adozona.hu
AVI 2000.8.104
AVI 2000.8.104
A bíróság az adóhatóság mérlegelési jogkörét nem vonhatja el a bírság kiszabása tekintetében sem (1990. évi XCI. tv. 73. §, 74. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1996. március 18-án ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett P. söröző nevű üzlethelyiségben a J., Sz. út 32. szám alatt. Az eljáró ellenőrök a próbavásárlás során két pohár üdítőital fogyasztásáról a kiszolgálást végző alkalmazottól nyugtát, vagy egyéb bizonylatot nem kaptak.
Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatával a felperest 300 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miat...
AVI 2000.8.104 A bíróság az adóhatóság mérlegelési jogkörét nem vonhatja el a bírság kiszabása tekintetében sem (1990. évi XCI. tv. 73. §, 74. §)
Az adóhatóság 1996. március 18-án ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett P. söröző nevű üzlethelyiségben a J., Sz. út 32. szám alatt. Az eljáró ellenőrök a próbavásárlás során két pohár üdítőital fogyasztásáról a kiszolgálást végző alkalmazottól nyugtát, vagy egyéb bizonylatot nem kaptak.Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatával a felperest 300 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság határozatában megállapította, hogy az adózó harmadik esetben mulasztotta el különböző telephelyein a nyugtaadási kötelezettséget. Legutóbb 1995. július 26-án, amikor az adóhatóság határozatával 150 000 forint mulasztási bírság fizetésére kötelezte.
Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, amelyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését, illetve a bírság mértékének lényegesen alacsonyabb összegben megállapító új határozat hozatalát. A felperes álláspontja az volt, hogy az ismételt mulasztás esete nem állt fent, tekintettel arra, hogy az előző mulasztások a korábbi években történtek és más egységekben. A felperes a bírság mértékét kirívóan magasnak tartotta, sérelmezte, hogy a hatóság nem mérlegelte az enyhítő körülményeket. Például azt, hogy a kiszolgálást végző alkalmazott próbaidős foglalkoztatott volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság mérlegelte a tényeket, a mulasztás körülményeit, súlyát és gyakoriságát és azt, hogy adózó az adott körülmények között a tőle elvárható körültekintést gyakorolta-e. Nem volt jelentősége annak, hogy a próbavásárlás során az alkalmazott próbaidős volt, mivel még a vásárlónak is tudomással kell lennie arról, hogy a vásárlás alkalmával nyugtát kell kiállítani. Ugyancsak nincs jelentősége annak sem, hogy a próbavásárlás milyen értékű termékre vonatkozik. Így az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 74. § (12) bekezdésének és 74. § (16) bekezdésének megfelelt.
A fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által felhozott körülmények helyes mérlegelésével és az Art. 74. § (16) bekezdésének helyes alkalmazásával állapította meg, hogy a felperes terhére kiszabott mulasztási bírság összegének mérséklésére nincs kellő indok. A bírságot megállapító adóhatósági határozatok a jogszabálynak megfeleltek.
A másodfokú bíróság ítéletében kiemelte, hogy a mulasztás évenkénti ismétlődését a felperes terhére kellett értékelni. A felperes nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy gyakorlatlan, próbaidőre felvett személyt alkalmazott. A felperes szakképzett eladót alkalmazott, akivel szemben elvárható követelmény, hogy a nyugtaadási kötelezettséggel tisztában legyen.
A másodfokú bíróság azt a véleményt is osztotta, hogy a vásárlás ellenértéke a bírság összegének megállapításánál nem meghatározó.
A felperes adófizetési kötelezettségének rendszeres teljesítése a felperes javára mulasztási bírság összegének megállapításánál nem figyelembe vehető körülmény, hiszen az jogszabályi kötelezettség teljesítése.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a mulasztási bírság kiszabását lényegesen alacsonyabb összegben megállapító új határozat meghozatalát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kiemelte, hogy az eljáró adóhatóság és a bíróságok is kifejezetten csak azzal foglalkoztak, hogy a felperes esetében ismételt mulasztás fordult elő. Ugyanakkor nem értékelték azt a körülményt, hogy az elkövetett mulasztás csekély súlyú volt, a mulasztásnál célzatosság nem merült fel. A mulasztást a próbaidős alkalmazott követte el, aki körülbelül egyhetes gyakorlattal hét-nyolc óra munka után nem adott a próbavásárlás során nyugtát. A felperes az adóhatóság által kiszabott bírság összegét méltánytalanul magasnak tartotta.
A felperes a felülvizsgálati eljárás során megismételte azt a jogi álláspontját, hogy az ismétlődő mulasztás figyelembevételét az adott adóévben kell számításba venni, a jogszabály csak így értelmezendő, eltérően az alperesi állásponttól, aki öt évi elévülési idő alatt számítja az ismétlődést. A felperes összehasonlította a mulasztási bírság mértékét az egyéb jogágakban előforduló szankciókkal és ehhez képest azt igen eltúlzottnak és méltánytalannak tartotta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében meg kell jelölni a konkrét jogszabálysértést.
A perbeli esetben nem vitatott tény volt, hogy a felperes alkalmazottja a nyugtaadási kötelezettség ellenőrzésekor tartott próbavásárlás alkalmával a vásárlásról nyugtát nem állított ki, ezzel a nyugtaadási kötelezettséget megsértette, a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja fennállott.
Az Art. 74. § (12) bekezdése szerint ha az adózó a nyugta-kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, az adóhatóság első alkalommal 100 000 forintig, a mulasztás ismétlődése esetén az előző bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.
A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság az Art. 74. § (16) bekezdésében írt körülményeket mérlegeli.
A perbeli esetben az adóhatóság ezt a mérlegelést elvégezte és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az előzőekben kiszabott bírság összegének kétszeresét szabta ki.
Az adóhatóság az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság alkalmazására lehetőséget nem látott.
Az első- és másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság a jogszabályoknak megfelelően mérlegelte a körülményeket és az általa kiszabott bírság összegének mértéke jogszabályt nem sértett.
A Legfelsőbb Bíróság - mint már több eseti döntésében - rámutatott arra, hogy a bíróság a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozó mérlegelési jogkört nem vonhatja el, a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincsen lehetőség, kivéve abban az esetben, hogyha a megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes, illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetési és összességükben való értékelés során nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetésre jutott.
A perbeli esetben az adóhatóság, illetőleg az eljáró bíróságok mérlegeléssel hozott döntése jogszabályt nem sértett.
A felperes jogi álláspontjával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az Art. 74. § (10) bekezdésében foglaltak szerint a mulasztás ismétlődésével kapcsolatban a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy annak csak - szemben az 1994. év előtti jogi szabályozással - kizárólag az adott adóévben való ismétlődéséről lehet szó.
Ezért törvényi rendelkezés hiányában a Legfelsőbb Bíróság nem jogosult állást foglalni a "mulasztás ismétlődésének" időtartamára vonatkozóan.
Az adózási jogviszonyra a törvény, a jogalkotó speciális szabályokat és szankciórendszer alkalmazását írta elő, így az más jogágban előforduló szankciórendszerrel nem összehasonlítható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben írt jogszabálysértést nem látta megállapíthatónak, ezért a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.823/1997. sz.)