adozona.hu
AVI 2000.8.105
AVI 2000.8.105
A törvény tiltó rendelkezése hiányában az adózó az opciós díj - mint az értékpapírok vételárától független ellenszolgáltatás - kikötésében jogszerűen állapodhat meg (Ptk. 200. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Fővárosi Igazgatósága 1990-93. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél. Az ellenőrzés eredményeként 1994. november 7-én kelt határozatával a felperes terhére 8 226 000 Ft társasági adóhiányt és 171 000 személyi jövedelem adóhiányt állapított meg, illetve 4 770 000 Ft adóbírságot, 2 087 000 Ft késedelmi pótlékot és 49 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1995. március 8-én kelt határozatáv...
AVI 2000.8.105 A törvény tiltó rendelkezése hiányában az adózó az opciós díj - mint az értékpapírok vételárától független ellenszolgáltatás - kikötésében jogszerűen állapodhat meg (Ptk. 200. §)
Az APEH Fővárosi Igazgatósága 1990-93. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél. Az ellenőrzés eredményeként 1994. november 7-én kelt határozatával a felperes terhére 8 226 000 Ft társasági adóhiányt és 171 000 személyi jövedelem adóhiányt állapított meg, illetve 4 770 000 Ft adóbírságot, 2 087 000 Ft késedelmi pótlékot és 49 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1995. március 8-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint 1993. november 15-én a felperes az L. B. Rt-vel 250 ezer db bemutatóra szóló 250 millió forint névértékű kárpótlási jegyre vételi opciós szerződést kötött. Az opció díja 25 millió forint volt. A felperes az 1993. december 31-i teljesítési határidőt megelőzően 1993. december 27-én az opció díját az L. B. Rt.-nek megfizette, majd azt adózás előtti eredménye terhére elszámolta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az opciós díj fizetésével a felperes a másik szerződő fél rendelkezésre állását az értékpapír megadott időre történő biztosítását fizette meg, így az nem követelhető vissza. Az opciós díj - az alperes álláspontjával szemben - nem vételárelőleg, tehát az adózás előtti eredmény terhére elszámolható. Az elsőfokú bíróság rámutatott továbbá arra, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltak alapján a felperes gazdasági szándéka, illetve az a körülmény, hogy az opciós díj kifizetése után az értékpapír-vásárlásra ténylegesen miért nem került sor, nem vizsgálható.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes határozatának hatályon kívül helyezése a C. 21 Kft-vel kötött szerződésből eredő adóhiány és ennek adó- és bírságvonzatával kapcsolatos, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti indokolás szerint az opciós szerződés megkötésének időszakában az arra irányadó Ptk. 375. § (1) bekezdése a vételi jog díjának fogalmát nem ismerte, ebből az következik, hogy a vételi jog lehetőségének biztosításáért a felek között kikötött opciós díj a vételár része, s mint ilyen, a szerződés meghiúsulása esetén visszajár. A felperes a vételárelőlegnek minősülő opciós díjat jogszerűen visszakövetelhette volna, így azt könyvelésében a követelések kőzött kellett volna kimutatnia.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és az alperes határozatának az opciós szerződéssel kapcsolatos megállapítások vonatkozásában történő hatályon kívül helyezését kérte. A Ptk. 200. § (1) és 205. § (1) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy a szerződő felek a vételi jog biztosítását opciós díj kifizetéséhez kötötték, amely az értékpapírok vételárába nem számítható be.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, egyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletének az L. B. Rt-vel 1993. november 15. napján kötött szerződésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. Ennek következtében az alperes határozatának hatályon kívül helyezése az L. B. Rt-vel kötött szerződésből eredő adóhiány és bírság megállapításra is vonatkozik.
A Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A Ptk. 375. § (1) bekezdése szerint ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni.
A felperes és az L. B. Rt. által 1993. november 15-én kötött adásvételi szerződés szerint a felperes 250 ezer db 250 millió forint össznévértékű kárpótlási jegyet, illetve az arra szóló opciót vásárolta meg. A szerződés lejárata 1993. december 31., a vételi opció díja 100 Ft/db. A kárpótlási jegy vételára a névérték 65%-a.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szerződésnek a Ptk. 375. § (1) bekezdésében rögzített érvényességi feltételei - a dolog és a vételár megjelölése, illetve az írott forma - az 1993. november 15-én kelt szerződés vonatkozásában teljesültek. A szerződés szerint a felek - amint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott - abban állapodtak meg, hogy a felperes opciós díj ellenében az értékpapírok meghatározott időtartamban fennálló egyoldalú megvásárlására szerez jogosultságot. A Ptk. tiltó rendelkezése hiányában, a Ptk. 200. § (1) bekezdésére figyelemmel, a szerződő felek az opciós díj - mint az értékpapírok vételárától független, önálló ellenszolgáltatás - kikötésében jogszerűen állapodhattak meg, ezért az mint vételárelőleg, nem követelhető vissza.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság téves álláspontot foglalt el, amikor a Ptk. 375. § (1) bekezdésének szabályából azt a következtetést vonta le, hogy az opciós díj, mint a vételár része, a szerződés meghiúsulása esetén visszajár.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéleti rendelkezést a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú ítéletnek a L. B. Rt-vel 1993. november 15-én kötött szerződésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy - szemben az elsőfokú bíróság ítélete indoklásában foglaltakkal - az alperes az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltak alapján vizsgálhatta volna a perbeli vételi (opciós) szerződés valós tartalmát. Minthogy azonban határozatát kizárólag arra a téves megállapításra alapozta, hogy az opciós díj a vételárba beszámítható - ezért visszakövetelhető összeg - a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás korlátaira tekintettel, illetve a Pp. 275/B. §-a folytán alkalmazandó Pp. 215. §-ában foglalt kereseti kérelemhez kötöttség elvére figyelemmel az alperes keresettel támadott határozatában megjelölt indokon túlmenően nem tehetett megállapítást.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.874/1997. sz.)