adozona.hu
AVI 2000.6.80
AVI 2000.6.80
A későbbi értékesítés céljával beszerzett jövedéki termék tárolása a forgalomba hozatal fogalomkörébe sorolandó tevékenység (1993. évi LVIII. tv. 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság 1994. február 17-én jövedéki ellenőrzést végzett P. Sándorné lakásán. Az ellenőrzés alapján, megismételt eljárásában az elsőfokú vámhatóság az 1994. november 15-én kelt határozatában a felperest jövedéki törvénysértés elkövetése miatt összesen 1466696 forint összegű jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte egyes lefoglalt jövedéki termékek elkobzását. Határozatát azzal indokolta, hogy az ellenőrzés során megtalált nagymennyiségű, különféle jövedéki termékek a...
AVI 2000.6.80 A későbbi értékesítés céljával beszerzett jövedéki termék tárolása a forgalomba hozatal fogalomkörébe sorolandó tevékenység (1993. évi LVIII. tv. 4. §)
Az elsőfokú vámhatóság 1994. február 17-én jövedéki ellenőrzést végzett P. Sándorné lakásán. Az ellenőrzés alapján, megismételt eljárásában az elsőfokú vámhatóság az 1994. november 15-én kelt határozatában a felperest jövedéki törvénysértés elkövetése miatt összesen 1466696 forint összegű jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte egyes lefoglalt jövedéki termékek elkobzását. Határozatát azzal indokolta, hogy az ellenőrzés során megtalált nagymennyiségű, különféle jövedéki termékek a felperes tulajdonát képezik, azonban a felperes nevére szóló, 26 db számla közül vámhatóság összesen 7 db számlát elfogadni nem tudott, azok a felperes könyvelésében nem szerepelnek. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az 1995. január 10-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte a bíróságtól. Álláspontja szerint a lefoglalt jövedéki termékek közül csak a 72 kg mennyiségű brazil kávé vonatkozásában áll fenn felelőssége a jövedéki törvénysértés miatt. Egyéb termékek vásárlása során kellő körültekintéssel járt el, annak ellenkezőjét a vámhatóság bizonyítani nem tudta. Olyan valódi zárjegyekkel ellátott jövedéki termékeket vásárolt meg, amelyekről a számviteli és az adózási rendelkezéseknek megfelelő készpénzfizetési számlákkal rendelkezik. Annak nincs jelentősége, hogy a számlákat a könyvelője csak később könyvelte le.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 20 000 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 67. § b) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a felperes esetében ezen törvényi rendelkezés 2. fordulata alkalmazandó, ugyanis a felperes még nem a jövedéki termékek forgalomba hozója, hanem a vásárlója volt. A jövedéki termékeket az eladók "terítették" az üzletsoron, a felperes készpénz ellenében vásárolta meg a valódi zárjegyekkel ellátott jövedéki termékeket, mégpedig úgy, hogy az eladóktól - mind a számviteli törvény, mind az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelő - számlákat kapott a vételár kiegyenlítését kővetően. Ez azt bizonyítja, hogy a felperes, azaz a vásárló, valóban kellő körültekintéssel járt el, a felperestől más már nem volt elvárható annak érdekében, hogy a termékek jogszerű forgalmazásáról még jobban meggyőződjön. A Jszt. 67. § b) pontja alkalmazása szempontjából nincs már annak jelentősége, hogy 6 db számla vonatkozásában az alperes szerint fennáll annak a lehetősége, hogy a számlák esetleg fiktívek, mivel a jövedéki törvény rendelkezése nem objektív felelősséget alapoz meg. A számlák esetleges fiktív voltát és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket az adóhatóság jogosult adóigazgatási eljárás keretében megállapítani. Az elsőfokú bíróság osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy az a tény, hogy a vitatott számlák a jövedéki ellenőrzés időpontjában még nem voltak bevezetve a felperes könyvelésébe - a Jszt. 67. § b) pontja alkalmazása szempontjából nem releváns.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen rámutatott arra, hogy az új eljárás során a vámhatóságnak a jövedéki bírság összegét csak a72 kg brazil kávé vonatkozásában kell megállapítani és elrendelnie ennek elkobzását, egyéb jövedéki termékeket pedig ki kell adnia a felperesnek.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte az alperesnek a 20 000 forint perköltség megfizetésére történő kötelezését. Ítéletének indokolásában az elsőfokú ítélet indokolását tartalmilag megváltoztatta. A Jszt. 4. § (1) bekezdésére alapozottan kifejtette, hogy a felperesi társaság a jövedéki tevékenység alanya és a kialakult bírói gyakorlat értelmében a felelőssége objektív. Nem osztotta a megyei bíróság az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a felperesi társaság felelőssége a Jszt. 67. § b) pont 2. fordulatán alapul, ugyanis mint a jövedéki tevékenység alanya felelőssége a b) pont 1. fordulata alapján állapítható meg. Hivatkozott arra a megyei bíróság, hogy a forgalomba hozatal tartalmi ismérveit a bírói gyakorlat már kialakította, nevezetesen a felperes azon magatartása, hogy a Jszt. hatálya alá tartozó termékeket későbbi értékesítés céljából beszerzett és tárolt az ellenőrzött lakásban a forgalomba hozatal követelményét kimerítette. Megállapítható tehát, hogy a felperesi társaság esetében a Jszt. 67. § b) pont 1. fordulatának megszegése áll fenn azáltal, hogy a számlák nem voltak valódiak, azokat nem a számlákon feltűntetett eladó állította ki, a felperes tehát a fellelt termékek származását nem tudta igazolni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megismételt eljárásban a Z. Kft. számláin szereplő jövedéki termékeket kivéve a többi számlán szereplő lefoglalt és elkobzott termékek vonatkozásában kell az elsőfokú vámhatóságnak a jövedéki bírság összegét meghatározni.
Figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezése a megismételt eljárás körére vonatkozóan alapos volt, a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet a perköltség vonatkozásában megváltoztatta.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Jszt. 67. a) és b) pontjában írtakat. Az S. Kft.-vel rendszeres üzleti kapcsolatban állt, arról, hogy a vizsgált készpénzfizetési számla ott nem volt lekönyvelve - nem tehet. Nem vizsgálta a megyei bíróság, hogy a G.-F. Kft.-nél a számla kiállítását megelőzően milyen számlatömböt használtak, esetleg az árú terítői közül valaki vesztett-e el bélyegzőt, az Sz. Sz. Bt. esetében ellenőrzés nélkül rótta terhére a másodfokú bíróság azon számla tényét. Abból a körülményből, hogy a számlák nem szerepelnek ezeknél a cégeknél, nem vonható le az a következtetés, hogy ő nem lehetett jóhiszemű vásárló. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint nem kizárólag a felperesnek eladó társaságok könyvelésében nem jelentek meg a bizonylatok, hanem a vitatott számlák kiállításának időpontjában az eladók más jellegű termékeket gyártottak, más formátumú számlákat, bélyegzőket, árakat használtak. A felperes a lefoglalás helyére szóló jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság ítélete indokolásában kifejtett jogi álláspontját. A felperes, mint jövedéki engedéllyel rendelkező gazdasági társaság a Jszt. 4. § (1) bekezdése alapján a jövedéki tevékenység alanyának minősült, e tevékenysége körében objektív felelősség terhelte. Helyesen állapította meg azt is a másodfokú bíróság, hogy a későbbi értékesítés céljával beszerzett jövedéki termékek tárolása a forgalomba hozatal fogalomkörébe sorolandó tevékenység, és így a Jszt. 67. § b) pontjának1. fordulata szerinti felelősséget alapozza meg.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes jövedéki alanyként járt el a jövedéki termékek beszerzésekor és tárolásakor is, így azon az alapon, hogy ezen jogügylet során mint vásárló szerepelt - a felelősség alól nem mentesülhet.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során vizsgált számlák (a Z. Kft. által kibocsátottakon túl) nem voltak alkalmasak az azokon feltüntetett termékek származásának megfelelő igazolására - a lekönyvelésűk időpontjától függetlenül sem. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróságnak a számlák minősítésére vonatkozóan a rendelkezésre állt bizonyítékok értékelésével és mérlegelésével kialakított álláspontját, annak felülmérlegelésére a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján nem volt jogszabályi lehetőség. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a közigazgatási határozatok jogszabálysértő voltának bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdés szerint a felperest terhelte, ilyen - a keresetet alátámasztó - bizonyítás azonban a perben nem történt.
Mindezen körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyet, ezért a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.935/1997. sz.)