adozona.hu
AVI 2000.5.69
AVI 2000.5.69
Az illetékhivatal a forgalmi érték meghatározásakor nem becslési tevékenységet végez (1990. évi XCIII. tv. 70. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az általa képviselt a Cs. ÁFÉSZ a végrehajtási eljárás keretében 1994. november 22. napján megtartott nyilvános ingatlan-árverésen 1/2-1/2 arányban9 millió Ft vételárért megvették a 12 hektár, 1178 m2 kiterjedésű külterületi ingatlant.
A megyei illetékhivatal az eladás időpontjakori forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban határozta meg és ezen összeg mint illetékalap figyelembevételével fizetési meghagyásában a felperest, valamint a Cs. ÁFÉSZ-t egyetemlegesen 1 244 160 Ft vagyonszer...
AVI 2000.5.69 Az illetékhivatal a forgalmi érték meghatározásakor nem becslési tevékenységet végez (1990. évi XCIII. tv. 70. §)
A felperes és az általa képviselt a Cs. ÁFÉSZ a végrehajtási eljárás keretében 1994. november 22. napján megtartott nyilvános ingatlan-árverésen 1/2-1/2 arányban9 millió Ft vételárért megvették a 12 hektár, 1178 m2 kiterjedésű külterületi ingatlant.A megyei illetékhivatal az eladás időpontjakori forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban határozta meg és ezen összeg mint illetékalap figyelembevételével fizetési meghagyásában a felperest, valamint a Cs. ÁFÉSZ-t egyetemlegesen 1 244 160 Ft vagyonszerzési, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték, ezen belül 722 000 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az 1996. április 18-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és a fizetési meghagyás 722 000 Ft illetéket meghaladó részében való hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezés megsértésével állapították meg az ingatlan forgalmi értékét, és így a vagyonszerzési illeték alapját. A perbeli ingatlant több árverési vevő részvételével lefolytatott hatósági árverésen az általuk felajánlott legmagasabb vételárajánlat elfogadása után azzal egyező összegű árverési vételáron vették meg, az ingatlan valós forgalmi értékének ez a vételár tekinthető. Mivel az adott ingatlan csak ezen az áron volt értékesíthető, így az árverési vételár tekinthető ezen ingatlan vonatkozásában elérhető árnak.
Az illetékhivatal az Itv. 70. §-ában írt rendelkezés megsértésével járt el, az általuk megállapított elérhető ár szubjektív megítélésen alapult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Itv. 16. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 102. § (1) bekezdés e) pontjára és a 70. §-ban foglaltakra hivatkozással kifejtette, hogy az árverés nem más, mint az értékesítésnek - a perbeli esetben kényszerértékesítésnek - az a módja, amikor a vagyontárgyat nyilvánosan kínálják eladásra. Ettől még a vételár eltérhet a forgalmi értéktől, például azáltal is, hogy árverési árat alacsonyabban állapították meg, mint a forgalmi értéket.
Az első fokon eljárt illetékhivatal a forgalmi érték megállapítása érdekében a perbeli ingatlanon helyszíni szemlét tartott, illetőleg összehasonlító forgalmi értékadatokat vett figyelembe, így a kötelező eljárást betartva a döntéshez szükséges adatokat beszerezve, azokat mérlegelve állapította meg a tényállást, vagyis a szerzéskori forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban. Sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben olyan adat, amely a megállapított tényállással - a megállapított forgalmi értékkel - ellentétes következtetés levonására, illetőleg annak aggályos tételére alkalmas lenne, nem merült fel. A felperes által becsatolt iratok önmagukban nem teszik aggályossá, sem okszerűtlenné a perbeli esetben eljárt illetékhivatalok által figyelembe vett adatok és körülmények mérlegelését.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira utalással hagyta helyben. Rámutatott arra, hogy az Itv. 70. §-a szerinti forgalmi érték-meghatározás az illetékhivatal részéről nem "becslés", hanem az illetékalap megállapítása helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kereseti kérelmében foglaltak fenntartásával a 722 000 Ft illetéket meghaladóan a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 70. § (1) bekezdését, mert a jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy a nyilvános árveréseket is ebbe a körbe vonja. A kényszerértékesítés jellegéből nem következik, hogy az árverési vételár eltér a forgalmi értéktől. Kifogásolta, hogy összehasonlító adatként térben és időben, valamint jellegben a perbeli ingatlantól távol eső ingatlanokat vett figyelembe az Illetékhivatal. Hivatkozott az F.-i Tehenészeti Teleppel kapcsolatos illetékkiszabásra, melyen adatokat külön hivatkozás nélkül is ismernie kellett az Illetékhivatalnak. Amennyiben a forgalmi érték meghatározásánál az Itv. 70. § (3) bekezdésében foglaltak szerint járt volna el, úgy azt figyelembe kellett volna venni, mivel mindkét esetben hasonló értékesítésről volt szó, ahol az árverési vételár százalékos arányát tekintve azonos mértékben viszonyult az árverési vételárhoz.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet nem sértette meg az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdéseit, azt helyesen értelmezte és megfelelően alkalmazta. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az illetékhivatal a 70. § szerinti forgalmi érték meghatározása során nem becslési tevékenységet végez. E jogszabályhely (1) bekezdésében egyértelmű felhatalmazást ad az illetékhivatalnak az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéknek az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjában rögzített forgalmi érték fogalom-meghatározással összhangban történő megállapítására, míg a (2) és (3) bekezdés ennek módját szabályozza.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a törvény e rendelkezése nem differenciál tulajdonszerzési jogcímek szerint, így az árverésen történt tulajdonszerzésre sem tartalmaz az általánostól eltérő speciális szabályozást.
A felperes az illetékhivatalnak a forgalmi érték felülvizsgálatára vonatkozó jogosultságán túl az összehasonlító értékadatok megválasztását, továbbá az általa hivatkozott tehenészeti telep illetékkiszabási ügyének figyelmen kívül hagyását, illetve a - e körben feltárt bírósági tényállás helyességét is vitatva - tartalma szerint ezzel a Pp. 206. §-a megsértését állítva.
E vonatkozásban hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közigazgatási eljárás során a forgalmi érték megállapításakor az Illetékhivatal számára a hivatkozott törvényi rendelkezés az összehasonlító adatok mérlegelését írja elő. A perbeli iratok tanúsága szerint az alperesi hatóságoknak megfelelő mennyiségű és a perbeli ingatlant illetően összehasonlításra ténylegesen is alkalmas adatbázis állt a rendelkezésére, amely a kellő mélységű mérlegelési tevékenységhez - a perbeli ingatlanon végzett helyszíni szemlén rögzítettekkel összevetve - elegendő alapul szolgált. Az alperesi határozat indokolásában részletesen számba vette és értékelte ezeket, a perbeli ingatlant érintő értéknövelő és értékcsökkentő tényezőkkel együtt - ezért törvényes és megalapozott a jogerős ítélet, amely a határozat megváltoztatására irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Azon körülmény, hogy az F.-i Tehenészeti Telep árverésen elért vételárát az Illetékhivatal az illeték kiszabásának alapjául elfogadta - a perben felülvizsgált határozatok jogszerűségére kihatással nem bírt. A felek által megjelölt, illetve pl. az árverési vételár elfogadásáról az Illetékhivatal a konkrét adatok és körülmények, az ingatlan adottságai és főbb paraméterei vizsgálata alapján dönt, a felperes által hivatkozott illetékkiszabási ügy felülvizsgálatára e közigazgatási per keretében, a keresettel támadott határozatok felülvizsgálata kapcsán - jogszabályi lehetőség nem volt.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét megalapozatlannak értékelte és a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.145/1997. sz.)