adozona.hu
AVI 2000.6.70
AVI 2000.6.70
Az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag is jogosult vizsgálni az adócsökkentés jogszerűségét (1991. évi XC. tv. 34. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1992. június 17-én kelt határozatával hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány a környezetvédelmi, valamint a tudományos és kutatási céljai megvalósítására átadott pénzösszeg befizetéséről a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 34. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott - adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges - igazolást adjon ki az esetben, ha kizárható, hogy az adományozás akár közvetlenül, ...
AVI 2000.6.70 Az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag is jogosult vizsgálni az adócsökkentés jogszerűségét (1991. évi XC. tv. 34. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága az 1992. június 17-én kelt határozatával hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány a környezetvédelmi, valamint a tudományos és kutatási céljai megvalósítására átadott pénzösszeg befizetéséről a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 34. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott - adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges - igazolást adjon ki az esetben, ha kizárható, hogy az adományozás akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben, előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében történik.A felperesnél a magánszemélyek jövedelemadójának ellenőrzése körében 1995. november hónapban végzett adóellenőrzés megállapította, hogy a felperes 1992. november 27-én az alapítványhoz 1 500 000 Ft befizetéssel járult hozzá. Az alapítvány a felperes részére a befizetésről az adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolást a befizetés napján kiadta, majd az 1992. december 8-ki alapító okirattal létrehozott, 1993. február 5-én a cégbíróság által bejegyzett B.-K. Sz. Termeltető és Kereskedő Kft. részére 1992. december 9-én 1 350 000 Ft összegű támogatást nyújtott azzal, hogy a támogatás kizárólag a forgalomból kivont jármű korszerűbbre, környezetkímélőbbre történő kiváltására használható fel.
A kedvezményezettként megjelölt társaságnak a felperes - az ellenőrzés megállapítása szerint - egyik alapító tagja, tulajdonosa és ügyvezetője, továbbá ő volt a jelzett összeg átvevője is. Ugyancsak ő írta alá a kft. ügyvezetőjeként az 1992. december 8-ki keltezésű kérelmet, mellyel az alapítványtól 1 350 000 Ft támogatást kért a környezetszennyező TRABANT személygépkocsi forgalomból való kivonása érdekében OPEL ASTRA személygépkocsi vásárlásához.
A felperes az alapítványtól kapott adólevonásra jogosító igazolás birtokában 1992. évi adóalapját 1 500 000 Ft összeggel csökkentette.
Az adóellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 1992. évre 584 595 Ft személyi jövedelemadó hiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és őt ezen összegű adóhiány, valamint 292 297 Ft adóbírság és 760 068 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mert úgy találta, hogy a felperes, mint adományozó, a befizetett összeget előre meghatározott vagyoni előny megszerzése érdekében adta, megsértve ezzel az Szja. tv. 34. § (9) bekezdésében foglaltakat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra való kötelezését, vagy az alperesi határozat megváltoztatását és a felperesnek a kiszabott adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetése alóli mentesítését kérte, előadva, hogy az általa az alapítvány számára tett juttatás folytán vagyoni előnyhöz nem jutott. Állította, hogy a támogatást adózott jövedelméből fizette, így részéről az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontja alapján összjövedelmének csökkentésére jogszerűen került sor, figyelemmel az alapítvány részéről kiadott igazolásra is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes felülvizsgálni kért határozatát hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy a felperes, mint természetes személy, részesített adományban egy alapítványt, és a tőle teljesen független önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság volt az, amely alapítványi támogatásban részesült. Mivel pedig külön álló jog- és adóalanyokról van szó, így közömbös az, hogy a kedvezményezett gazdasági társaságban a felperes milyen minőségben vesz részt. Az elsőfokú bíróság a törvényi rendelkezés és az adóhatósági jogosítvány összevetéséből azt állapította meg, hogy az adóhatóság az alapítványra kívánta áthárítani azt a döntési jogot, amelyre az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adóhatóság köteles. Mivel pedig az alapítvány a felperes által felhasznált igazolást az alperes hozzájáruló határozatának birtokában adta ki, így a felperes jogszerűen élt adólevonási jogával, az őt adóhiány fizetésére kötelező adóhatározat tehát jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság által kifejtettek szerint utólagos ellenőrzéssel az előzetes hozzájárulás esetleges mulasztását az adóalannyal szemben pótolni nem lehet.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes jogi indokaira utalással hagyta helyben.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, amely - annak tartalma szerint - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a keresetet elutasító, a felperest perköltségben marasztaló határozat hozatalára irányul. A kérelemben foglaltak szerint mindkét fokú bíróság ítélete sérti az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontjában,34. § (9) bekezdésében, valamint az 1990. évi XCI. törvény 51. § (2) bekezdés b) pontjában, illetve 79. (1) bekezdésében írtakat. Véleménye szerint a bíróságok azon jogi álláspontja, amely kizárja az alperesi adóhatóság utólagos ellenőrzési jogát, nem következik az Szja. tv. rendszerszemléletű értelmezéséből. Az alperes szerint téves az a bírósági okfejtés, mely közömbösnek tartja, hogy a felperes milyen minőségben tagja a kedvezményezetti társaságnak. Egy társaság bármely tagja ugyanis osztalékra jogosult az adózott eredmény után, így - amennyiben az alapítványi támogatást adómentes bevételnek kezeli, a rajta vásárolt gépjármű értékcsökkenését viszont elszámolja egyértelműen növeli az adózott eredményt, az osztalék alapját. Másrészt pedig a felperes adózatlanná tett pénzbeli adományával hozzájárult a társasága bevételének növeléséhez, melyből gépkocsi vásárlás révén vagyonnövekedés is megvalósult, tehát a felperes vagyoni előnyhöz jutott.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az adóhatóság utólagosan vizsgálhatta-e, miszerint az adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolás kiadására feljogosított alapítvány részére teljesített adományozás előre meghatározott vagyoni előny érdekében történt-e.
Ennek elbírálásakor a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy az adóhatóság az alapítvány részére kiadott hozzájárulás megadásakor csak azt vizsgálta, hogy az alapítvány az Szja. tv. 34. §-ának (9) bekezdésében meghatározott célokat szolgálja-e, de nem minősíthette előzetesen az alapítványhoz befizetett ősszegek levonásának jogszerűségét.
Az összjövedelem csökkentésére 1992. évben az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés a) pontjában és 34. § (9) bekezdésében foglaltak szerint akkor volt lehetőség, ha a magánszemély olyan belföldi alapítvány céljára teljesített befizetést, amely a jogszabályban felsorolt célokat szolgálta, ha az adóalap-csökkentésre jogosító igazolás kiadásához az adóhatóság előzetesen hozzájárult és ezen felül kizárható volt, hogy az adományozott összeget közvetlenül, vagy valamely szolgáltatással összefüggően előre meghatározott vagyoni előny nyújtása érdekében adták.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1/1998. KJE számú jogegységi határozata 3. pontjában rámutat, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. § (1) bekezdésére figyelemmel a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag is ellenőrizheti, hogy a konkrét befizetést a magánszemély nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adja.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor úgy találta, hogy az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását kővetően utólag már nem volt jogosult vizsgálni a felperesi adócsökkentés jogszerűségét. Az 1992. június 17-ki keltezésű határozatban az APEH az alapítványt avval a feltétellel jogosította fel adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolás kiadására, ha az alapítvány részére történő befizetéskor kizárható, hogy az adomány közvetlenül vagy közvetve vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében történik.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes az adózatlanná tett pénzbeli adományával hozzájárult a kedvezményezett kft. vagyonának növekedéséhez. Az 1988. évi VI. törvény 22. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság tagjai a társasági vagyon növekményéből közösen részesednek. Megállapítható tehát, hogy ily módon közvetve a vagyoni előny szerzésének szándéka vezette a felperest.
Az 1/1998. KJE számú jogegységi határozat 2. pontjában írtak szerint pedig az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be.
A felperes az alapítvány részére történő befizetéskor előre tudhatta, hogy saját cége részére a kuratórium milyen mértékű pénzbeli juttatást fog nyújtani. A korábban folyamatban volt hasonló tárgyú perekben megállapított tényállásból a Legfelsőbb Bíróság tudomással bír arról, hogy az alapítvány szervezeti és működési szabályzata szerint 150 000 Ft-ot meghaladó összegű csatlakozói befizetés esetében a csatlakozó indítványozhatta, hogy a befizetett összeg 90%-át elérő adományban mely személyt, jogi személyt részesítsen az alapítvány. A kuratórium a javaslatot köteles volt teljesíteni, ha az az alapítvány környezetvédelmi céljával összhangban állt. Az alapítvány alapító okiratában támogatandó célként került feltűntetésre a katalizátoros gépjárművek üzembe helyezésének elősegítése.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alaptalan keresetnek helyt adó elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A.§-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mert az általa jogszabálysértőnek tartott alperesi közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésével egy időben az alperest új eljárásra nem kőtelezte. Ennek eredményeként a nem jogerős elsőfokú adóhatósági határozat továbbra is változtatás nélkül hatályban maradt volna és az ellene irányuló fellebbezés sem lett volna elbírálva.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.466/1997. sz.)