adozona.hu
AVI 2000.5.67
AVI 2000.5.67
Az illetékmentességet biztosító jogszabályi rendelkezések kiterjesztő értelmezésének nincs helye (1990. évi XCIII. tv. 18. §, 19. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kivált a G. Ipari Szolgáltató Szövetkezetből, részére a közgyűlés átadta az akkor még a Magyar Állam tulajdonát képező B., E. u. 8. szám alatti ingatlan felépítményét azzal, hogy a földhasználat addig is az átvevőt illeti, amíg az átadó tulajdonjogának rendezése megtörténik. A földhivatal az ingatlan tulajdonjogát a szövetkezet javára, míg a földhasználati jogot a felperes részére bejegyezte. A felperes és a szövetkezet 1997. január 15. napján kelt megállapodása szerint a szövetkez...
AVI 2000.5.67 Az illetékmentességet biztosító jogszabályi rendelkezések kiterjesztő értelmezésének nincs helye (1990. évi XCIII. tv. 18. §, 19. §)
A felperes kivált a G. Ipari Szolgáltató Szövetkezetből, részére a közgyűlés átadta az akkor még a Magyar Állam tulajdonát képező B., E. u. 8. szám alatti ingatlan felépítményét azzal, hogy a földhasználat addig is az átvevőt illeti, amíg az átadó tulajdonjogának rendezése megtörténik. A földhivatal az ingatlan tulajdonjogát a szövetkezet javára, míg a földhasználati jogot a felperes részére bejegyezte. A felperes és a szövetkezet 1997. január 15. napján kelt megállapodása szerint a szövetkezet ingatlan tulajdonjogát vagyonmegosztás címén a felperesre ruházta az 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Átv.) 33. § (3) bekezdésére hivatkozással. A felperes üzletrészének értéke az ingatlan teljes értékét nem fedezte, csupán a felépítményre volt elegendő, ezért a megállapodást kötő felek a telekingatlan értékét 2 300 000 forintban határozták meg, melyet a felperes készpénzben fizetett meg a szövetkezetnek.A Megyei Illetékhivatal 2 300 000 forint többletvagyon kivitel után az 1997. április 1. napján kelt határozatával 10%-os kulcs alkalmazásával 230 000 forint fizetendő illetéket szabott ki a felperes terhére. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az 1997. május 27-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte a bíróságtól. Álláspontja szerint az Átv. 34. § (1) bekezdése értelmében a kiválással összefüggő vagyonátruházás adó- és illetékmentes. A törvény nem tesz különbséget a vagyon jellege szerint, pusztán azt a feltételt szabja, hogy a vagyonátruházás a kiválással összefüggésben történjen.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Átv. 33. § (3) bekezdésére és 34. § (1) bekezdésére, továbbá az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdésére és 19. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az üzletrésznek megfelelő mértékű és értékű vagyon kivitelével kapcsolatosan és azzal összefüggő vagyonátruházás adó- és illetékmentes az Átv.34. § (1) bekezdése szerint. Azonban az ezen mértéket - tehát az üzletrészek értékét - meghaladó vagyonszerzés már az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint visszterhes vagyonátruházás körébe tartozik, amely után az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti 10%-os illetékfizetési kötelezettség áll fenn és terheli a felperest. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az 1997. január 15. napján kelt megállapodásban rögzítettek szerint is visszteher ellenében szerezte meg a B., E. u. 8. szám alatti ingatlan telkét, mivel az üzletrésze értéke csupán a felépítmény értékét fedezte. Tehát a felperes megvásárolta ezen telekingatlant a szövetkezettől. Ez azonban bár a kiváláshoz kapcsolódó mozzanat és jogügylet, de nem tartozik az Átv. 33. § (3) bekezdésében rögzített vagyon kivitelével összefüggésben keletkező vagyonátruházás körébe, hanem ezt meghaladó visszterhes vagyonszerzésnek minősül és mint ilyen illetékköteles.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, a fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az üzletrész értékét meghaladó többletvagyont visszteher alapján szerezte meg a felperes, így az illetékfizetési kötelezettség alá esik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Itv. 18. §-ának és az Itv. 34. §-ának rendelkezését.
A földterület az eredeti vagyonnevesítésből kimaradt, holott ha része lett volna, annak értékével az ő üzletrészének értéke is meg növekedett volna. Nyilvánvaló, hogy a vagyonátruházás a kiválással szorosan összefüggött, éppen az ilyen és az ehhez hasonló esetek miatt mondta ki a jogalkotó az Átv. 34. § (1) bekezdésével, hogy a kiválással összefüggő vagyonátruházás adó- és illetékmentes. Álláspontja szerint a kiválással összefüggő vagyonátruházások esetében az Itv. 18. § (1) bekezdése alkalmazásának nincs helye, mert erre nézve a jogalkotó speciális szabályt alkotott. Az alperes csak azt vizsgálhatta volna, hogy a vagyonátruházás összefügg-e a kiválással, és mivel ez nem kétséges az Átv. 34. § (1) bekezdése szerint kellett volna eljárnia. Az Átv. 33. § (3) bekezdéssel való összevetésből nyilvánvaló következtetés adódik, hogy a jogalkotó az illetékmentességet nem kívánta leszűkíteni az arányos rész ellenében történő vagyonátruházásra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben rendelkezésre állt adatok szerint nem volt vitás, hogy a felperes az Átv. 33. § (3) bekezdés hatálya alá tartozó vagyonmegosztás keretében jutott tulajdonhoz. A telekingatlan és a rajta lévő felépítmény értéke azonban meghaladta azt az összeget, amelyet a felperes az őt megillető üzletrésszel fedezni tudott, ezért a telekingatlan szakértő által meghatározott értékét a felperes külön megállapodás keretében készpénzben fizette meg a szövetkezetnek. A jogügylet ezen részében már nem minősül a kiválással összefüggő vagyonátruházásnak és így az Átv.34. § (1) bekezdés szerinti mentesség sem illeti meg. Pontos körülhatárolást igényel tehát az üzletrész felhasználásával szerzett vagyon, mert a jogalkotó ezen - és csak ezen - jogügyleteket kívánta adó- és illetékmentesség kedvezményébe részesíteni.
A felperest az illetékmentesség a vagyonszerzés kapcsán csak a felépítmény vonatkozásában illette meg, a telekingatlannál nem.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a mentességet biztosító jogszabályi rendelkezések kiterjesztő értelmezésének - az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat szerint - nincs helye.
Mindezen körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.675/1998. sz.)