adozona.hu
AVI 2000.9.111
AVI 2000.9.111
Az értékvesztést dokumentálni és indokolni kell [1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. augusztus 29-én kelt számla alapján a Cs. Vállalattól a számla mellékleteként részletesen felsorolt csavar kötőelemeket vásárolt 69 079 091 forint és17 269 980 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) ellenértékért. A felperes 1995. augusztus 31-én ugyanezen árukat továbbértékesítette a W. K. Kft.-nek számla alapján 14 400 000 forint és 3 600 000 forint áfa értékben, míg a számlához csatolt melléklet szerint az áru értéke69 079 918 forint és 17 269 980 forint áfa vol...
AVI 2000.9.111 Az értékvesztést dokumentálni és indokolni kell [1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek.]
A felperes 1995. augusztus 29-én kelt számla alapján a Cs. Vállalattól a számla mellékleteként részletesen felsorolt csavar kötőelemeket vásárolt 69 079 091 forint és17 269 980 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) ellenértékért. A felperes 1995. augusztus 31-én ugyanezen árukat továbbértékesítette a W. K. Kft.-nek számla alapján 14 400 000 forint és 3 600 000 forint áfa értékben, míg a számlához csatolt melléklet szerint az áru értéke69 079 918 forint és 17 269 980 forint áfa volt. A felperes ügyvezetője a W. K. Kft. egyik tulajdonosa. Az ügyvezető A. István 1995. október 3-án kelt nyilatkozata szerint a W. K. Kft.-vel adásvételi szerződést nem kötöttek, az értékesítései számla mellékleteként csatolt lista a valóságnak megfelelően tartalmazza az értékesített árukat, ugyanazt a készletet értékesítette, mint amit előzőleg a Cs. Vállalattól megvett.A felperes 1995. augusztus hónapra benyújtott áfa bevallása kapcsán a Megyei Igazgatóság ellenőrzést folytatott le és az 1995. november 7-én kelt határozatával a felperes terhére 13 670 000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg, és a hibás áfa visszaigénylés után 6 835 000 forint bírságot szabott ki. Határozata indokolása szerint a felperes továbbértékesítésről szóló számlájának valós értéke 69 079 918 forint és 17 269 980 forint áfa értéknek felelt meg azonosan a beszerzési értékkel.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján a továbbértékesítési számla melléklete tartalmazta a valós értéket, így ezt kellett a továbbértékesítés értékének tekinteni. A felperes által kibocsátott számla az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 16. pontjában foglaltaknak és 43. § (4) bekezdésében írtaknak nem felelt meg. A felperes a vizsgálati jegyzőkönyvre tett észrevételéhez csatolta a számlájának kijavított mellékletét mely a számla összegével azonosan tartalmazta az áru értékét 14 400 000 forint + áfa összegben, melyet az adóhatóság nem fogadott el, mert az áfa kiutalása előtti ellenőrzést elvégezte a W. K. Kft.-nél, mint vevőnél is, ahol a 2/95. számú számla melléklete nem került javításra. A felperes nem indokolta, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 39. § (2) bekezdése alapján a készlet értékében két nap alatt milyen okból következett be ilyen mértékű értékvesztés. Mivel a számla és a melléklete egymástól összegszerűségben eltért, ezért a beszerzéskori értéket tekintette valósnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. február 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság alaposnak ítélt az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítélete indokolása szerint az alperes a tényállást az Art. 51. § (7) bekezdése szerint nem megfelelően tisztázta, nem vizsgálta, hogy a Cs. Vállalat 1993-ban ezt a csavarkészletet a W. Kft.-nél tárolta, az eltelt időszak alatt abban rongálódás bekövetkezhetett és így értékvesztés is, továbbá változtak időközben a kereseti és kínálati viszonyok, és a felek közti kapcsolatok is közreható tényezőként hatással voltak a készlet értékére. A felperes a Cs. Vállalat adósságállományát megvásárolta, a vállalat és a felperes közötti tartozás rendezésére is sor került. Az adóhatóságnak mindezen körülmények alapján szakértőt kellett volna igénybe vennie a készlet értékének meghatározására.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtett álláspontja szerint a felperes által kibocsátott számla nem felelt meg az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontjának, az Sztv. 85. §-ában foglaltaknak, a számla hibás, eltérő adatokat tartalmazott a melléklettől, melynek hibáját nem korrigálta a felperes, továbbá a tartalmi valóság alátámasztására számlaműveleteket nem végzett el, pl. az Sztv. 39. § (2) bekezdésében foglalt értékcsökkenését. Az utólag kiállított számlamelléklet mindezeket nem pótolta. Az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az ügyletet valódi tartalma szerint helyesen értékelte. A számla valós értékének a számla mellékletében foglalt - a megvásárlással azonos - értéket kellett tekinteni. A forgalmi érték vizsgálata szükségtelen és attól nem is várható az eltelt időre figyelemmel valós eredmény. A felperes a beszerzési számlát valós értékről kiállított számlaként kezelte, esetleges hibája kijavítása iránt nem járt el, így a beszerzési értéket utóbb megalapozottan nem támadhatta. Az áru beszerzéséről kiállított számla értékére nem hatott ki a Cs. Vállalat és a felperes közötti egyéb viszonyból eredő beszámítások, tartozás rendezések megállapodásai.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatásával az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Sztv. 39. § (2) bekezdését, mert az abban foglalt művelet elvégzését nem írta kötelezően elő a törvény, a készlet átértékelésére nem volt köteles. Sértette továbbá a jogerős ítélet az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontját, mert a számla hibája ellenőrzés alatt korrigálásra került az új melléklet kibocsátásával, melyet törvénysértően nem vettek figyelembe. Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján nem a valós forgalmi érték került megállapításra, tévesen értékelték a megvásárlás és eladás körülményeit. A beszerzési számla értékének módosítása elmaradt, azonban ebből téves következtetést vontak le. Az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a jogerős ítélet sérti az Áe. 26. §-át, az Art. 51. § (7) bekezdését is, továbbá az alperes a felperes javára szolgáló tényeket sem tárta fel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet az Sztv. 39. § (2) bekezdését nem sértette meg, arra csak példálózó felsorolásban utalt: A felperes két nap alatt nagy értékű értékvesztést produkált, melyet azonban nem dokumentált és nem indokolt az Sztv. 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvének megfelelően. A beszerzési és értékesítési számla értéke jelentősen eltért. A felperes és a vevő közötti személyi összefonódás eredményezte, hogy a vevő a felperesnek nem fizetett, hanem korábbi tartozást tudott be az ellenértékbe. A felperes az eladó felé sem teljesített, pénzmozgás nélkül jutott az áfa visszaigénylés lehetőségéhez, mert a Cs. Vállalat tartozása közel felét rendezettnek tekintette a csavarkészlet átadásával. A számlák közötti ellentmondás feloldásának terhe az alperesre bizonyítási teherként nem hárítható át.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A másodfokú bíróság eljárása során nem sérthette meg sem az Áe. 26. §-át, sem az Art. 51. § (7) bekezdését, mert ezeket a jogszabályi rendelkezéseket nem alkalmazta. A bíróság az eljárása során a rá irányadó szabályokat, a Pp.</a> rendelkezéseit alkalmazza. Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogosult a szerződéseket és más ügyleteket adójogi kihatásuk szempontjából minősíteni, az adóhatóság ezen megállapítását a bíróság felülvizsgálja és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével a Pp. 206.§ (1) bekezdése alapján eljárva dönt. A perbeli esetben a felperes nagy értékben csavar kötőelemeket szerzett be, majd két nap után ezt jelentős értékvesztéssel továbbértékesítette. A két nap alatt elért nagymértékű értékvesztés nem volt dokumentált, a felperes kellően nem tudta megindokolni, hogy a készletben bekövetkező milyen változás okozta a nagy értékű értékvesztést. A másodfokú bíróság csak ezzel kapcsolatban utalt arra példálózó jelleggel, hogy az Sztv. 39. § (2) bekezdése a készletek átértékelésére szabályt tartalmaz. Az Sztv. 15. § (3) bekezdése szerint az értékvesztést dokumentálni és indokolni kell, az értékelés alapjának megállapíthatónak kell lennie, a számvitelben rögzítettnek. Mindezen körülmények alapján a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a készlet továbbértékesítése az értékvesztés dokumentáltságának hiányában a beszerzési értéken felel meg a valós értéknek.
A felperes a számlájának mellékletét az adóhatósági ellenőrzés során módosította új melléklet kibocsátásával, azonban ez a vevőnél végzett ellenőrzés adatai alapján a vevő felé benyújtásra nem került, ezért a továbbértékesítési számlaértéket - az eset összes körülményeire figyelemmel - valós értéknek elfogadni nem lehetett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére is a bizonyítékok téves értékelésénél. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok mérlegelésénél logikailag ellentmondó vagy okszerűtlen mérlegelés, vagy iratellenes megállapítás történt. A Legfelsőbb Bíróság ilyen okokat nem észlelt, nem talált alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére. A felperes a számlakibocsátó által felszámított értéket a csavarkészlet értékének elfogadta, azt a számlakibocsátóval szemben fennálló tartozásába betudta, utóbb a beszerzési értéket megalapozottan nem vitathatja. A felperes a beszerzési értéket elfogadva az általános forgalmi adót a visszaigénylésében szerepeltette, ezzel szemben a továbbértékesítés alacsonyabb értékéhez képest kisebb összegű fizetendő általános forgalmi adót vallott, így ezen ügylet után a két áfa összeg különbözetét kívánta ténylegesen visszaigényelni. A valós forgalmi érték szakértői bizonyítással történő megállapítása szükségtelen, mert a beszerzési érték elfogadása mellett a felperesnek kell a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítania, hogy a továbbértékesítési számlában szereplő számlaérték felel meg a készlet valós értékének, az értékvesztést beszerzési érték elfogadására tekintettel milyen körülmények indokolták. Ennek a kötelezettségének a felperes nem tett eleget, az értékvesztést nem igazolta, nem dokumentálta, ezért jogszerűen került megállapításra, hogy a készlet értékében bekövetkező változás nem fogadható el, ezért a beszerzési értékkel azonos értéken került két nappal később a csavarkészlet értékesítésre.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.885/1998. sz.)