adozona.hu
AVI 2000.5.63
AVI 2000.5.63
A leltárban elkülönítetten kell szerepeltetni az új fogyóeszközöket [21/1989. (V. 23.) PM r. 7. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperesek a Jogtanácsosi Munkaközösség (JMK) tagjai voltak. A JMK 1991. október 1-jével ügyvédi irodává alakult át, melyből a II. r. felperes kivált, majd az I. és III. r. felperesek az ügyvédi irodát megszűntették és 1991. december 20-ával egyéni ügyvédi tevékenységbe kezdtek, a vagyont felosztották és a vásárolt ingatlanokat megosztották. A JMK 1989-1990. években ingatlanokat vásárolt, melyeket nyilvántartásában állóeszkö...
AVI 2000.5.63 A leltárban elkülönítetten kell szerepeltetni az új fogyóeszközöket [21/1989. (V. 23.) PM r. 7. §]
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperesek a Jogtanácsosi Munkaközösség (JMK) tagjai voltak. A JMK 1991. október 1-jével ügyvédi irodává alakult át, melyből a II. r. felperes kivált, majd az I. és III. r. felperesek az ügyvédi irodát megszűntették és 1991. december 20-ával egyéni ügyvédi tevékenységbe kezdtek, a vagyont felosztották és a vásárolt ingatlanokat megosztották. A JMK 1989-1990. években ingatlanokat vásárolt, melyeket nyilvántartásában állóeszközként tüntetett fel. Ezeket felújította, de értékesítésükre nem került sor. A JMK a tagok után teniszpálya bérleti díjat, valamint munkaruha vásárlás címén költséget számolt el, melyeket nyilvántartásba nem vett és nem leltározott.Az elsőfokú adóhatóság 1993-ban a JMK-nál 1988-91. évekre vonatkozóan adóellenőrzést folytatott le. Megismételt eljárásban az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta és 1989-90. évre 3 562 000 forint általános forgalmi adó adókülönbözetet, 1991. évre 23 000 forint személyi jövedelemadó, 10 000 forint munkaadói járulék, 3000 forint munkavállalói járulék adókülönbözetet határozott meg, melyeket adóhiányként előírt, továbbá1 799 000 forint adóbírságot, 4 054 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. Határozatát a megszűnt JMK volt tagjai terhére hozta meg, külön megállapítva az egyes tagokra és alkalmazottakra feltárt többletjövedelmeket, továbbá meghatározta az egyes tagokra eső adóhiányok és járulékaik megosztását.
A felperesek keresetet nyújtottak be közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek a vásárolt ingatlanokat állóeszközként és nem áruként tartották nyilván. A JMK a tevékenységi körének az ingatlanközvetítésre is kiterjesztéséről szóló módosított taggyűlési jegyzőkönyv kiegészítő záradékát az Igazságügyi Minisztérium részére nem küldte meg. A felperesek nem bizonyították, hogy az ingatlanokat továbbértékesítési céllal szerezték meg. Mivel az ingatlanokat a JMK saját céljára, jogi tevékenysége - mint tárgyi adómentes tevékenysége - eredményéből képzett gazdasági alapja terhére került elszámolásra, az általános forgalmi adó nem vonható le az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény 12. § (1) bekezdés alapján.
A teniszpálya bérleti díjával és a munkaruha térítéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt a jogi személyiséggel rendelkező, jogi képviseletet ellátó munkaközösségek gazdálkodási rendjéről szóló 20/1989. (III. 1.) MT rendelet 3. § (1) bekezdésére, mely szerint a bevétel elérése érdekében felmerült közvetlen és közvetett költségek elszámolhatók, a közvetett költségeket a rendelet mellékletének 2. pontja sorolja fel. A munkaruha térítés azonban nem minősül költségátalánynak. A melléklet 2/a. pontja alapján a fogyóeszköz beszerzésére fordított összeg költségkénti elszámolása akkor lehetne megállapítható, ha a munkaruhákat leltárba vették volna és nyilvántartásukba szerepeltették volna. [A jogi személyiséggel rendelkező, jogi képviseletet ellátó munkaközösségek könyvvezetésének szabályairól szóló 21/1989. (V. 23.) PM rendelet 7. § (2) bekezdés d) pontja.] A teniszpálya bérleti díja nem tekinthető a bevétellel összefüggő, annak megszerzése érdekében felmerült költségnek. Ezek a kifizetések a tagok személyes közreműködésének ellenértékének, azaz jövedelemnek tekinthetők, ezért ezekre a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 13. § (4) bekezdése, majd az 1990-91. évekre vonatkozóan az 1989. évi XLV. törvény 17. §-a irányadó.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a fizetendő kereseti illeték összegét felemelte. A fellebbezésben foglaltak kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy tevékenységi körük kiterjesztésére vonatkozó kérelmüket az Igazságügyi Minisztériumnak megküldték volna. Az államigazgatási eljárásban elkövetett eljárási jogszabálysértés miatt - a Legfelsőbb Bíróság KK. 31. sz. állásfoglalására is figyelemmel - csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős és a döntés érdemére kihat. Ilyen súlyos jogszabálysértés azonban nem volt megállapítható. A felperesek a vásárolt ingatlanokat vagyonkimutatásukban állóeszközként, a JMK tulajdonaként és nem áruként tartották nyilván. Ezen nyilvántartást az APEH 1990. évi tájékoztató levelét követően sem korrigálták, így nyilvántartási tévedésnek, könyvelési hibának semmiképp sem minősülhet. A jogerős ítélet utalt a kialakult általános bírói gyakorlatra, mely szerint az adózó köteles bizonyítani vagy legalább is valószínűsíteni, hogy a beszerzés továbbértékesítés szándékával történt. A felperesek azonban sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben ezt nem tudták bizonyítani. Ezek kiemelése mellett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében annak lényegében helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték annak megváltoztatását és a jogszabálysértő közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontjuk szerint az államigazgatási eljárás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 62. §-ában foglalt rendelkezésbe ütközött. A JMK munkaruha vásárlása és elszámolása megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Kiemelték, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (Va) 7. § (1) bekezdése alapján a munkaruha vásárlás költségkénti elszámolására lehetőség volt. Ha ez a feltétel nem állna fenn, a Va. 20. § (1) bekezdés e) pontja értelmében egyéb célra fordított összegnek minősül, ami után vállalkozási nyereségadót és nem személyi jövedelemadót kellett volna fizetni. A JMK nyilvántartási kötelezettsége a fogyóeszközökre (munkaruhákra) nem terjed ki. Az eljáró bíróságok kiterjesztően értelmezték az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény 12. § (1) bekezdését és az 1989. évi XL. törvény 34. § (2) bekezdését, mely meghatározza, hogy mely esetben nem lehet levonni az előzetesen felszámított adót. A felperesek álláspontja szerint sem az adóhatóság, sem az első és másodfokú bíróság a tárgyi ügyben nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Az ingatlan vásárlásoknál a könyvelő kétség kívül hibát követett el, amikor állóeszközként vette azokat nyilvántartásba, de a továbbértékesítési célt bizonyítja, hogy értékcsökkenést az ingatlanok után nem számolt el. Hivatkoztak arra is, hogy az 1991. évi XXIII. törvény 39. § (4) bekezdése alapján az ügyvédi iroda vagyonának az egyéni ügyvéd vagyonával való átalakulása adó-és illetékmentes. Ez lehetővé tette, hogy az egyébként áfa befizetési kötelezettséget keletkeztető vagyon kivitele nem vonjon maga után adófizetési kötelezettséget.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, valamint meg kell jelölni a konkrét jogszabálysértést is. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján csak felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegéből következően olyan új jogszabálysértésre hivatkozni nem lehet, amelyet a másodfokú bíróság - hivatkozás hiányában - érdemben nem tudott vizsgálni. A felperesek sem az Art. 62. §-ára, sem a vállalkozási nyereségadó törvény szabályaira, sem az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról szóló 1991. évi XXIII. törvény rendelkezéseire a peres eljárásban nem hivatkoztak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban ezek érdemi vizsgálatát mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást megfelelő részletességgel és helyesen állapították meg és az abból levont jogi következtetések is mindenben helytállóak. A felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván még rámutatni.
A munkaruha - mint fogyóeszköz - vásárlásával kapcsolatban a jogi személyiséggel rendelkező, jogi képviseletet ellátó munkaközösségek könyvvezetésének szabályairól szóló 21/1989. (V. 23.) PM rendelet 7. § (2) bekezdés b) pontja egyértelműen szabályozza, hogy a leltárban elkülönítetten kell szerepeltetni az új fogyóeszközöket. Erre figyelemmel a jogi személyiséggel rendelkező, jogi képviseletet ellátó munkaközösségek gazdálkodási rendjéről szóló 20/1989. (III. 1.) MT rendelet 3. § (1) bekezdés és a melléklet 2/a. pontja alapján költségként nem számolható el.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása helyesen állapította meg, a felperesek nem tudták bizonyítani, hogy a tevékenységi körük kiterjesztésére vonatkozó kérelműkben az Igazságügy Minisztériumnak milyen iratokat küldtek meg. Azt sem tudták bizonyítani vagy legalább valószínűsíteni, hogy az ingatlanok beszerzése továbbértékesítés szándékával történt. Ezt önmagában az a tény nem bizonyítja, hogy az ingatlanok után nem számoltak el értékcsökkenést. Az eljárt bíróságok az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény 12. § (1) bekezdése és az 1989. évi XL. törvény 34. § (2) bekezdése helyes - nem kiterjesztő - értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes határozata jogszerű az ingatlanbeszerzésre vonatkozó általános forgalmi adó fizetési kötelezettség vonatkozásában.
A felperesek a felülvizsgálati kérelemben arra is hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok a tárgyi ügyben nem tettek eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Az eljárt bíróságokat a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítási kötelezettség nem terhelte, az indokolási kötelezettségnek a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja, és 221. § (1) bekezdése alapján eleget tettek.
A fentiek kiemelése mellett a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben felhozott jogszabálysértések tényét nem találta bizonyítottnak, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.291/1997. sz.)