adozona.hu
AVI 2000.7.87
AVI 2000.7.87
A jogszabály az áfa-visszaigénylésre nem a pénztárgépet megszerző adóalanyt, hanem a forgalmazót jogosítja fel [6/1993. (II. 9.) PM r. 16. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1993. június 1-től június 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adónemben (továbbiakban: áfa) ellenőrzést tartott. Ennek során azt állapította meg, hogy a felperes az 1993. június hónapra vonatkozó 65. számú áfa-bevallásában 107 000 Ft összegű visszaigénylést szerepeltetett pénztárgép beszerzés címén. A pénztárgép leszámlázására, pénzügyi teljesítésére azonban 1993. június 30-ig nem került sor. A felperes részére az adóhatóság az áfát 1993. szeptem...
AVI 2000.7.87 A jogszabály az áfa-visszaigénylésre nem a pénztárgépet megszerző adóalanyt, hanem a forgalmazót jogosítja fel [6/1993. (II. 9.) PM r. 16. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1993. június 1-től június 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adónemben (továbbiakban: áfa) ellenőrzést tartott. Ennek során azt állapította meg, hogy a felperes az 1993. június hónapra vonatkozó 65. számú áfa-bevallásában 107 000 Ft összegű visszaigénylést szerepeltetett pénztárgép beszerzés címén. A pénztárgép leszámlázására, pénzügyi teljesítésére azonban 1993. június 30-ig nem került sor. A felperes részére az adóhatóság az áfát 1993. szeptember 15-én kiutalta.Az adóellenőrzés realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság a felperes terhére 1993. június hónapra vonatkozóan, áfa adónemben 107 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest az adóhiánynak és 89 492 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 71. § (3) bekezdésére, 77. § (4) bekezdésére, valamint a 6/1993. (II. 9.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 16. § (1) bekezdésére alapítottan azzal indokolta, hogy a kedvezményt csak az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult igénybe venni, a felperes pedig e jogszabályi feltételeknek nem felel meg. Utalt továbbá arra is, hogy állásfoglalásában 1993. február 15. napjától 1993. június 30. napjáig a korábbi jogszabályokra figyelemmel [1989. évi XL. törvény 72. §, 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet] alapján lehetővé tette, hogy a kedvezményt a vételár erejéig a pénztárgép vásárlója igénybe vehesse. Az igénybevételi jogosultságot azonban akként változtatta meg, hogy az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeget legkorábban a forgalmazó által kiállított számla alapján lehetett igényelni, a visszaigénylési lehetőség végső határideje pedig 1993. június 30. napja volt. A felperes 1993. június 30-ig pedig nem rendelkezett számlával, az 1993. június 23-án kelt pénztárgép megrendelés visszaigazolása pedig őt a kedvezményre nem jogosította fel.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy nincs tőrvényes alapja annak az alperesi jogi álláspontnak, amely a visszaigénylést számlához kötötte. E körben kifejtette, hogy a jogszabályváltozások folytán bekövetkezett átmeneti időszakban a kedvezményt nem a forgalmazó, hanem az adózó volt jogosult igényelni az 1989. évi XL. törvény és a 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet értelmében. Kifogásolta továbbá azt is, hogy az alperes egy állásfoglalására hivatkozva állapított meg terhére adóhiányt, s arra hivatkozott, hogy nem létezett olyan jogszabályi rendelkezést, amely a pénztárgépkedvezmény adózói igénybe vételének feltételeként a számlát írta volna elő, ezért visszaigénylésének alapjául el kellett volna fogadni a pénztárgép megrendelés visszaigazolását.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában arra mutatott rá, hogy az 1993. január 1-től hatályos Áfa tv., továbbá a PM r.16. §-ának (1) bekezdése értelmében 1993. február 15. napját követően a pénztárgép értékesítése esetén a jogszabályban biztosított kedvezmény igénybe vételére csak az APEH által engedélyezett forgalmazó volt jogosult. Mivel a felperes nem tekinthető forgalmazónak, ezért az alperes jogszerűen írta elő terhére az adóhiányt és jogszerűen kötelezte a késedelmi pótlék megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben foglaltakra tekintettel figyelmen kívül hagyta döntésének meghozatalakor az APEH állásfoglalásait és az iránymutatásaiban foglaltakat is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az alperes részére megállapított perköltséget mellőzte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira utalással hagyta helyben.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet. Kérte a másodfokú ítélet megváltoztatását és a alperes perköltségben való marasztalását.
Felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ában és a 254. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megszegve hozta meg, mivel fellebbezésének lényeges tartalmáról és az ügy érdeméről nem vett tudomást, határozatát meg sem indokolta. A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte a korábban előadott érvelését, mely szerint a PM rendelet értelmezéséből az adóhatóság, illetve a bíróságok tévesen vonták le azt a következtetést, hogy 1993. február 15. napjától a kedvezményre már csak a forgalmazó lett volna jogosult, ha pedig az 1993. február 15. utáni átmeneti időszakban a forgalmazó nem volt jogosult a kedvezmény igénybe vételére, akkor ennek címzettje csak az adózó lehetett.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy a perbeli időszakban a jogszabályok már kizárólag a pénztárgép forgalmazókat jogosították fel a kedvezmény igénybe vételére, iránymutatásával kizárólag különleges méltánylás gyakorlására adott lehetőséget mégpedig a tekintetben, hogy az 1993. június 30-ig terjedő időszakban a korábbi feltételek mellett lehessen élni a kedvezmény lehetőségével.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a pénztárgépet 1993. június 23-án rendelte meg. A pénztárgép leszámlázására, az ellenérték pénzügyi teljesítésére 1993. június 30-ig, illetve ezt követően sem került sor.
Az Áfa tv. 1993. január 1-i hatálybalépésekor a 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet volt hatályban. Az Áfa tv. 71. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a 77. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel 1993. február15-én lépett hatályba a PM r., és a hatálybalépésével egyidejűleg a 36./1990. (II. 9.) PM rendelet hatályát vesztette.
A PM rendelet 16. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az Áfa tv. 77. §-ában említett kedvezmény az APEH által engedélyezett forgalmazó volt jogosult igénybe venni.
E jogszabályi rendelkezésekből pedig az következik, hogy az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában az áfa visszaigénylésre mint kedvezményre nem a pénztárgépeket megszerző adóalany lett feljogosítva, hanem a kedvezményt - egyéb feltételek fennállása esetén - kizárólag a forgalmazó volt jogosult igénybe venni. A felperes pedig nem tekinthető pénztárgép forgalmazónak, így az 1993. június 23-án megrendelt pénztárgép vonatkozásában őt az áfa-visszaigénylés joga nem illette meg. Ebből követően nem volt jogszabálysértő az alperes határozata, az megfelelt a perbeli jogvita elbírálására irányadó hatályos jogszabályi rendelkezéseknek.
A Pp. 254. § (3) bekezdése értelmében pedig ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú ítélet indokolásában csupán e körülményre kell utalnia. Mivel a elsőfokú ítélet helyes indokokat tartalmazott, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 254.§ (3) bekezdésében foglaltak szerint hozta meg határozatát.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan ügy érdemére kiható törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.532/1997. sz.)