján a feltételek igazolására szolgáló okmányokat, a vám megfizetését igazoló bizonylatot az ügyfélnek kell csatolnia. A perbeli esetben a törvényi feltételek közül nem csak az áru azonosságának igazolása nem teljesült, hanem az "általa külföldről behozott" kitétellel megjelölt vámáru fogalma sem. A felperes a Fornád Rt. kezeseként vett részt a behozatali előjegyzési vámeljárásban, így a vámáru nem az általa behozott vámárunak minősült, csak a kezesi felelőssége révén - a kötelezett nem teljesítése miatt - vált vámfizetésre kötelezetté a Vtv. 125.§ (2) bekezdés b/3. pontja alapján. A felperes az alapvámkezelés vámokmányával sem rendelkezett. A felperes az áru kiléptetését kiviteli és nem újrakiviteli ellenőrzésben kérte. A kiviteli ellenőrzés során nem hivatkozott arra, hogy korábban már behozott vámáru ismételt kivitelére kerül sor, és ezen ellenőrzés során a korábbi ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru azonosítási adataira, az alapvámkezelésre sem hivatkozott.
A jogerős ítélet nem sértette meg a Vtv. 49. § (1) bekezdését sem, mely szerint a kivitelre kerülő áru, a vámáru azonosságát biztosítani kell. A kivitel ellenőrzés során a vámhivatal a kiléptetéskor az árut a vámáru nyilatkozatban szereplő adatokkal összevetve az áru azonosságát biztosítja, ellenőrzi. Ezen túlmenően a vámvisszatérítési kérelem teljesíthetőségéhez a felperesnek kell bizonyítania, hogy a kivitelre kerülő áru azonos azzal, melyet korábban behozatali előjegyzésben vámkezeltek. Ennek a felperes nem tett eleget.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a Vtv. hivatkozott rendelkezéseit.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a perköltség megállapítása tekintetében törvénysértőnek ítélte. Az alperest az elsőfokú és a fellebbezési eljárás során nem jogtanácsos, hanem jogi előadó képviselte, ezért a Pp. 75. § (2) bekezdése alapján perköltséghez nem számítható hozzá a nem jogtanácsos által képviselt meghatalmazott készkiadása, munkadíja.
A Pp. 75. § (3) bekezdése alapján ha a felet nem ügyvéd, jogtanácsos képviseli, akkor csak az útiköltség és a keresetkiesés megtérítésére tarthat igényt. Az alperes útiköltség térítést nem kért, a jogi előadó munkaviszonyban álló alkalmazottja az alperesnek, ezért részére a keresetkiesés sem állapítható meg. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a nem jogtanácsos által képviselt alperes részére első- és másodfokú perköltséget állapított meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében a Pp. 275/A.§ (1) bekezdése alapján hatályában tartotta, míg a perköltség tekintetében hozott rendelkezését hatályon kívül helyezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.485/1998. sz.)