adozona.hu
AVI 2000.7.90
AVI 2000.7.90
Az adókedvezményt kizáró vagyoni előny nemcsak az adományozónál jelentkező vagyoni előny lehet, hanem az alapítványi támogatással szorosan összefüggő, az adományozó rokoni kapcsolatára tekintettel nyújtott előny esetében is megállapítható [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felpereseknél 1995. évi személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett el. Az ellenőrzés eredményeképpen a felpereseket külön-külön határozattal kötelezte. Az I. r. felperest az 1997. május29-én kelt határozattal 73 020 forint személyi jövedelemadó-hiány és 14 600 forint adóbírság megfizetésére kötelezte, melyet az alperes az 1997. november 26-án kelt és az azt módosító 1997. december 20-án kelt határozatával helybenhagyott. A II. r. felperest az elsőfokú adóhatóság a...
AVI 2000.7.90 Az adókedvezményt kizáró vagyoni előny nemcsak az adományozónál jelentkező vagyoni előny lehet, hanem az alapítványi támogatással szorosan összefüggő, az adományozó rokoni kapcsolatára tekintettel nyújtott előny esetében is megállapítható [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága a felpereseknél 1995. évi személyi jövedelemadó ellenőrzést végzett el. Az ellenőrzés eredményeképpen a felpereseket külön-külön határozattal kötelezte. Az I. r. felperest az 1997. május29-én kelt határozattal 73 020 forint személyi jövedelemadó-hiány és 14 600 forint adóbírság megfizetésére kötelezte, melyet az alperes az 1997. november 26-án kelt és az azt módosító 1997. december 20-án kelt határozatával helybenhagyott. A II. r. felperest az elsőfokú adóhatóság az 1997. május 21-én kelt határozatával 60 660 forint személyi jövedelemadó-hiány és 12 132 forint bírság megfizetésére kötelezte, melyet az alperes az 1997. november 26-án kelt határozatával helybenhagyott. A III. r. felperest az elsőfokú adóhatóság az 1997. június 24-én kelt határozatával 114 743 forint személyi jövedelemadó-hiány és 2949 forint adóbírság megfizetésére kötelezte, a határozatot az alperes az 1997. december 29-én kelt határozattal módosított 1997. december 10-én kelt határozatával helybenhagyott. A IV. r. felperessel szemben az elsőfokú adóhatóság 1997. június 11-én kelt határozatával76 029 forint személyi jövedelemadó-hiányt írt elő és kiszabott 15 206 forint adóbírságot. A határozatot az alperes az 1997. december 20-án kelt határozattal módosított 1997. november 26-án kelt határozattal helybenhagyta. Az V. r. felperest az elsőfokú adóhatóság az 1997. szeptember 24-én kelt határozattal 7530 forint személyi jövedelemadó-hiány és 1506 forint adóbírság megfizetésére kötelezte, melyet az alperes az 1997. december 9-én kelt határozattal helybenhagyott. A határozatok indokolása szerint a felperesek a B. Alapítvány támogatására 1995. december 20-22-e között különböző összegeket fizettek be, ezzel kapcsolatban a támogatásként nyújtott összeg30%-ig személyi jövedelemadó-kedvezményt vettek igénybe. A B. Város Önkormányzata a támogatást nyújtók házastársait, rokonait átmeneti segélyben részesítette. Az I. r. felperes alapítványi támogatásra 152 200 forint fordított, ugyanaznap az I. r. felperes házastársa a lakás központi fűtésének felújítására benyújtott átmeneti segély kérelmére 150.000 forint segélyben részesült. A II. r. felperes 202 200 forintos alapítványi támogatást nyújtotta volt házastársa építkezésre kért segély kérelmére 700 000 forint átmeneti segélyt kapott. A II. r. felperes és volt házastársa közösen építkeztek, a segélykérelem 1995. december 13-ai időpontjához képest 1995. december 20-án már a használatbavételi engedélyt megkapták. A III. r. felperes alapítványi támogatásra 320 000 forintot fordított és a fiának az élettársa 237 000 forint segélyt vett fel, és további 79 000 forintot pedig Hajnal András helyett, aki a III. r. felperes beosztottja volt. A IV. r. felperes alapítványi támogatásra 141 200 forintot fizetett be. Az ő házastársa lakásépítési támogatás címén kért segélyt és 139 000 forint összegben kapott. Az építkezés nem kezdődött meg. Az V. r. felperes alapítványi támogatásként 21 500 forintot fizetett be és a tőle külön élő édesapja kapott lakásfelújításra 24 000 forint összegben átmeneti segélyt. Az adóhatóság álláspontja szerint az alapítványi támogatásra figyelemmel az alapítványi támogatást nyújtók hozzátartozói kaphattak átmeneti segélyt a támogatás kezelési költséggel csökkentett összegében. Az alapítvány megállapodást kötött B. Önkormányzatával, mellyel az önkormányzat részére szociális feladatok ellátásához pénzeszközöket biztosított. Az alapítványi támogatás után igénybe vett adókedvezmény a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. (továbbiakban: Szja. tv. ) 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján nem illeti meg a felpereseket, mert az alapítványi támogatás vagyoni előnyszerzés érdekében történt.Az adóhatóság az I. r., III. r. és IV. r. felperesek esetében megállapította továbbá, hogy az I., III., IV. r. felperesek az 1995. évi tizenharmadik havi fizetésükről lemondtak az önkormányzat javára, egyúttal ugyanaznap kérelmet nyújtottak be az önkormányzathoz a téli többletkiadásokra és a decemberi ünnepekre hivatkozással anyagi segítséget kérve, utaltak arra, hogy munkáltatójuk tájékoztatása szerint tizenharmadik havi járandóságuk kifizetésére nincs törvényes lehetőség. E kérelemről a B. Város Önkormányzata mindhárom felperes esetében kedvezően döntött és a felperesek havi bruttó bérűknek megfelelő átmeneti segélyben részesültek két ízben 1995. decemberében. Az adóhatóság az önkormányzat által folyósított átmeneti segélyekről megállapította, hogy azok a Szja. tv. 3. § 24. pontja és 7. § (1) bekezdés 3. pontja szerint nem minősülnek adómentes jövedelemnek, azokat nem a szociális rászorultság alapján nyújtotta az önkormányzat. A közalkalmazottaknak a tizenharmadik havi munkabérükről történő lemondása a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bekezdésébe, továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mtv.) 8. § (1) bekezdésébe ütközően történt, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdés alapján semmis. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján a felperesek által kötött ügyletek színleltek, a segélyek kifizetése a tizenharmadik havi járandóság közterhek nélküli kifizetését célozta, ezért a Ptk. 207. § (4) bekezdése alapján is semmisnek minősültek.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság II. r. és V. r. felperesekre vonatkozó alperesi határozatokat az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette. Az I. r., III. r. és IV. r. felperesek vonatkozásában a határozatokat megváltoztatta, a kiszabott adóbírságokat törölte a személyi jövedelem-adóhiányokat a tizenharmadik havi illetménnyel kapcsolatos lemondás folytán kapott átmeneti segély adókötelezettsége miatt felmerülő személyi jövedelemadó-hiány összegére csökkentette. Az I. r. felperes tekintetében 27 360 forintban, a III. r. felperes tekintetében 18 743 forintban, a IV. r. felperes tekintetében 32709 forintban állapította meg a személyi jövedelemadó-hiány összegét. Ítélete indokolása szerint az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a tizenharmadik havi illetményről történő lemondás az Mtv. 8. § (1) bekezdésébe és az 1992. évi XXXIII. tv. 68. § (1) bekezdésébe ütközik és mint jogszabályba ütköző jognyilatkozat semmis. Az átmeneti segély a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontja és 3. § 24. pontja alapján nem minősült szociális segélynek, így az nem volt adómentes jövedelem. Az I. r., III. r., IV. r. felperesek terhére kiszabott adóbírságot az Art. 73. § (1) bekezdés alapján törölte, különös méltányolást érdemlő körülményként értékelte, hogy az I. r., III. r., IV. r. felperesek munkaviszonyukból adódóan a kifizetővel függőségi viszonyban álltak, az adóhiány nem a saját felróható magatartásukra visszavezethetően keletkezett, az adóhiány nagysága csekély összegű volt, illetve a felperesek korábban mulasztást nem követtek el.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek által nyújtott alapítványi támogatás után a személyi jövedelemadó-kedvezmény igénybevétele jogszerű volt. A Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a kedvezmény igénybevételének több konjuktív feltétele van, azaz, hogy az adóalany az alapítvány céljára fizesse be a támogatást, az alapítvány az igazolást kiadja, az alapítvány a törvény szerinti célok működését szolgálja, és kizárható legyen a vagyoni előny szerzése. Az alapítvány igazolás kiadására jogosult volt, a felperesek az alapítványi támogatás után jogszerűen vették igénybe az adókedvezményt. A B. Alapítvány a városi ügyészség 1997. januárban vizsgálta az 1995. évet érintően is. Azonban az alapítvány törvénysértő működését sem bíróság, sem más hatóság nem állapította meg, és ennek megállapítására az Ügyészségi vizsgálati jelentés sem nyújt kellő alapot. Vagyoni előnyszerzés sem állapítható meg, mert nem hozható összefüggésbe egymással az alapítványi támogatás és a hozzátartozók részére kifizetett átmeneti segély. A segélyezés adójogi következményeit az adóhatóságnak a segélyezettek tekintetében kell levonnia.
Az ítélet ellen az I. r., III. r., IV. r. felperesek, és az alperes nyújtottak be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az alperes fellebbezése alapos, míg az I. r., III. r., IV. r. felperesek fellebbezése alaptalan. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a tizenharmadik havi illetményről történő lemondás folytán kifizetett átmeneti segély a felperesek kétszeri havi bruttó bérének felelt meg, melynek kifizetésére az adott módot, hogy a tizenharmadik havi bér kifizetését ily módon nem terhelte semmiféle adófizetési kötelezettség. Az alapítvány és az önkormányzat között az ügyészség és az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján megállapítottan szerződéses kapcsolat állt fenn, amelyre figyelemmel a kifizetések minősítésére az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen került sor. Nem találta megalapozottnak az elsőfokú bíróság ítéletét az alapítványi támogatások és ahhoz kapcsolódó átmeneti segélyek megítélése tekintetében. Álláspontja szerint vagyoni előnyként jelentkezett a hozzátartozók részére folyósított átmeneti segély, a segélyösszegek kezelési költségből adódó különbséggel megfeleltek a támogatásra fordított összegnek. Mindezek alapján az ügyleteket az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a Ptk. 207. § (4) bekezdése szerint jogszerűen tekintették semmisnek. A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alapítvány a 8/1995. számú határozatával döntött arról, hogy szociális feladatra felajánl az önkormányzatnak lakosonként 10 000 forintot, mindösszesen 37 600 000 forintot. Az alapítvány kuratóriumának elnöke egyben az önkormányzat polgármestere és a kuratórium két tagja egyben a két alpolgármester volt. Az átmeneti segély valóságos pénzforrása az alapítványhoz befolyt támogatás volt.
Tévedett az elsőfokú bíróság amikor az alapítvány törvénysértő működését nem látta megállapíthatónak. Az alapítvány működésének vizsgálatára az adóhatóság jogosult, de köteles is az Art. 51. § (1) bekezdése és 75. § (2) bekezdése alapján, az alapítványi támogatás után igénybevett adókedvezmény jogszerűségének vizsgálatához. A vagyoni előnyszerzés fennállt az alapítvány és az önkormányzat közötti személyi összefüggés, az összegek nagyságrendje, a befizetett és a kifizetett összegek közti arányosság, az alapítvány és az önkormányzat által működtetett pénzügyi konstrukció alapján. Az egymásra épült ügyletek, szerződési láncolatok színleltnek minősültek és adókedvezményre nem jogosítanak. A másodfokú bíróság az adóbíráság törlését is törvénysértőnek ítélte, álláspontja szerint az adóhatósági határozatok az adóbírság kiszabásánál a mérlegelési szempontokat tartalmazták és mérlegelési jogkörben hozott döntés csak abban a körben bírálható felül, hogy a mérlegelés jogszerű volt-e. Az alperes a döntését kellően indokolta, nem volt tőrvényes ok a bírság törlésére.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatásával elsősorban a keresetüknek történő helyt adás másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmet arra alapították, hogy a jogerős ítélet sérti a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontját, 3. § 24. pontját és a 38/A. § (1) bekezdés i) pontját, törvénysértően állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alapítványi támogatás és a hozzátartozók részére nyújtott átmeneti segély között összefüggés áll fenn. A hozzátartozók önkormányzati rendelet alapján részesültek átmeneti segélyben anyagi helyzetükre tekintettel. Elismerték, hogy a tizenharmadik havi munkabérről történő lemondás törvénysértő volt, azonban ez sem állt összefüggésben a felperesek részére nyújtott átmeneti segéllyel. Az átmeneti segély adómentes a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontja és 3. § 24. pontja alapján. Az alapítványi támogatás után igénybe vehető adókedvezmény kizárása sérti a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontját. Az alapítvány tőrvénytelen működését nem állapította meg semmilyen hatóság és az adókedvezmény maga nem lehet adókedvezményt kizáró vagyoni előny. A vagyoni előny nem az adományozónál jelentkezett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontja értelmében mentes az adó alól az önkormányzat által nyújtott szociális segély, az önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély. A Szja. tv. 3.§ 24. pontja értelmező rendelkezésként meghatározta, hogy szociális segély az, amelyet készpénzben vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulónak nyújtanak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani. Az adóhatóság megállapításai alapján az önkormányzat úgy nyújtott átmeneti segélyt a felpereseknek, hogy a szociális rászorultságukat ténylegesen nem vizsgálta. A felperesek elismerték, hogy a tizenharmadik havi fizetésről jogszabályi tilalom folytán jogszerűen nem mondhattak le. A lemondás ellenében történt az önkormányzat által a felpereseknek kéthavi bruttó bérűkkel azonos átmeneti segély nyújtása. A tizenharmadik havi munkabérről történő lemondás és az átmeneti segély nyújtása közötti összefüggés egyértelműen megállapítható volt, a kéthavi bér kifizetését a közterhek nélküli fizetési mód biztosította. Valóságosan nem segély kifizetése történt, így az adómentesnek nem tekinthető. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján, hogy a felperesek vagyoni előny szerzése érdekében nyújtották az alapítványi támogatást, így kizárt az adókedvezmény igénybevételnek lehetősége a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján. Az alapítvány támogatáshoz közel azonos ősszegben kaptak a felperesek rokonai átmeneti segélyt akként, hogy a segély nyújtásánál nem történt meg a rászorultság vizsgálata. Ezt támasztja alá, hogy a segély kérésének oka az I. r. és II. r., IV. r., felperesek tekintetében volt valós. Az I. r. felperes házastársa a segély okaként központi fűtés felújítását jelölte meg, míg az I.r. felperes adóhatósági meghallgatásakor csőtörésre hivatkozott. A II. r. felperes volt házastársa építkezéshez kért segélyt. A válás ellenére közös építkezés folyt, de a kérelem benyújtását követően egy hét múlva már a használatba vételi engedély is kiadásra került. A IV. r. felperes vonatkozásában a házastárs által kért segély meg nem valósult lakásépítéshez történt. A másodfokú bíróság által kiegészített ítéleti tényállás szerint a segélyezés forrását az alapítványtól átutalt pénzeszköz jelentette. Az átmeneti segély az alapítványi támogatás ellenében kapott vagyoni előnyt testesítette meg azáltal, hogy a támogatást nyújtók bizonyos kezelési költség levonása után a hozzátartozók révén visszakapták az alapítványi támogatás összegét, egyúttal adókedvezményt is igénybe kívántak venni.
Az alapítvány működésének jogszerűsége az Art. 1. § (7) bekezdése alapján törvényesen került vizsgálatra, így az adókedvezmény jogszerűségének elbírálásához vizsgálni kellett az alapítvány működését, vagyoni eszközeinek felhasználását, az alapítvány által működtetett pénzügyi konstrukciót. A kedvezményt kizáró vagyoni előny nem csak az adományozónál jelentkező vagyoni előny lehet, hanem az alapítványi támogatással szorosan összefüggő, az adományozó szoros rokoni kapcsolatára tekintettel nyújtott előny tekintetében is megállapítható.
Miután a jogerős ítélet nem sértette meg felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.215/1998. sz.)