adozona.hu
AVI 2000.6.74
AVI 2000.6.74
A szerződés adójogi minősítésekor az egész szerződés tartalmát vizsgálni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH ellenőrei 1993. október 7-e és 25-e között 1989-től 1992-ig terjedő időre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezték a felperesnél. Megállapította, hogy a felperes 1991-ben kötött szerződései lízingszerződésnek nem tekinthetők, ezért a lízingdíj költségként való elszámolása nem fogadható el. Az 1991. évben a gázolaj beszerzések tekintetében pedig az adásvételi szerződésekben feltüntetett személyek adóalanyisága nem állapítható meg, ezért fogyasztási adófizetési kötelezetts...
AVI 2000.6.74 A szerződés adójogi minősítésekor az egész szerződés tartalmát vizsgálni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az APEH ellenőrei 1993. október 7-e és 25-e között 1989-től 1992-ig terjedő időre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezték a felperesnél. Megállapította, hogy a felperes 1991-ben kötött szerződései lízingszerződésnek nem tekinthetők, ezért a lízingdíj költségként való elszámolása nem fogadható el. Az 1991. évben a gázolaj beszerzések tekintetében pedig az adásvételi szerződésekben feltüntetett személyek adóalanyisága nem állapítható meg, ezért fogyasztási adófizetési kötelezettség terheli a felperest. Az alperes a jogerős határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a fogyasztási adó összegét 7 252 000 Ft-ra, az adóbírságot 3 625 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 5 817 000 Ft-ra, a kiutalható társasági adó összegét pedig 26 000 Ft-ra csökkentette. A csökkentések a felperesi fellebbezés részleges elfogadásán alapultak, és 456 070 liter gázolaj után állapította meg a fogyasztási adót.Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A vitatott lízingszerződések körében utalt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére és a Ptk. 376. § (1) bekezdésére a részletvétel szabályaira. A fentiekre figyelemmel a vitatott szerződéseket nem fogadta el lízingszerződéseknek. A fogyasztási adónemmel kapcsolatban megállapította az elsőfokú ítélet, hogy a felperes nem igazolta, hogy adóalanytól szerezte be az árut.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, azt megfelelően tisztázta s a levont jogi következtetései is helytálló. A fellebbezésre tekintettel megjegyezte, hogy a szerződéseket tartalmuk szerint kell vizsgálni és adójogi szempontból kell értékelni. A felperesek által kötött szerződések nem felelnek meg a lízingszerződéseknek a futamidő rövidsége és a rászorultság hiánya miatt. Minden adat arra utal, hogy a szándék adásvételi szerződés megkötésére irányult. A gázolaj értékesítése tekintetében a felperes nem bizonyította, hogy az árut adóalanytól szerezte be, így fogyasztási adófizetés terheli. Az értékesítők adószámmal, számlaadási képességgel nem rendelkeztek, erre adat nem utalt.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást. Álláspontja szerint az első és másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 98., 200. és 376. § (1) bekezdéseibe, valamint a Pp. 164., 195. § (1) és (4) bekezdés és 260. §-aiba ütközik. E jogszabályokat tévesen alkalmazva állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes szerződései nem lízingszerződések.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján ha a törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei kőzött vizsgálhatja felül. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság megsértette-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és felsorolt jogszabályokat.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeken általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének és a tényállás módosításának általában nincsen helye. Erre csak akkor van lehetőség, ha a megállapított tényállás logikailag ellentmondásos, iratellenes, vagy súlyos belső ellentmondásokat tartalmaz. A bizonyítékok újraértékelésének, úgynevezett felülmérlegelésének egyébként nincs helye a felülvizsgálati eljárásban. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet a fenti hibáktól mentesen, kellő részletességgel tárta fel a tényállást.
A Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A lízingszerződés a Ptk.-ban külön nem szabályozott olyan atipikus szerződés, amelyben a bérlet és az adásvétel elemei egyaránt előfordulnak. A vegyes szerződésnél a bíróság azt a szerződést tekinti irányadónak, aminek elemei leginkább jellemzőek a jogviszonyra. Az egész szerződés tartalmát vizsgálni kell, hogy a jogviszonyra melyik szerződéstípust kell alkalmazni. A perbeli szerződések alapján a felek igen rövid futamidőt kötöttek ki (3-6 hónap). A szerződések a lízingdíjat is aránytalanul elosztva tartalmazták, első részlet 91-97%, második részlet 3-9%. Mindezeket az Art. 1.§ (7) bekezdésre figyelemmel is helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a vitatott szerződések nem lízingszerződéseknek, hanem a Ptk. 376. §-a alapján adásvételi szerződésnek kell tekinteni, ahol a felek megállapodtak abban, hogy a vevő a vételárat több részletben fizeti (részletvétel). A szerződések értékelésénél a Fővárosi Bíróság helyesen utalt arra is, hogy a szerződéseket közigazgatási, nevezetesen adójogi szempontból kellett értékelni.
A részletvétel esetén a Ptk. 376. § (4) bekezdése alapján is lehetőség van a tulajdonjog fenntartására. Így a felperesnek a forgalmi engedélyre mint közokiratra - Pp. 195.§ (1) és (4) bek. - való utalása irreleváns, önmagában nem alapozza meg a szerződések lízingszerződés jellegét.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy az eljárt bíróságok "jogalkotói" tevékenységet nem folytattak, a perben vitatott atipikus szerződés tartalmi elemeit vizsgálták és állapították meg a szerződések adásvételi jellegét.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29.028/1997. sz.)