adozona.hu
AVI 2000.8.102
AVI 2000.8.102
Az adóhatóság a polgári jog szabályai szerint vizsgálja, hogy az adózó bizományi vagy megbízási szerződést kötött-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága a felperesnél 1995 áprilisától-októberig terjedő időszakra ellenőrzést tartott, melynek eredményeként határozatával általános forgalmi adóban összesen 187 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, mely egyben adóhiány is, mely összeg után 93 653 000 adóbírságot is kiszabott és megállapított 13 116 000 Ft késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes reklám-és propaganda szolgáltatásokat rendelt három orosz gazdasági társaságtól, é...
AVI 2000.8.102 Az adóhatóság a polgári jog szabályai szerint vizsgálja, hogy az adózó bizományi vagy megbízási szerződést kötött-e [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az alperes elsőfokú hatósága a felperesnél 1995 áprilisától-októberig terjedő időszakra ellenőrzést tartott, melynek eredményeként határozatával általános forgalmi adóban összesen 187 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg felperes terhére, mely egyben adóhiány is, mely összeg után 93 653 000 adóbírságot is kiszabott és megállapított 13 116 000 Ft késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes reklám-és propaganda szolgáltatásokat rendelt három orosz gazdasági társaságtól, és az ezekre jutó általános forgalmi adót nem állapította meg, nem vallotta be és nem fizette meg. Az alperes az elsőfokú határozatot helyben hagyta.A felperes az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte annak hatályon kívül helyezése, illetőleg megváltoztatása érdekében, kérte az adót, a bírságot és a pótlékot törölni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felek között ügynöki szerződésnek nevezett megállapodást nem lehet bizományosi szerződésnek tekinteni. A felperes a szolgáltatást saját nevében rendelte meg, így őt áfa-fizetési kötelezettség terheli.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Elsődlegesen rámutatott arra, hogy a perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 15. § (5) bekezdés b) és c) pontjaira, valamint a 40. § (2) bekezdésére tekintettel a felperes által igénybevett szolgáltatás reklám-és propagandaszolgáltatásnak tekintendő-e, és ennek következtében a felperes köteles-e az általános forgalmi adót megfizetni.
A megyei bíróság jogi álláspontja szerint a reklám-és propagandaszolgáltatás fogalma nem szűkíthető le a konkrét reklámhordozó elkészítésére, következésképpen minden szolgáltatás ilyennek tekintendő, melynek eredményeként a termék reklámozása megvalósul. Annak tehát nincs jelentősége, hogy a felperes megbízási vagy bizományi szerződést kötött az orosz cégekkel, mert a szerződésben vállalt szolgáltatás önmagában kimerítette a reklám-és propagandaszolgáltatás fogalmát.
Ugyanakkor megállapította, hogy a szerződés tárgya az ügy ellátására és nem a Ptk. 507. § (1) bekezdés, illetve 513. §-a szerinti szerződéskötésre irányult. Az orosz cégek a szerződés teljesítése érdekében teljesítési segédet vehettek igénybe. A felperes részére kijavított számlák a teljes összeget ellenszolgáltatásként tüntetik fel, a felperes nem bizonyította, hogy a számla végösszege a megbízói díjon felül költséghányadot is takar.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek történt helyt adást. A felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy annak van jelentősége, hogy a felperes milyen szerződéseket kötött az orosz cégekkel. Álláspontja szerint bizományi szerződést kötött, melynek alapján az orosz cégek a szolgáltatásnyújtást saját nevükben, de más javára rendelték meg. Ezért a felperest az Áfa tv. 8. § (4) bekezdése és a 3. § alapján áfa-fizetési kötelezettség nem terhelte. Az általa kötött bizományi szerződés teljesítése nem esik az Áfa tv. 15. § (5) bekezdése alá, mert a reklám-és propagandaszolgáltatást nem saját nevében rendelte meg. Következésképpen az Áfa tv. 40. § (2) bekezdése sem vonatkozik rá. Önmagában pedig az a körülmény, hogy az orosz cégek a számlákban a bizományi díjat nem különítették el, még nem következik a felperes áfa-fizetési kötelezettsége.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság okfejtésével, mely szerint a reklám- és propagandaszolgáltatás fogalma nem szűkíthető le a reklámhordozó tárgy elkészítésére, és minden szolgáltatás ilyennek tekintendő, melynek eredményeként a termék reklámozása megvalósul. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a perben jelentősége van annak, hogy a felperes megbízási vagy az általa állított bizományi szerződést kötött az orosz cégekkel. A megyei bíróság jogerős ítélete ugyanakkor a szerződések tartalmát és annak teljesítését vizsgálva okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy azokat nem lehet a Ptk. 507. §-a, illetve 513. §-a alapján bizományi szerződésnek tekinteni. A szerződésben a felek nem állapodtak meg abban, hogy az orosz cégeknek a teljesítés érdekében milyen szerződéseket, milyen tartalommal kellene megkötniük. A szerződés nem tartalmazta az orosz cégek bizományosi díját sem, illetve az ingyenességre sem utaltak. Az orosz cégek által kiállított számlákban is a teljes összeg ellenszolgáltatásként került feltüntetésre, abban sem a bizományosi díj, sem a költségek összege nem került bontásra. Mindezek alapján az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen állapította meg, hogy a felperes megbízási szerződést kötött.
Az Áfa tv. 15. § (5) bekezdés c) pontja szerint a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységnek székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg a reklám-és propagandaszolgáltatásoknál. A 40. § (2) bekezdése alapján a 15. § (2)-(5) bekezdéseiben felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, mely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, külföldön van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található külföldön.
A felperes a szolgáltatást saját nevében rendelte meg, a szolgáltatást nyújtó orosz cégek székhelye külföldön van, ezért az Áfa tv. 40. § (2) bekezdése alapján a felperes köteles az adót megfizetni.
A felperes által hivatkozott Áfa tv. 8. § (4) bekezdése a perbeli esetre nem alkalmazható, mivel nem bizományi szerződést kötött a felperes, ezért az orosz cég a szolgáltatás-nyújtást nem saját nevében, de más javára rendelte meg.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.172/1998. sz.)