adozona.hu
AVI 2000.9.109
AVI 2000.9.109
Az adókedvezményt kizáró vagyoni előny nemcsak az adományozónál jelentkező vagyoni előny lehet, hanem az alapítványi támogatással összefüggésben, az adományozó közeli rokoni kapcsolatára tekintettel nyújtott előny tekintetében is megállapítható (1991. évi XC. tv. 38/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felpereseknél 1995. évre személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett el. Az ellenőrzés eredményeképpen a felpereseket külön-külön határozattal személyi jövedelemadó-hiány és adóbírság megfizetésére kötelezte. Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperesek a B. Alapítvány támogatására 1995. december 20-22-e között különböző összegeket fizettek be, a támogatásként nyújtott összeg 30%-áig személyi jöved...
AVI 2000.9.109 Az adókedvezményt kizáró vagyoni előny nemcsak az adományozónál jelentkező vagyoni előny lehet, hanem az alapítványi támogatással összefüggésben, az adományozó közeli rokoni kapcsolatára tekintettel nyújtott előny tekintetében is megállapítható (1991. évi XC. tv. 38/A. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felpereseknél 1995. évre személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett el. Az ellenőrzés eredményeképpen a felpereseket külön-külön határozattal személyi jövedelemadó-hiány és adóbírság megfizetésére kötelezte. Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperesek a B. Alapítvány támogatására 1995. december 20-22-e között különböző összegeket fizettek be, a támogatásként nyújtott összeg 30%-áig személyi jövedelemadó-kedvezményt vettek igénybe. A B. Város Önkormányzata a támogatást nyújtókat, illetve azok házastársait, rokonait az alapítványi támogatásra figyelemmel átmeneti segélyben részesítette, a támogatás kezelési költséggel csökkentett mértékében. Az alapítvány megállapodást kötött a B. Önkormányzatával, mellyel az önkormányzat részére szociális feladatok ellátásához pénzeszközöket biztosított. Az alapítványi támogatás után igénybevett adókedvezmény a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. (továbbiakban: Szja. tv. )38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a felpereseket nem illeti meg, mert az alapítványi támogatás nyújtása vagyoni előnyszerzés érdekében történt.A felperesek közalkalmazottként dolgoztak és 1995 november végén nyilatkozattal a tizenharmadik havi fizetésükről lemondtak az önkormányzat javára, egyúttal még ugyanaznap kérelmet nyújtottak be az önkormányzathoz anyagi segítséget kérve. E kérelemről B. Város Önkormányzata akként döntött, hogy a felpereseket két ízben havi bruttó bérüknek megfelelő átmeneti segélyben részesítette 1995. decemberében. Ezek az átmeneti segélyek a Szja. tv. 3. § 24. pontja és 7. § (1) bekezdés 3. pontja értelmében nem minősültek adómentes jövedelemnek, azokat nem a szociális rászorultság alapján nyújtották. A közalkalmazottak a tizenharmadik havi bérükről történő lemondása a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (továbbiakban: Kj. tv.) 68. § (1) bekezdésébe, továbbá Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mtv.) 8. § (1) bekezdésébe ütközően történt, ezért az a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján a felperesek által kötött ügyletek színleltek, a segélyek kifizetése a tizenharmadik havi járandóság közterhek nélküli kifizetését célozta, ezért a Ptk. 207. § (4) bekezdése alapján is semmisnek minősültek.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozatokat megváltoztatta, a kiszabott adóbírságokat törölte, a személyi jövedelemadó-hiányokat a tizenharmadik havi illetményről való lemondás folytán kapott átmeneti segély adókötelezettsége miatt felmerülő személyi jövedelemadó-hiány összegére csökkentette. Ítélete indokolása szerint, az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a tizenharmadik havi illetményről történő lemondás az Mtv. 8. § (1) bekezdésébe és a Kj. tv. 68. § (1) bekezdésébe ütközik, és mint jogszabályba ütköző jognyilatkozat semmis. Az átmeneti segély a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontja és 3. § 24. pontja alapján nem minősült szociális segélynek, így az nem volt adómentes jövedelemnek tekinthető. Az adóbírság törlésére az Art. 73. § (1) bekezdése alapján került sor, arra tekintettel, hogy a felperesek munkaviszonyukból adódóan a kifizetővel függőségi viszonyban álltak, az adóhiány nem a saját felróható magatartásukra visszavezethetően keletkezett, az adóhiány nagysága csekély összegű volt.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek által nyújtott alapítványi támogatás után a személyi jövedelemadó kedvezmény igénybevétele jogszerű volt. A Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a kedvezmény igénybevételének több konjuktív feltétele volt, azaz, hogy az, adóalany az alapítvány céljára fizesse be a támogatást, az alapítvány az igazolást kiadja, az alapítvány a törvény szerinti célok működését szolgálja, és kizárható legyen a vagyoni előny szerzése. Ezek a törvényi feltételek teljesültek, ezért a felperesek jogszerűen vettek igénybe adókedvezményt az alapítványi támogatás után. A B. Alapítványt a városi ügyészség 1997. januárban vizsgálta az 1995. évet érintően is, azonban az alapítvány törvénysértő működését sem az ügyészség, sem más hatóság nem állapította meg, és ennek alapján a vagyoni előnyszerzés sem állapítható meg. Az alapítványi támogatás és a hozzátartozók részére kifizetett átmeneti segély között nem állapítható meg összefüggés.
Az ítélet ellen mind az alperes, mind a felperesek fellebbezést nyújtottak be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította, mert az alperes fellebbezését alaposnak, míg a felperesek fellebbezését alaptalannak ítélte. A tizenharmadik havi munkabérről történő lemondás kapcsán kapott segélyek adókötelezettsége jogszerűen került megállapításra, a segélyt nyújtó önkormányzat támogatva a felperesek jogszerűtlen eljárását, egyszer sem vizsgálta a kérelmező szociális rászorultságát. A kifizetett segély összege minden alkalommal megfelelt a felperesek egyhavi munkabérének. Megállapította azonban, hogy az elsőfokú bíróság az alapítványi támogatásokhoz kapcsolódó átmeneti segélyek megítélése tekintetében tévedett. Álláspontja szerint vagyoni előnyként jelentkezett a hozzátartozók részére folyósított átmeneti segély, a segély összegek a kezelési költségből adódó különbséggel megfeleltek a támogatásra fordított összegnek.
Az adókedvezmény nem illette meg a felpereseket, mert a kedvezményt kizáró vagyoni előnyszerzést valósított meg az a segélyként adott juttatás, amely a támogatásra figyelemmel adományozót, vagy közeli hozzátartozóját juttatta vagyoni értékhez. Az alperes határozata az alapítványi befizetések után igénybevett adókedvezmények jogi minősítése tekintetében nem volt jogszabálysértő. A másodfokú bíróság az adóbírság törlését is törvénysértőnek ítélte, álláspontja szerint az adóhatóság határozataiban az adóbírság kiszabásánál az eset körülményeit kellően mérlegelte, döntését megfelelően indokolta. Mérlegelési jogkörben hozott határozat csak abban a körben bírálható felül, hogy a mérlegelés jogszerű volt-e. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor különleges méltánylást érdemlő körülményként értékelt olyan körülményeket, melyeket az adóbírság mértékének megállapításánál nem lehet figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatásával keresetüknek történő helyt adás iránt, másodlagosan kérték az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmükben kifejtett álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontját, a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. KJE. számú jogegységi határozatában foglaltakat. Törvénysértően állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alapítványi támogatás és a hozzátartozók részére nyújtott átmeneti segély között összefüggés áll fenn. Az átmeneti segély iránti kérelmüket anyagi helyzetükre tekintettel terjesztették elő. Az átmeneti segélyek kifizetéséről az önkormányzat döntött, azaz alapítványi befizetéssel semmilyen kapcsolatba nem hozható. Az alapítványt saját vagyonuk terhére támogatták, a támogatásról igazolást kaptak, jogszerűen vettek igénybe adókedvezményt. Az adókedvezményt nem zárhatja ki maga az adókedvezmény igénybevételének lehetősége, vagyoni előnyszerzés nem állapítható meg. A felperesek többsége az alapítványi támogatásra figyelemmel az önkormányzattól semmiféle juttatásban nem részesült.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A II. és XII. r. felperesek, illetve a többi felperes hozzátartozója a felperesek által nyújtott alapítványi támogatáshoz közel azonos összegben kapott átmeneti segélyt. A jogerős ítélettel megállapított tényállás szerint a segélyezés forrását az alapítványtól átutalt pénzeszközök jelentették. A B. Alapítvány 1995. december 20-án 6 620 000 forint, december 28-án 30 000 forintot, december 20-án további 9 300 000 forint támogatást adott az önkormányzat részére segélyek kifizetése céljából. Az átmeneti segélyek kifizetésekor az önkormányzat semmilyen feltételt nem vizsgált, így a szociális rászorultságot sem. Az átmeneti segély az alapítványi támogatás ellenében kapott vagyoni előnyt testesítette meg azáltal, hogy a támogatást nyújtók bizonyos kezelési költség levonása után maguk vagy a hozzátartozóik révén visszakapták az alapítványi támogatás összegét, egyúttal ezután adókedvezményt is igénybe vettek. Mivel a vagyoni előnyszerzés megállapítható, ezért az adókedvezmény igénybevételének lehetősége kizárt a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
Mindezek alapján a jogerős ítélet nem sértette meg az 1/1998. KJE. számú jogegységi határozatban foglaltakat sem. Az adókedvezmény jogszerűen csak akkor vehető igénybe, hogyha az alapítványi befizetés a saját vagyon csökkenésével jár, és kizárható, hogy a támogatást közvetve vagy közvetlenül vagyoni előnyszerzés érdekében nyújtották. A perbeli esetben az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság törvényesen vizsgálta az adókedvezmény jogszerűségének elbírálásához az alapítvány működését, vagyoni eszközeinek felhasználását, az alapítvány által működtetett pénzügyi konstrukciót. A kedvezményt kizáró vagyoni előny nem csak az adományozónál jelentkező vagyoni előny lehet, hanem az alapítványi támogatással szorosan összefüggően, az adományozó közeli rokoni kapcsolatára tekintettel nyújtott előny tekintetében is megállapítható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.495/1998. sz.)