adozona.hu
AVI 2000.8.106
AVI 2000.8.106
Az adózó a szerződést megkötheti úgy is, hogy a szerződés hatályosulása, a teljesítés jövőbeni meghatározott időpontban megy végbe (Ptk. 229. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K., K. tér 3. szám alatti 136 m2 alapterületű üzlethelyiség tulajdonosa a Római Katolikus Plébánia. Az üzlethelyiségeket 1993. június 11-én kötött szerződéssel bérbe vette a V. Rt. 1993. június 15-től 10 évre szólóan. A szerződésben rögzítették, hogy a bérlő jogosult a bérlemény további bérbeadására. A szerződést 1994. február 19-én akként módosították, hogy a bérleti jog átruházható, eladható. A V. Rt. 1994. február 19-én a bérleti jogát a 49 m2 alapterületű helyiség vonatkozásában értékes...
AVI 2000.8.106 Az adózó a szerződést megkötheti úgy is, hogy a szerződés hatályosulása, a teljesítés jövőbeni meghatározott időpontban megy végbe (Ptk. 229. §)
A K., K. tér 3. szám alatti 136 m2 alapterületű üzlethelyiség tulajdonosa a Római Katolikus Plébánia. Az üzlethelyiségeket 1993. június 11-én kötött szerződéssel bérbe vette a V. Rt. 1993. június 15-től 10 évre szólóan. A szerződésben rögzítették, hogy a bérlő jogosult a bérlemény további bérbeadására. A szerződést 1994. február 19-én akként módosították, hogy a bérleti jog átruházható, eladható. A V. Rt. 1994. február 19-én a bérleti jogát a 49 m2 alapterületű helyiség vonatkozásában értékesítette a H. T. Kft-nek. A V. Rt. a másik két, összesen 87 m2 alapterületű üzlethelyiség bérleti jogát 1994. március 15-ével értékesítette a W. 900 GSM M. Rt.-nek (továbbiakban: W. Rt.) 3 éves időtartamra. A szerződés 7. pontja szerint a bérlő jogosult a bérleti jogot további időtartamra megvásárolni.A V. Rt. 1995. november 25-én kelt szerződéssel értékesítette a felperesnek 6 800 000 forint + általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegért az üzlethelyiségek 1995. november 28-tól 2003. június 11-ig fennálló bérleti jogát. A szerződés 4. pontjában rögzítették, hogy a felperes tudomással bír arról, hogy 1994. március 25-i szerződés szerint az ingatlant a W. Rt. használja 1997. március 25-ig. 1995. december 16-án a V. Rt. levélben tájékoztatta az ingatlan tulajdonosát arról, hogy a 87 m2 helyiség bérleti jogával a W. Rt. rendelkezik 1997. március 25-ig, a W. Rt.-nek bérleti jog ezt követő időre történő megvásárlását felajánlották, aki azonban ezen jogával nem élt. Ezt követően a bérleti jogot a felperes részére értékesítették likviditási gondok miatt. A szerződést a tulajdonos 1995. december 31-én záradékolta és ezzel a felperes bérleti jog vásárlásához hozzájárult.
A V. Rt. 1995. november 25-én kelt számlájában a teljes vételárat kiszámlázta a felperes felé. A felperes a számla alapján 1 700 000 forint áfát visszaigényelt.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1995. október-december hónapokra vonatkozóan áfa kiutalás előtti ellenőrzését végezte el a felperesnél, melynek eredményeképpen az 1996. április 12-én kelt határozatával a felperes terhére 1 721 000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg, mely egyben áfa hiánynak minősült és előírásra került. Kiszabott továbbá 850 000 forint adóbírságot a jogosulatlan áfa visszaigénylés után. Határozata indokolása szerint a felperes olyan bérleti jogot vásárolt, amellyel 1997. március 25-ig más cég rendelkezett, így a szerződésben szereplő teljes időtartamra az értékesítés nem volt lehetséges, a szerződés a Ptk. 423. §-ába ütközött. Mindezek alapján az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja, 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján a szerződést nem fogadta el és a vételár után visszaigényelt áfát jogosulatlannak tekintette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. augusztus 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a bérleti jog átruházását az 1995. november 25-én kelt szerződés alapján elismerte azzal, hogy a Ptk. 228. § (1) bekezdése és 229. § (3) bekezdése alapján a szerződés felfüggesztő feltétellel kötött, a bérleti jog csak 1997. március 25-től illeti meg a felperest, nem pedig a szerződés keltétől. Mindezek alapján a szerződés teljesítési időpontja az 1995. november 25-i időpont nem lehet, arra az időszakra a W. Rt.-nek állt fenn érvényes bérleti joga. A felperes a szerződésben kötött teljesítési időponttal bérleti jogot nem szerzett, arra az időpontra az áfa visszaigénylésének jogosultsága nem illeti meg.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes által kötött szerződés a Ptk. 229. § (3) bekezdése alapján időhatározással kötött bérleti jog átruházására vonatkozó szerződésnek minősül, a bérleti jog 1997. március 26-tól illeti meg a felperest, a teljesítés is ezen időpontban állapítható meg. Az áfa levonásának joga csak a szerződés hatályosulásával illeti meg a felperest az Áfa. tv. 16. § (2) bekezdése és 36. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Az adófizetési kötelezettség nem azonos a majdani birtokba lépés időpontjával, a bérleti jog átruházása nem azonos a bérleti jogviszonnyal. A bérleti jog önálló vagyoni érték, forgalomképes dolog, adásvétel tárgya lehet. Az adásvételi szerződéssel a felperes rendelkezési jogot nyert, jogosult volt a bérlemény használatára, de azt tovább is értékesíthette a lakások és helyiségek bérletére valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv. 42. § (1) bekezdése alapján. A felperes 1997. március 25-ét követően lépett birtokba, de birtokba lépésére korábban is sor kerülhet, ha a W. Rt. használati jogosultsága valamilyen okból korábban szűnik meg. A teljesítés időpontja a Ptk. 215. § (2) bekezdése alapján a szerződésben megjelölt teljesítési időpont, 1995. november 28-a. Ezen teljesítési időpont alapján az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdése alapján visszaigénylési jogosultság megnyílt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 228. § (1) bekezdését, 229. § (3) bekezdését. A felperes olyan bérleti jogot vásárolt meg, mely 1997. március 25-ig mást illetett meg. A másik cégnek az általa kötött bérleti jog értékesítésére vonatkozó szerződése szerint elővételi joga volt az adott üzlethelyiségekre. Ezen elővételi jog ellenére történt az értékesítés a felperes részére. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a szerződés időhatározással kötött ügylet, a teljesítési időpont csak 1997. március 25. napja lehet, az áfa levonásának joga ettől az időponttól illeti meg a felperest.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest mely időponttal illeti meg az áfa levonásának joga, mely időpontot kell teljesítési időpontnak tekinteni. A felek között nem volt vitás, hogy a V. Rt. és a felperes között 1995. november 25-én létrejött bérleti jog átruházására vonatkozó szerződés rendelkezett arról, hogy a felperes részére értékesített bérleti jog 1997. március 25-ig a W. Rt.-t illeti meg. A felperes a megvásárolt bérleti joggal csak ezt követően, 1997. március 26-tól 2003. június 11-ig rendelkezhetett. A Ptk. 229. § (3) bekezdése és az azáltal felhívott (1) bekezdése értelmében szerződés köthető akként is, hogy a szerződés hatályosulása, a teljesítés jövőbeni meghatározott időpontban megy végbe. Az ilyen feltétellel kötött szerződés, ha az jövőbeni időpontra vonatkozik, köti a feleket.
A felek közötti vita a teljesítési időpont meghatározásában volt. Az elsőfokú bíróság a szerződést jövőben hatályosuló, időhatározással kötött szerződésnek tekintette. A felek közötti vita a teljesítési időpont meghatározásában volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 215. § (2) bekezdése alapján a tulajdonos jóváhagyásától függő szerződésre vonatkozó szabályok szerint a tulajdonos jóváhagyásával a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal létrejött, ezért a teljesítési időpont a szerződés szerinti 1995. november 28. napja. A bérleti jog értékesítése függetlenül attól, hogy 1997. március 25-ig a W. Rt.-t illette, az 1993. évi LXXVIII. tv. 42. § (1) bekezdése alapján értékesíthető volt.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a másodfokú bíróság álláspontját. A másodfokú bíróság által idézett jogszabályok a szerződés létrejöttére vonatkoznak. A szerződés létrejötte azonban nem azonos a szerződés szerinti teljesítés időpontjával. A teljesítés időpontja az a nap, amikor a szerződés szerinti szolgáltatás nyújtása megtörténik. Ez az időpont 1995. november 28. napja nem lehet, a bérleti jog ugyanis 1997. március 25-ig a W. Rt.-t illette meg, csak ezt követő időponttól szerezheti meg a szerződés szerint a felperes az üzlethelyiség bérleti jogát és csak ezen időpontot lehet a szolgáltatás nyújtásának, a teljesítés időpontjának tekinteni. A szerződésben a felek a teljesítés időpontját egy jövőben meghatározott időpontban határozták meg, tévesen tüntették fel az átruházás időpontját 1995. november 28. napjában. A felperes az áfa levonására csak a teljesítési időpontnak megfelelő bevallásában jogosult.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra vonatkozóan tényként állapítja meg, hogy az alperes a határozatában a bérleti jog átruházását elismerte. A W. Rt. szerződésében kikötött elővételi jog nem volt akadálya a felperes által kötött szerződésnek, a V. Rt. 1995. december 16-án a tulajdonos felé intézett levelében utalás történt arra, hogy a W. Rt.-nek felajánlották az üzlethelyiség bérleti jogának ismételt megvásárlását, azonban a bérlő ezzel a jogával nem élt.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.361/1997. sz.)