adozona.hu
AVI 2000.5.65
AVI 2000.5.65
A készlethiány és többlet a jövedéki termék külön rendeletben meghatározott elszámolható termelési, raktározási, mérési és szállítási veszteséget, illetve többletért meghaladó mennyisége (1993. évi LVIII. tv. 6. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vámhivatal a felperesnél az 1996. január 16. és 1997. január 16. közötti elszámolási időszakra az adózatlan jövedéki termékek felhasználását és elszámolását ellenőrizte, erről készletfelvételi jegyzőkönyv készült. Megismételt eljárást követően a Vámhivatal a határozatában a felperest 7 885 761 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az éves elszámolásból megállapítást nyert, hogy az adózatlanul beszerzett jövedéki termékek felhasználása során felhaszná...
AVI 2000.5.65 A készlethiány és többlet a jövedéki termék külön rendeletben meghatározott elszámolható termelési, raktározási, mérési és szállítási veszteséget, illetve többletért meghaladó mennyisége (1993. évi LVIII. tv. 6. §)
A Vámhivatal a felperesnél az 1996. január 16. és 1997. január 16. közötti elszámolási időszakra az adózatlan jövedéki termékek felhasználását és elszámolását ellenőrizte, erről készletfelvételi jegyzőkönyv készült. Megismételt eljárást követően a Vámhivatal a határozatában a felperest 7 885 761 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az éves elszámolásból megállapítást nyert, hogy az adózatlanul beszerzett jövedéki termékek felhasználása során felhasználási arányszám túllépés történt. Az arányszám túllépést minden esetben adózatlan jövedéki termékek készletében keletkezett készlethiányként kell kezelni, amely után jövedéki bírságot kell kiszabni. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta, hogy az arányszám túllépés készlethiánynak minősül, ennek jogszabálya alapját sem a jövedéki törvény, sem az alsóbbrendű jogszabályok nem tartalmazzák. Hivatkozott arra, hogy a tényleges mennyiség és a tényleges felhasználás között nincs eltérés és így a felperesnél nem állapítható meg sem készlettöbblet, sem készlethiány. A törvény nem az év elején adott arányszámmal rendeli összehasonlítani a tényleges készletet, hanem a felhasználásra vonatkozó elszámolással. Igazolni tudja, hogy az átvett jövedéki termék az általa forgalmazott festéktermékbe került bedolgozással, így mind az alapanyagraktárból történő kivételezést bizonylatoló kivétjegyek, illetőleg a gyártási felhasználás során a felhasználást bizonyító lapok alapján megállapítható, hogy a jövedéki termék a gyártás során került felhasználásra.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a jövedéki jogszabályokból nem következik az a megállapítás, amely szerint az arányszám túllépést illetve az annak alapján számítható hiányt készlethiánynak kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az éves elszámoltatás körében a ténylegesen vásárolt jövedéki termék mennyiségét kell összehasonlítani a ténylegesen felhasznált jövedéki termék mennyiségével, s ehhez képest kell megállapítani a készlettöbbletet vagy a készlethiányt. A perbeli vitát az okozza, hogy az elszámolás alapját mi képezi, illetve mely nyilvántartásokat kell figyelembe venni. A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló többször módosított 1993. évi LVIII. tv. (továbbiakban: Jszt.)57/A. § külön nem utal arra, hogy a korábban jogszabályi kötelezettség alapján bejelenteni rendelt felhasználási arányszám képezné az elszámolás alapját, s ennek figyelembevételével, számításos úton kellene meghatározni a felhasznált mennyiséget. Az elsőfokú bíróság e jogi keretek között azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a felperes mennyiben tud elszámolni a ténylegesen beszerzett és a ténylegesen felhasznált adózatlan jövedéki termékekkel.
E körben az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére igazságügyi szakértői bizonyítást folytatott le. szakvélemény rögzítette a felperesi elszámolások vizsgálata alapján, hogy az alperes által meghatározott készlethiány nem minősíthető tényleges készlethiánynak. A szakértő a normatúllépést a gyártási folyamat sajátosságaival magyarázta és azzal, hogy 1996. évre helytelenül adta meg a felperes a felhasználási arányszámokat. A szakértő a perbeli meghallgatásakor megerősítette, hogy mind a beszerzési, mind a felhasználási oldalon ténylegesen és teljes körűen dokumentálható a többletfelhasználás.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a jövedéki törvény 57/A. §-ából kiindulva tényleges készlethiány kizárólag a szakértői vélemény mellékletében rögzített lakkbenzinnél megállapítható 521 liter esetében rögzíthető, amely kétségkívül jövedéki bírságolás alapját képezheti a Jszt. 66. § (1) bekezdés a) pontja szerint. Ezt meghaladóan azonban tényleges készlethiány nincs. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az arányszám túllépés a Jszt. 66. § (1) bekezdés d) pontja szerint szankcionálható, figyelemmel a 69. § (7) bekezdésére.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de téves jogértelmezéssel jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő.
A Jszt. 1995. évi LXVIII. törvénnyel történt módosítására és a Jszt. 17/B. § (4) és (8) bekezdésre hivatkozással a megyei bíróság kifejtette, hogy a felperes e törvényi rendelkezéseket betartotta, a mentesítési kérelemhez csatolta a bejelentést, amelyben az adózatlan jövedéki termék felhasználásával előállított termékekben termékenként a felhasználási arányszámot megjelölte. A peradatok szerint azonban az előállított termékekben a felhasználási arányszámváltozásokat már nem jelentette be. Nem volt a felek között vitás, hogy a Jszt. 57/A. § szerint a vámhivatal a felperesnél éves elszámoltatást végezhet, vitás volt azonban az, hogy ezen éves elszámoltatás időpontjában a készlethiányt milyen módon kell megállapítani. E körben a megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperesi érvelést és a perben beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményt elfogadta. A jövedékügyben ugyanis a jövedéki bírság alapjául szolgáló készlethiányt a Jszt. szabályai alapul vételével kell megállapítani és nem alkalmazhatóak azok a tartalmi szabályok, amelyek más jogterületen - pl. a munkajogban - irányadóak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szakértő egyébként olyan megállapításokat is tett, melyek a könyvszakértői feladatot meghaladják, ezekkel az egyébként nem vitásan fennállt arányszám túllépésre kívánt magyarázatot adni, bár erre vonatkozóan a bíróságtól még csak feladatot sem kapott.
A megyei bíróság a Jszt. 17/B. § (15) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a Jszt. 10. számú melléklete az adózatlan jövedéki termék felhasználásának éves színtű kimutatásáról szóló összesítő tartalmára vonatkozóan 3. pontban olyan felsorolást rögzít előállított termékekként részletezve és összegezve, melytől való eltérésre lehetőség nincs és ezen pont alapulvételével lehet megállapítani azt, hogy van-e jövedéki bírság alapját képező készlethiány. E rendelkezések egybevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy az elszámolás eredményeként jelentkező jövedéki termék túllépést vagy megtakarítást az arányszám figyelembevételével kell megállapítani és nem a könyvelt bizonylatok alapján. Helytálló tehát az alperes azon álláspontja, miszerint az arányszám bejelentés nem tájékoztató adatközlés, hanem az elszámolás eredményét meghatározó szám. Az alperes a törvény mellékletének megfelelő módon járt el akkor, amikor a beszerzett és kiadásba helyezett termékeket számszakilag összevetette a készletfelvétel során megállapított tényleges készlettel, s a kiadásba helyezett mennyiséget összevetette a bejelentett felhasználási arányszámmal és a gyártott késztermék mennyiségével. E módszer a jogszabályoknak megfelel, s az ez alapján a határozatban megállapított mennyiségű adózatlan jövedéki termékben megállapított terméktúllépés jövedéki bírság alapját képező készlethiánynak minősül. Utalt arra is megyei bíróság, hogy a felperes keresetében az alperes határozatát csak abban a körben tette vitássá, hogy az arányszám túllépésével kapcsolatosan terhére megállapítható-e készlethiány, de azt, hogy a jövedéki bírságot nem a Jszt. 66. § (1) bekezdés b) pontja, hanem d) pontja alapján kellett volna megállapítani, nem vitatta, ezért a bírság összegszerűségével kapcsolatosan a jelen perben a bíróságnak felülvizsgálatra lehetősége nincs.
A jogerős ítélet ellen felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy valóban nem történt a részéről bejelentett arányszámok módosítása, ez a mulasztás felróható a terhére, azonban nem a készlethiányként való bírságolást vonhat maga után. Ezért nem helytálló a másodfokú bíróság határozata 4. oldal utolsó bekezdése szerinti megállapítás, azaz, hogy a felperes nem vitatta a bírság kiszámítását. A felperes pervitele az ellen irányult, hogy nem a készlethiány szerinti bírságot kell kivetni, mert a felperes részéről elkövetett mulasztás - az arányszám túllépés be nem jelentése - nem készlethiány miatti bírságot von maga után. Hivatkozott arra, hogy a Jszt. 6. § 36/a. pontja konkrétan meghatározza a készlethiány és többlet fogalmát, ettől a rendelkezéstől és fogalom-meghatározástól eltérő értelmezésnek nincs helye. E szabály szerint a jövedéki termék külön rendeletben foglalt elszámolható termelési, raktározási, mérési és szállítási veszteségét, illetve többletét meghaladó mennyiség a készlethiány, illetve többlet. A külön rendelet - melyre feltehetően a másodfokú bíróság hivatkozik - nem az a külön rendelkezés, ami az 1996. évi LXXXIV. tv. 19. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján született végrehajtási rendelet, amely nyilvántartások vezetésére, illetve éves elszámolási kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat állapítja meg [25/1996. (XI. 19.) PM. rendelet], illetve ezt megelőzően pedig nem a Jszt. 10. § mellékletében foglalt szabály, mely szintén csak a nyilvántartás vezetésére ad iránymutatást. A felperes álláspontja szerint a Jszt. 57/A. §-ában foglalt szabályokat kell alkalmazni a készlethiány megállapításához.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a készlethiány csak a nyilvántartások adatainak ellenőrzésével állapítható meg. A Jszt. 10. számú melléklet 3. pontja ennek kötelező ellenévé tette a bejelentett felhasználási arányszámot, ezért ennek ellenőrzése is a készletvizsgálatának részét kell, hogy képezze. A Jszt. 66. § (1) bekezdése alapján a felperest a felhasznált jövedéki termékek készletében keletkezett készlethiány illetve készletváltozás esetén jövedéki bírságfizetési kötelezettség terheli.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság ítélete sérti a jövedéki ellenőrzésre, továbbá a készlethiány fogalmának értelmezésére vonatkozó Jszt.-beli előírásokat.
A perben irányadó tényállást az első- és másodfokú bíróság egyezően állapította meg, annak helytállóságát a peres felek sem vitatták.
A vámhatóság az 1996. évre végzett éves ellenőrzésekor az adózatlanul beszerzett jövedéki termékek felhasználása során arányszám túllépést állapított meg, azt készlethiányként kezelte, amely után a felperes terhére jövedéki bírságot szabott ki. A felperes elismerte, hogy arányszámtúllépés történt és annak bejelentését elmulasztotta, vitatta azonban azt, hogy ez készlethiányt eredményezett és ennek alapulvételével kell a bírságot megfizetnie.
Az adózatlan jövedéki termékek vásárlásának és felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó szabályokat a Jszt. 57/A. §-a tartalmazza. Ezen tételes előírásokból következően az ellenőrzés nem kizárólag a Jszt. 17/B. § (8) bekezdése szerinti mentesítési kérelem és a (15) bekezdés szerinti, a Jszt. mellékletét képező, kötelezően vezetendő nyilvántartások áttekintéséből áll. Az ellenőrzés eredményeként az 57/A. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a d) pont szerint korrigált hiány után vethető ki az e törvényben előírt jövedéki bírság. Ezen rendelkezés a 66. § (1) bekezdés b) pontjára utal, nevezetesen: "a vámhivatal az adózatlan jövedéki termékek készletében keletkezett készlethiány után jövedéki bírságot vet ki".
E jogszabályhely alkalmazása szempontjából kulcsfontosságú a készlethiány fogalmának meghatározása, amelyet a Jszt. 6. § 36/a. pontjában tesz meg. Eszerint készlethiány és -többlet: a jövedéki termék külön rendeletben meghatározott elszámolható termelési, raktározási, mérési és szállítási veszteségét, illetve többletét meghaladó mennyisége.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fogalom-meghatározás a készlethiány tényleges megállapításához eljárás lefolytatását, számításokat feltételez és ennek elvégzéséhez "külön rendeletre" utal. A fogalom-meghatározásnak erre vonatkozó szövegezése alapján egyértelmű, hogy ez a külön rendelet a Jszt. 79. § (3) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján alkotott - a közigazgatási eljárás lefolytatásakor hatályban volt -, a jövedéki termékek termelésénél, raktározásánál, mérésénél, szállításánál elszámolható veszteségről és többletről szóló 14/1995. (VII. 12.) PM. rendelet. A PM. rendelet 1. §-ában konkrétan rögzíti a jövedéki ellenőrzés keretében követendő eljárást. Eszerint készletfelvétellel kell megállapítani a "tényleges készletet", a jövedéki nyilvántartások alapján a "szám szerinti készletet" és az ezek összevetéséből adódó tényleges eltérésből és az elszámolható hiányból kell meghatározni az elszámolható eltérést.
A PM rendelet 1. § (3) bekezdés értelmében a vámhivatal az elszámolható eltérés mennyiségénél kevesebb tényleges eltérésmennyiségre a Jszt. 6. § 36/a. pontjában meghatározott készlethiányt, illetve -többletet nem állapíthat meg.
Ezen szabályból egyrészt az következik, hogy azt a Jszt. 6. § 36/a. pontjával együttesen kell alkalmazni, mivel ez az a külön rendelet, amelyre a fogalom-meghatározás utal, másrészt pedig az, hogy a PM rendelet 1. § (1) bekezdés a) pont szerinti eljárás során tett megállapítások alapján a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként akkor állapítható meg készlethiány, ha a tényleges eltérés mennyisége meghaladja az elszámolható eltérést.
Minderre tekintettel alapvetően téves a megyei bíróság azon jogi okfejtése, hogy az elszámolás eredményeként jelentkező jövedéki terméktúllépést vagy -megtakarítást az arányszám figyelembevételével, kizárólagosan a nyilvántartások alapján kell megállapítani. A Jszt. rendelkezései alapján egyértelmű, hogy a Jszt. 10. számú melléklete, majd a Jszt. 1996. évi módosítása után a 11. számú melléklet szerinti nyilvántartást vezetni kell és az ellenőrzés során annak pontosságát, helyességét a vámhivatal ellenőrizni köteles. Az ellenőrzés azonban nem szorítkozhat az arányszámra, annak túllépéséből - a tényleges felhasználási adatok figyelmen kívül hagyásával - nem vonható le megalapozott következtetés a készlethiányra. A nyilvántartás vezetésére vonatkozó - rendeletben rögzített - szabályok, a Jszt. melléklete számítási módozatokat nem tartalmaznak, így a készlethiány megállapításának módját sem.
Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes által is elismerten a vizsgálat során az nyert megállapítást, hogy az adózatlan jövedéki termék a dokumentált mennyiség szerint (a lakkbenzin kivételével) a gyártás során bedolgozásra került.
Nyilvánvaló, hogy az arányszám túllépés vezethet készlethiányhoz, de hogy ez ténylegesen bekövetkezett-e, azt éppen a Jszt. szerint lefolytatandó ellenőrzéssel kell feltárni. Különös jelentősége ennek azért van, mert jövedéki bírság mértéke lényegesen eltér aszerint, hogy a bírságolásra okot adó cselekmény (mulasztás) a Jszt. 66. § (1) bekezdés b), illetve d) pontja szerint minősül.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítélete 4. oldal utolsó bekezdésében foglaltak kapcsán, hogy a felperes keresetében a bírság kiszabásának jogalapját, és a közigazgatási határozatok megállapításait vitatta, így az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti, illetve ellenkérelem korlátain. Más kérdés, hogy a felperes a perben a Jszt. 66. § (1) bekezdés d) pontja szerinti bírságolást megalapozó mulasztását elismerte.
Mindezen körülményre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaposnak értékelte és a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperesnek a megismételt eljárásban a fent kifejtetteknek megfelelően kell eljárni, a tényállás körültekintő tisztázása érdekében - mely az Áe. 26. §-a szerinti kötelezettség a Jszt. 5. §-a alapján a jövedéki eljárásban is irányadó. Így meg kell állapítani, hogy az arányszám túllépéssel készlethiány keletkezett-e és ettől függően kell a felperesi cselekményt szankcionálni.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.035/1999. sz.)