adozona.hu
AVI 2000.6.84
AVI 2000.6.84
A vámértéket a kezes utóbb vitássá teheti [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 6. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Sz. Vámhivatal 1995. évi június hó 1. napján a Ford gyártmányú BEDFORD típusú lakókocsinak az M. Vámhivatalhoz további vámkezelés céljából való továbbításához járult hozzá a perben nem álló természetes személy szállító és címzett kérésére. A vámáru-nyilatkozaton a megjelölt 2 millió ITL (olasz líra) vámérték helyett a lakókocsi értékét 5 500 000 ITL értékben határozták meg. Az árutovábbítási eljárás időtartamára a forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher erejéig a felperes vállalt kész...
AVI 2000.6.84 A vámértéket a kezes utóbb vitássá teheti [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 6. § (5) bek.]
Az Sz. Vámhivatal 1995. évi június hó 1. napján a Ford gyártmányú BEDFORD típusú lakókocsinak az M. Vámhivatalhoz további vámkezelés céljából való továbbításához járult hozzá a perben nem álló természetes személy szállító és címzett kérésére. A vámáru-nyilatkozaton a megjelölt 2 millió ITL (olasz líra) vámérték helyett a lakókocsi értékét 5 500 000 ITL értékben határozták meg. Az árutovábbítási eljárás időtartamára a forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher erejéig a felperes vállalt készfizető kezességet az 1826 sorszámú kezességi nyilatkozatban, tudomásul véve - cégszerű megjelöléssel - az 5 millió 500 ezer ITL vámértéket. A vámárunak az M. Vámhivatalnál való bemutatása a megszabott határidőben elmaradt, a címzett, illetve a vámáru felkutatása iránti nyomozás sikerre nem vezetett, ezért a Szentgotthárdi vámhivatal az 1996. évi szeptember hó 25. napján kelt határozatával 5 millió 500 ezer ITL vámérték figyelembevételével összesen 611 845 Ft vámteher egyetemleges megfizetésére kötelezte mind a felperest, mind a címzett természetes személyt 15 000 Ft vámigazgatási bírság egyidejű kiszabása mellett.A címzett fellebbezésében elismerte a vámáru-bemutatási kötelezettsége elmulasztását arra hivatkozással, hogy alkatrészhiány miatt az árut továbbítani nem tudta, egyben előadta, hogy rossz műszaki állapota miatt annak elszállításáról gondoskodni fog. A felperes fellebbezésében a vámérték hatóság általi megállapítását, illetőleg a címzettel egyetemleges kötelezését vitatta.
A Vám- és Pénzügyőrség Megyei Parancsnoksága az 1996. évi december hó 19. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a vámhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy a perbeli vámáru nem tekinthető vámárunak, ezért vámteher kiszabására, a felperesi kezes egyetemleges kötelezésére mód nem volt, vitatta továbbá a vámérték megállapítását is. Az Sz. Városi Bíróság az 1997. évi március hó 19. napján kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította, míg a felperes fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság az 1997. évi szeptember hó 4. napján ítéletével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a kezességvállalással, illetőleg annak alperesi elfogadásával a felperes és az alperesi hatóságok között önálló közigazgatási jogviszony jött létre, ezért a felperesi kötelezés jogszerű volt. Megállapította, hogy a vámérték megállapítása a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűen történt, egyben rámutatott arra is, hogy a kezes a vámérték utóbbi vitatására nem jogosult.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a tényállás téves megállapítására, a vámáru vámérték-becslésének megalapozatlanságára, valamint a Ptk. 273. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapítottan kezesi kötelezettsége, illetőleg kezesi kötelezettség-vállalása téves értékelését sérelmezve a jogerős ítélet megváltoztatását, és a vámhatározatok hatályon kívül helyezését, a vámhatóságok új eljárásra kötelezését kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a (2) bekezdés értelmében pedig a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
Elsődlegesen a felperesnek a Ptk. 273. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a kezesi jogviszonyával kapcsolatos kérelmére utalással arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy már több eseti döntésében kifejtette, miszerint a vámkezesség tartalmát tekintve nem azonos a polgári jogi kezességgel, mert a kezesi nyilatkozat elfogadásával a vámbiztosítékot nyújtó kezes a közigazgatási szervvel fennálló közigazgatási jogviszony alanyává válik, mivel közjogi kötelezettséget vállal át az egyébként vámfizetésre kötelezettől. A perbeli esetben a kezességvállalásra 1995. évi június hó 1. napján került sor, amely időpontban hatályos, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 6. §-ának (5) bekezdés d) pontja szerint a kezességi nyilatkozatnak tartalmaznia kell (kellett) többek között a vámáru származási országát, kereskedelemben szokásos megnevezését, mennyiségét, vámértékét (devizában vagy forintban), vámtarifaszámát és vámtételét. A kezességvállalásra ennek megfelelően került sor, a vámáru-nyilatkozaton becsült vámértéket a kezességvállalási nyilatkozaton a felperes cégszerűen (cégpecséttel ellátottan) tudomásul vette.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet azon megállapítását, hogy a vámértéket a kezes utóbb nem vitathatja, azonban a perbeli esetben a kezességvállaláskor a vámértéket a felperes elfogadta, tudomásul vette. Ehhez képest az 5 millió 500 ezer ITL vámérték helytelenségét, a becslés jogszerűtlenségét utóbb a felperesnek kellett volna igazolnia, figyelemmel a Pp. 164. §-ában foglaltakra is, amelyre azonban nem került sor.
A perbeli határozat meghozatalakor hatályos 1995. évi C. törvény (Vtv.) 32. §-ában foglaltakra utalással a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek nem fogadhatóak el. A természetes személy címzett által elismerten a lakókocsi régi gyártmányú, rossz műszaki állapotú. A vámhatóság által a becslés során megállapított 5 millió 500 ezer ITL, azaz 414 810 Ft vámérték a jelzett műszaki állapothoz képest eltúlzottnak, kiemelkedőnek nem tekinthető. A becslés okszerűtlenségét, a túlértékelést a felperesnek kellett volna bizonyítania, amelyet a felperes elmulasztott megtenni. Ezzel szemben az árutovábbításkor becsült, kiemelkedőnek nem tekinthető, hanem a jelzett és ismert állapothoz képest arányban állónak feltüntetett vámértéket a felperes elfogadta. Mivel a felperes elmulasztotta hasonló értékű, hasonló állapotú lakókocsira vonatkozóan a bizonyítás felajánlását, ezért az ezen becsült értéket ítélkezése alapjául elfogadó másodfokú ítéletben foglaltakat megdönteni nem tudta.
E körben arra is rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vámértéket a vámhatóság nem az elsőfokú határozatában, hanem 1995. évi június l. napján, a kezességvállaláskor már közölte a felperessel.
A vámigazgatási eljárásban a felperes nem vitásan ügyfélnek minősült, ezért az Áe. 62. §-ában biztosított jogorvoslati - fellebbezési és keresetindítási - jog megillette. A másodfokú ítéletnek a becsült érték felperes általi vitathatósága kapcsán kifejtett álláspontját nem osztja ugyan a Legfelsőbb Bíróság, azonban az első- és másodfokú eljárás során a felperes a fent kifejtettek szerint, az arányosnak tekinthető vámérték megdöntésére alkalmas bizonyítékokat nem csatolt, ezért a vámérték tekintetében a felperesi keresetet elutasító döntés - eltérő indokkal ugyan -, de helytálló volt.
Nem fogadható el a felperesnek a perbeli lakóautó vámáru voltával kapcsolatban kifejtett álláspontja sem. A Vtv. 56. §-ának (1) bekezdése szerint vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely másik vámhivatal vámfelügyelete alá helyezése a vámáru továbbításával történik. A (2) és (3) bekezdés szerint az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vámteher, áruk esetében pedig a forgalmi adók biztosításából áll, és az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásától kezdődik, a vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a rendeltetési (vagy a kiléptetés végző) vámhivatalnál történt bemutatásakor fejeződik be. A perbeli esetben tehát nem vitásan a lakóautó, mint vámáru árutovábbítására került sor, amelyhez a felperes kezességet vállalt. A kezességvállalás a biztosítéknyújtás egyik formájaként valósult meg.
A Vtv. 125. §-ának (2) bekezdés a) pontja szerint vámfizetésre kötelezett az a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom számára történő vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri, továbbá a (2) bekezdés b/3. pontja szerint aki a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal. A perbeli esetben tehát a 125. § (2) bekezdés a) pontjában és b/3. pontjában vámfizetésre kötelezettek, a (6) bekezdés értelmében egyetemlegesen felelősek a köztartozásért. Ebből következően az azt vitató felperesi okfejtés sem helytálló.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27. 024/1998. sz.)