adozona.hu
AVI 2000.6.73
AVI 2000.6.73
Adójogi szempontból a felek jegyzőkönyvbe foglalt megállapodása könyvelési alapbizonylatnak is minősül [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága az I. r. felperesnél 1991-1994. évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett el és az 1995. november 22-én kelt határozatával azI. r. felperes terhére 8 000 000 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) különbözetet állapított meg, melyből 7 992 000 forint áfa adóhiánynak minősült és megfizetését írta elő, kiszabott 3 996 000 forint bírságot és3 382000 forint késedelmi pótlékot.
Az I. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. március 29-én ...
AVI 2000.6.73 Adójogi szempontból a felek jegyzőkönyvbe foglalt megállapodása könyvelési alapbizonylatnak is minősül [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága az I. r. felperesnél 1991-1994. évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett el és az 1995. november 22-én kelt határozatával azI. r. felperes terhére 8 000 000 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) különbözetet állapított meg, melyből 7 992 000 forint áfa adóhiánynak minősült és megfizetését írta elő, kiszabott 3 996 000 forint bírságot és3 382000 forint késedelmi pótlékot.Az I. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. március 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság a II. r. felperesnél 1993-1994. évekre átfogó ellenőrzés eredményeképpen az 1996. március 8-án kelt határozatával a II. r. felperes terhére 8035000 forint áfa különbözetet, egyben adóhiányt állapított meg, továbbá 55 000 forint társasági adókülönbözetet, melyből 5000 forint társasági adóhiánynak minősült. Kiszabott 4 020 000 forint bírságot, 4 287 000 forint késedelmi pótlékot.
A II. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. május 30-án kelt határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozatok indokolása szerint az I. r. felperes 1993. novemberében, a II. r. felperes 1994. áprilisában megvásárolta az R. Kereskedőháztól a Y. hot-dog típusú készítmény gyártási eljárásának és technikai eszközeinek forgalmazási jogát. Az I. r. felperes esetében a vételár40 000 000 forint + áfa volt, az eladó 1993. december2-án a teljes vételárról kiállította a K40/93. számú számláját. Az I. r. felperes a szerződés alapján 1994. május30-án 5 350 000 forintot, 1994. június 30-án 4 650 000 forintot fizetett meg az eladó részére. Az I. r. felperes 1993. novemberre vonatkozóan a teljes vételár utáni áfát,10 000 000 forintot visszaigényelt, mely kiutalásra került.
A II. r. felperes esetében a vételár 39 500 000 forint + áfa összegben került meghatározásra, az eladó aK012/94. számú számlájában 1994. április 27-én a teljes vételárat leszámlázta, a felperes a vételárból 1994. június 21-én 9 200 000 forintot fizetett meg, a teljes vételár utáni 9 875 000 forint áfát visszaigényelte, annak kiutalása megtörtént.
Mind az I. r. felperes, mind a II. r. felperes 1994. december 19-én jegyzőkönyvbe foglalt megállapodást kötött az eladóval, a megállapodás szerint az üzlet meghiúsulása miatt az eladó a további követeléséről lemond, a felek a kötelezettségeiket a nyilvántartásból kivezetik. A felek által jegyzőkönyvbe foglalt megállapodás szerződés módosításnak minősült, mellyel az ügylet ellenérté-két változtatták meg és ennek megfelelően az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa tv.) 45. § (3) bekezdése alapján az áfa helyesbítést kellett volna elvégezni és a csökkentett vételi értékből adódó adókülönbözetet rendezni. A felperesek a teljes vételár utáni áfa összeget visszaigényelték, a különbözetet nem rendezték, ezáltal a meg nem fizetett vételár áfa tartalmát a felperesek jogtalanul igényelték vissza.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatainak felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaptalannak találta, azt elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a felek jegyzőkönyvbe foglalt megállapodása rögzítette, hogy az a felek számára könyvelési alapbizonylatként szolgál, az eladó a vételárhátralék megfizetésétől eltekintett és a felpereseket csak a megfizetett ellenérték után, az abban foglalt áfa összeg erejéig illeti meg az áfa levonási joga az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése, 45. § (1) bekezdése, 32. (1) bekezdése alapján.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a megállapodás a szerződés jövőbeni megszüntetésére irányult, egyúttal a szerződést akként módosították, hogy a korábbi vételárat csökkentették a megfizetett vételár erejéig.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet az ítélet megváltoztatása iránt. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdését, mert az ügyletek színleltsége nem állapítható meg, a szerződő felek valóságos akaratának vizsgálatára nem került sor, erre bizonyítást nem folytattak le. A felek szándéka nem a szerződés módosítására irányult, sem a szerződés végleges meghiúsulásának megállapítására. A felek által kikötött ötéves szerződéses időtartam nem járt le, az eladó által kibocsátott számla helyesbítésére sem került sor. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az Áfa tv. 43. § (1) bekezdését, 13. § 16. pontját, 45. § (2) bekezdését és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (továbbiakban: Sztv.) 85. §-át. A törvénysértően tekintették a felek jegyzőkönyvi megállapodását számlát helyettesítő okmánynak.
Ez a megállapodás nem felel meg sem a számlát helyettesítő okmány, sem a helyesbítő számla törvényi kritériumainak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperesek felülvizsgálati kérelmében felhozott jogszabályokat nem sértette meg. Nem sértette meg továbbá - a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint - a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét, a Pp. 206. § (1) bekezdését sem. A felperes által sérelmezett 1994. december 19-én kelt jegyzőkönyvet tartalma szerint jogszerűen minősítették az Art. 1. § (7) bekezdése alapján szerződés módosításként. A jegyzőkönyvi megállapodás tartalmazta, hogy az eladó az üzlet meghiúsulása miatt további követeléséről lemond, ezáltal a felek a szerződéses vételárat a már megfizetett összegekre csökkentették, a megállapodást egyben könyvelési alapbizonylatnak tekintették. E jegyzőkönyv számlát helyettesítő okmány ís, melynek alapján mind az I. r. felperes, mind a II. r. felperes a könyvelési tételei módosítását elvégezte, azonban a visszaigényelt általános forgalmi adót nem módosították. Jogszerűen került megállapításra, hogy a felek által közös elhatározással csökkentett vételár után illeti meg a felpereseket az áfa visszaigénylésének joga az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése alapján, a meg nem fizetett vételár áfa tartalmát a felperesek jogtalanul igényelték vissza. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra, hogy jegyzőkönyvi megállapodás nem minősülhet az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 18. pontjában írt számlát helyettesítő okmánynak, mert az ott felsorolt törvényi feltételeknek nem felel meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felek jegyzőkönyvi megállapodása minden olyan lényegi kérdésre kiterjedt, melynek alapján a kötött szerződéssel és az eladó által kibocsátott számlával összevetve a módosított adatok megállapíthatók és mind az átadó, mind a terméket átvevő "beazonosítható". A szerződő felek maguk tekintették a jegyzőkönyvbe foglalt megállapodásukat egyben könyvelési alapbizonylatnak is, így külön kibocsátott helyesbítő számla hiányában is a módosított adóalapés adó megállapítható volt.
Miután a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27. 125/1998. sz.)