adozona.hu
AVI 2000.7.91
AVI 2000.7.91
Az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége az adóigazgatási eljárásban áll fenn, a közigazgatási perben az adózónak kell bizonyítania, hogy a támadott adóhatározat jogszabálysértő (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1996. II. negyedévére vonatkozóan ellenőrzést folytatott le és az 1996. szeptember 16-án kelt határozatával a felperes terhére 1 408 000 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adókülönbözetet tárt fel, melyből 466 000 forint adóhiánynak minősült, kiszabott 704 000 forint adóbírságot és 18 000 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes raklapok eladásáról szóló számlák alapján általános forgalmi adót igényelt vissza...
AVI 2000.7.91 Az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége az adóigazgatási eljárásban áll fenn, a közigazgatási perben az adózónak kell bizonyítania, hogy a támadott adóhatározat jogszabálysértő (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1996. II. negyedévére vonatkozóan ellenőrzést folytatott le és az 1996. szeptember 16-án kelt határozatával a felperes terhére 1 408 000 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adókülönbözetet tárt fel, melyből 466 000 forint adóhiánynak minősült, kiszabott 704 000 forint adóbírságot és 18 000 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes raklapok eladásáról szóló számlák alapján általános forgalmi adót igényelt vissza. K. József, K. Ferenc és K. Gyula számlakibocsátók tekintetében megállapításra került, hogy a számlák nem valós gazdasági eseményekről kerültek kiállításra, a számlakiállítók adóalanynak nem minősültek, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az áfa levonására a felperes nem jogosult. K. József tekintetében a vállalkozói igazolvány 1994. évben visszavonásra került, K. Ferenc 1996. április 30-án a vállalkozási igazolvány megszüntetését bejelentette, K. Gyula tekintetében a tevékenység megszűntetésre került 1994. szeptember 6-án.A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1996. november 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kitért arra, hogy a felperes a beszerzett raklapoknak 30%-át nem szerepelteti a könyveiben, azok továbbértékesítésre nem kerültek, és készleten sem szerepelnek.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az általános forgalmi adó akkor vonható le, ha a gazdasági esemény megtörténtét hiteles számla igazolja, az ellenérték megfizetésre került, és az adó áthárítása megtörtént. Az adóhatóság teljes körűen tárta fel, hogy a számlakibocsátók tekintetében gazdasági tevékenység folytatása nem igazolt, a számlakibocsátók adóalanyoknak nem minősültek, vállalkozási tevékenységet nem folytattak. Az adó levonásához az áru megléte nem elégséges az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
Az ítélet ellen a felperes által benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolása szerint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. tv. 8. §(1) bekezdése és 13. § (1) bekezdése alapján vállalkozási tevékenységet csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában lehet folytatni. Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján az minősül adóalanynak aki vállalkozási igazolvánnyal rendelkezik és így adó áthárítására jogosult. K. Ferenc számlakibocsátó 1996. április 30-án a vállalkozói igazolvány megszűntetését bejelentette, azonban ezt megelőzően kibocsátott számlái alapján sem állapítható meg a gazdasági esemény megtörténte, mert K. Ferenc bevallásokat nem nyújtott be, tevékenysége nem volt ellenőrizhető. Az adóhatóság a helyszíni szemle foganatosítása során sem talált a számlakibocsátónál a raklap forgalmazására utaló körülményeket. Mindezek alapján az adóhatóság határozata mindenben megfelelt a vonatkozó jogszabályoknak, a számlakibocsátó felelősségét megfogalmazó Áfa tv. 44. § (4) bekezdése más perben érvényesíthető felelősséget jelent.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet keresete szerinti megváltoztatása iránt, másodsorban az elsőfokú bíróság új eljárásra történő kötelezésére. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 163.§-át, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, valamint az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdését, 32. § (1) bekezdés a) pontját, 35. § (1) bekezdését, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv.(továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdését. A tényállást nem kellően tárták föl, a felperes által indítványozott bizonyítást mellőzték, a számlakibocsátók tekintetében az adóalanyiság hiányát jogsértően állapították meg. Az adóalanyiság a tevékenység jellegéhez kötött, nem pedig az egyéni vállalkozói igazolványhoz. A helyszíni szemle mint bizonyíték nem vehető figyelembe, a gazdasági eseményhez képest azt később foganatosították és abból a gazdasági esemény megtörténtére következtetni nem lehet. A felperes nyilvántartását tételesen nem vizsgálták.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a számlakibocsátók nem teljesítettek adóbevallást, nem fizettek be adót, tevékenységük nem ellenőrizhető. A felperes a beszerzett áruk 30%-áról nem számolt el, a tényállást kellően feltárták, a számlakibocsátók nem minősültek adóalanynak, a számla önmagában nem elég az áfa levonásához.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályban fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt jogszabályokat nem sértette meg. A másodfokú bíróság az eljárása során nem az Art. szabályai szerint jár el, hanem az eljárására vonatkozó eljárási szabályok szerint, (Pp.</a>) ezért az Art. 51. § (7) bekezdését nem sérthette meg. A bizonyítási kőtelezettség a peres eljárásban a felperest terheli a felperesnek kell bizonyítania, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszabálysértő, az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége az adóigazgatási eljárásban áll fenn, a peres eljárás során az adóhatóságnak a saját megállapításai alapjául szolgáló bizonyítékokat kell benyújtania és azok hitelességét kell szükség szerint esetleg bizonyítania. Az alperes teljes körűen feltárta a tényállást, határozatában rögzítette, hogy az egyes számlakibocsátók tekintetében a vállalkozási tevékenység megszüntetése miatt sem az adóáthárítása, sem az adóalanyiság, sem a gazdasági esemény hitelessége nem bizonyított. K. Ferenc esetében aki 1996. április 30-án szűntette meg vállalkozási tevékenységét, ezt megelőző időre sem tett bevallást, így arra az időszakra is a gazdasági esemény valóságossága nem bizonyított. Az adóhatóság a számlakibocsátóknál helyszíni szemlét foganatosított és a vállalkozás székhelyeként szereplő, egyben lakóhelyként szolgáló címen raklap forgalmazására utaló körülményeket nem talált. A helyszíni szemle is bizonyíték mely a perben a többi bizonyítékkal együtt értékelendő és a többi bizonyítékkal együtt jogszerűen került megállapításra, hogy ezen számlakibocsátók tekintetében a számlák nem hitelesek, valós gazdasági eseményt nem testesítenek meg. Az áru megléte önmagában az áfa levonására nem jogosít. A felperesnek az eljárás során azt kellett volna bizonyítania, hogy az áru meglétén túlmenően az áru adóalanytól, adózottan került beszerzésre, mert csak ez esetben illeti meg a felperest az áfa levonásának joga. Egyéni vállalkozó akkor minősül adóalanynak, ha a tevékenységéhez szükséges vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, az adóhatósághoz áfa adóalanyi körbe bejelentkezik, adószámmal rendelkezik. Amennyiben az egyéni vállalkozói tevékenységet megszünteti, vállalkozói igazolványát visszaadja, vagy vállalkozói igazolványát visszavonják, attól az időponttól jogszerűen már adóalanynak nem tekinthető, adó áthárítására nem jogosult az Áfa tv. 4. § (1) bekezdés b) pontja és 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az adóhatóság az ellenőrzést az általános forgalmi adó tekintetében folytatta le, ezzel kapcsolatban csak az általános forgalmi adónemben tett megállapítást, a felperes számláinak vizsgálatával megállapított azon következtetése, hogy a felperes a beszerzett raklapoknak 30%-ával nem tud elszámolni, nem érinti a felperes költségelszámolását, az ellenőrzés nem erre folyt.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.485/1998. sz.)