adozona.hu
AVI 2000.7.88
AVI 2000.7.88
Az árfolyamveszteséget, amely nem a szokásos vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban merült fel, nem a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, ráfordításai között kell elszámolni, hanem rendkívüli ráfordításként kell kimutatni [1991. évi LXXXVI. tv. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. december 19-én és 27-én értékpapírokat vásárolt összesen 14 300 000 forint értékben, még ugyanazon napokon az értékpapírokat a felperes a társaság 14 tulajdonosának értékesítette a névérték 1%-áért, összesen 143 000 forintért. A két napon realizált veszteséget 14 157 000 forintot a pénzügyi műveletek egyéb árbevételei között 1995. évre elszámolta, a szokásos vállalkozási eredményei között rögzítette.
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1993. júliustól 1995. évre terjed...
AVI 2000.7.88 Az árfolyamveszteséget, amely nem a szokásos vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban merült fel, nem a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, ráfordításai között kell elszámolni, hanem rendkívüli ráfordításként kell kimutatni [1991. évi LXXXVI. tv. 4. §].
A felperes 1995. december 19-én és 27-én értékpapírokat vásárolt összesen 14 300 000 forint értékben, még ugyanazon napokon az értékpapírokat a felperes a társaság 14 tulajdonosának értékesítette a névérték 1%-áért, összesen 143 000 forintért. A két napon realizált veszteséget 14 157 000 forintot a pénzügyi műveletek egyéb árbevételei között 1995. évre elszámolta, a szokásos vállalkozási eredményei között rögzítette.Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1993. júliustól 1995. évre terjedően több adónemre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett és az 1997. április 21-én kelt határozatával a felperes terhére 2 670 000 forint társasági adó adókülönbözetet írt elő, melyből 1 981 000 forint adóhiánynak minősült, kiszabott 990 000 forint adóbírságot és 739 000 forint késedelmi pótlékot, megállapította az adózás előtti eredmények változását is. A határozat indokolása szerint az értékpapír eladásával kapcsolatban keletkezett veszteséget a felperes a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 49. § (2) bekezdésébe és 2. mellékletébe ütköző módón nem a rendkívüli ráfordítások között számolta el, emiatt a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. tv. (továbbiakban: Ta. tv. ) 4. § (3) bekezdés e) pontja alapján a vállalkozási eredmény 14157000 forinttal nőtt, ezzel kapcsolatban 2 541 000 forint társasági adó adókülönbözet merült fel. Az elsőfokú hatóság az 1997. május 8-án kelt határozatával a határozata indokolását módosította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1997. július 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az ugyanaznapon vásárolt és a névérték 1%-án továbbértékesített értékpapírok értékesítésének valódi célja az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján a Kft. tagjainak árfolyamnyereség biztosítása volt a társaság árfolyamvesztesége terhére, így az értékesítési szerződéseknek valóságos gazdasági rendeltetése nem volt. A felperes részéről realizált 99%-os veszteséggel történő értékesítés nem a szokásos vállalkozási tevékenység része, az a rendes üzletmeneten kívül esik, ezért az árfolyamveszteség a társasági adóalapot növeli a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontja alapján és az rendkívüli ráfordításként számolható el.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, és az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélete indokolása szerint a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontja az adóalapot növelő tételeket sem pozitív, sem negatív taxációval nem határozta meg. Az d=1082 ssz=1636>Sztv. 2. melléklet 25. pontja a rendkívüli ráfordításokat felsorolja, a társasági adótörvényben meghatározott adóalapot növelő tételek között nemcsak kizárólag az Sztv.-ben felsoroltak szerepelhetnek, a társasági adótörvény más megközelítésben határozza meg az adóalapot nővelő tételek körét. A felperes által vásárolt értékpapír, a letéti jegy fix névértékű, bemutatóra szóló értékpapír, mely átruházható, így beváltáskori értéke előre meghatározható. A felperes által realizált értékvesztést nem a hitelezési viszonyok romlása idézte elő, hanem azt a felperes önként vállalta magára. Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján így nem valós értékpapír forgalmazás történt, a 99%-os veszteség nem üzleti, ügyleti kockázatként merült fel, hanem az független a rendes üzletmenettől. Nem állt kapcsolatban a szokásos vállalkozási tevékenységgel, hanem önként vállalt veszteség volt, így adóalapot növelő tételként kell számításba venni. A magánszemélyek a névérték 1%-án megvásárolt értékpapírt másnap névértéken beváltották, így az értékpapír valós értékéhez hozzájutottak.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyet a másodfokú bíróság alaptalannak talált és az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatásával a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontját, az d=1082 ssz=1636>Sztv. 2. melléklet 25. pontját, a 43. § (2) bekezdését és 1625>2. melléklet 23. pontját, a Ptk. 207. § (4) bekezdését, az Art. 1. § (7) bekezdését. Az értékpapírok elért árfolyamvesztesége a pénzügyi műveletek eredménye között számolható el. 1995. évben a jogszabály az árfolyamveszteség mértékét nem határozta meg. Jogszabálysértő módon az értékpapír értékesítésre vonatkozó szerződéseket csak a gazdasági eredményesség alapján értékelték. A felek között az értékpapír értékesítésére valós szerződési akarat volt, így a szerződés nem minősül sem színleltnek, sem érvénytelennek. Az adóalap módosítására csak két törvényes lehetőség lett volna, akkor ha az értékpapírok terítés nélkül kerülnek átadásra vagy nyilvántartási érték alatt munkaviszonyban álló dolgozók vagy szövetkezeti tagok részére került volna értékesítésre. A felperes tekintetében ezen törvényi feltételek nem valósultak meg, így az adóalap korrekciójára nincs törvényes lehetőség. Az APEH 1996/61. irányú mutatása is a pénzügyi műveletek eredményei között számolja el az árfolyamveszteséget. A jogszabály 1996-os módosítása határozza meg a piaci értékesítés fogalmát, ilyen rendelkezés 1995. évre vonatkozóan nem volt, így nem vehető figyelembe, hogy az értékpapír értékvesztése milyen okból következett be. Az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a szerződési autonómiába nem avatkozhat bele, a szerződő felek valódi akaratától nem térhet el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az Sztv. 49. § (2) bekezdése és az Sztv. 31. §-41. §-ai alapján az értékpapírok értékelésére vonatkozó elvek szerint azon értékpapírok, amelyek a mérlegkészítéskor már nem voltak meg, a piaci értéken történő értékelés elvei szerint kerülhetnek értékelésre. A felperes esetében a névérték alatti értékesítés az adókötelezettség megkerülését szolgálta, így kívánta a tagokat jövedelemben részesíteni adózási kőtelezettség teljesítése nélkül. A magánszemélyek a megvásárolt értékpapírokat másnap névértéken beváltották, így az értékpapír teljes értékéhez hozzájutottak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat nem sértette meg. Az Art. 1. § (7) bekezdése jogosultságot biztosít az adóhatóság és így a bíróság részére is, hogy adójogi szempontból a felperes által kötött ügyleteket, azoknak valós tartalmát vizsgálja s ebből azok adójogi kihatására megállapításokat tegyen. A felperes által vásárolt értékpapírok ugyanaznap kerültek értékesítésre a társaság tagjainak a névérték 1%-án, a tagok másnap az értékpapírokat a teljes névértéken beváltották. Helytállóan állapította meg ezen tényállás alapján a másodfokú bíróság, hogy az értékpapírok értékvesztését nem a piaci hitelezési viszonyok változása, illetve azok romlása okozta, hanem ezt a 99%-os veszteséget a felperes szándékosan okozta, nem ügyleti kockázata során merült fel, azt önként vállalta magára. Ezáltal kívánta a tagjait adómentes jövedelemhez juttatni, így a felmerült árfolyamveszteség független a rendes üzletmenettől, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem állt kapcsolatban. A Ta. tv. 4. § (3) bekezdés e) pontja alapján pedig az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növeli azon ráfordítások arányos része, amely nem a vállalkozási tevékenységhez kötődik, nem az adóalany bevételszerző tevékenységével kapcsolatban merült fel. Az ilyen módon keletkezett árfolyamveszteséget, mely nem a szokásos vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban merült fel, nem a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, ráfordításai között kell elszámolni, hanem rendkívüli ráfordításként kell kimutatni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.535/1998. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2000.200 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
