adozona.hu
AVI 2000.5.62
AVI 2000.5.62
Az adóhatóság igazolási kérelmet elutasító határozata nem minősül érdemi döntésnek, így bírósági felülvizsgálatnak nincs helye [Pp. 130. § (1) bek. c) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. április 4-én egyéni vállalkozóként bejelentkezett az alperesnél, melyre tekintettel adószámot is kapott. Az adószámmal így már rendelkező felperes a vállalkozói igazolványa megszerzése érdekében szükséges eljárás megindítását az önkormányzat jegyzője által kiállított okirattal az alperesnél nem igazolta.
Ilyen tényállás alapján az alperes elsőfokú szerve törölte a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók közül a felperest. Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre ...
Ilyen tényállás alapján az alperes elsőfokú szerve törölte a bejelentés alapján nyilvántartásba vett adózók közül a felperest. Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet arra hivatkozva, hogy sem e támadott döntést, sem a döntést megelőzően a hatóság által kiadott felhívást részére szabályszerűen nem kézbesítették.
A városi bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjára utalással idézés kibocsátása nélkül elutasította. Arra hivatkozott, hogy a felperes olyan határozatot támadott keresetében, mellyel kapcsolatban fellebbezési jogát nem merítette ki. Utalt a végzés indokolása az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (2) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint az érdemi határozat felülvizsgálata a bíróságtól csak akkor kérhető, ha a fél a fellebbezési jogát kimerítette vagy az kizárt.
A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatásával az elsőfokú bíróság érdemi határozat hozatalára utasítását. Fellebbezését egyebek mellett arra is alapította, hogy az ügyben született másodfokú határozat, mely az általa benyújtott igazolási kérelmet elutasította.
A jogerős határozatot hozó bíróság az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokaira utalással helybenhagyta, nem tért ki az indokolásban az igazolási kérelmet elutasító, az iratoknál meglévő határozatra a fellebbezésben foglaltak ellenére sem.
A végzés ellen annak hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság végzése indokolásában az általa benyújtott igazolási kérelem elbírálatlanságát rögzítette. Arra hivatkozott, hogy az igazolási kérelmet elutasító határozat meghozatala folytán lehetővé vált a felülvizsgálati kérelem érdemi eldöntése. Az elsőfokú adóhatározat is jogerős, ezért van az ügy érdemében hozott adóhatározat, ami felülvizsgálható. Utalt a felülvizsgálati kérelem a kézbesítés szabálytalanságára is.
A felperes a másodfokú végzést iratellenesség és hiányos indokolás miatt a Pp. 221. § megsértésére hivatkozva kérte hatályon kívül helyezni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését hatályában fenntartotta.
A közigazgatási iratok között csatolt 1997. január 21-én kelt alperesi határozat a felperes késedelmesen benyújtott jogorvoslati kérelmével együtt előterjesztett igazolási kérelmet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy van-e helye felülvizsgálatnak olyan, a fellebbezés elmulasztása miatt jogerősített elsőfokú közigazgatási határozattal szemben, mellyel kapcsolatban a felperes által benyújtott igazolási kérelmet elutasították. A felperesnek azt az állítását kellett továbbá megvizsgálni, amely az iratok szabálytalan kézbesítésére vonatkozott.
Az Áe. 72. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha az államigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés kizárt. Azt a felperes sem vitatta, hogy fellebbezési jogát nem merítette ki, ezért az idézett törvényi rendelkezés számára a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó lehetőséget kizárja. Ezen a tényen nyilván nem változtat az a körülmény, hogy éppen a fellebbezés elmaradása miatt a hatóság határozatát jogerősítette, illetőleg, hogy a késedelmes fellebbezés kimentésére irányuló igazolási kérelmet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 32. számú állásfoglalása részletezi a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának esetköreit. Az állásfoglalás I/c. pontja kimondja, hogy ha a közigazgatási eljárásban az elsőfokú közigazgatási szerv határozata ellen az ügyfél elkésetten nyújtott be fellebbezést és a késedelem orvoslására benyújtott igazolási kérelmet az elsőfokú közigazgatási szerv elutasította, illetve ezen határozat ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú közigazgatási szerv alaptalannak találta, a bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének c) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kell elutasítania, ugyanis a közigazgatási eljárásban a jogorvoslati jogosultságot nem merítették ki. Az állásfoglalás II. pontja szerint a másodfokú közigazgatási szervnek - az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen benyújtott fellebbezést elbíráló - határozata nem minősül az ügyben hozott érdemi határozatnak, így az keresettel a bíróság előtt nem támadható.
Mivel pedig érdemi határozatként nem minősíthető az alperes igazolási kérelmet jelen ügyben elutasító határozata, helyesen döntött a keresetlevél idézés kibocsátásáról az elsőfokú bíróság is. Mindezekből az is következik, hogy a felperesnek a határozat kézbesítésével kapcsolatban előterjesztett kifogása a határozat felülvizsgálatának lehetősége hiányában érdemben nem tárgyalható.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság érdemben helytálló, ám tartalmilag hiányos végzését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával azért tartotta fenn hatályában, mert a felülvizsgálni kért határozat csak olyan eljárási szabálysértést tartalmazott, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.396/1997. sz.)