adozona.hu
AVI 2000.5.61
AVI 2000.5.61
Az adóbírság mérséklésénél az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát és gyakoriságát is vizsgálni kell (1990. év XCI. tv. 72. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. II. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben végzett ellenőrzése alapján megállapította, hogy a felperes2 500000 Ft általános forgalmi adót jogosulatlanul igényelt vissza, és a felperest 1 000 000 Ft adóbírsággal sújtotta.
A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az adóbírság törlését kérte.
Az elsőfokú bíró...
A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az adóbírság törlését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás értelmében a felperes 1995. június 30-án 12500000 Ft-ért vásárolt 40 db játékautomatát, és az 1995. II. negyedévi általános forgalmi adó bevallásában a vásárlás alapján 2 500 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza. A játékautomatákat nem helyezte üzembe, hanem tovább értékesítette. A felperes az áfa-visszaigénylésére csak akkor lett volna jogosult, ha a játékautomatákat tárgyi eszközként szerzi be. A bizonylatok szerint a játékautomatákat áruként könyvelték és tartották nyilván, ezért az általános forgalmi adó tárgyi eszköz beszerzése címén történő visszaigénylésére nem kerülhetett sor. Nem jogszabálysértő az adóbírság fizetésére kötelező rendelkezés sem, mert az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 72. § (1) bekezdése az adóbírság fizetési kötelezettséget kötelező jelleggel írja elő, amelyet az adóhatóság kivételesen 50%-ról 40%-ra mérsékelt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és rámutatott, hogy a játékautomatákat eredetileg üzemeltetési céllal vásárolta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperesi kft. ügyvezetője olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a beszerzésre került játékgépek továbbértékesítés célját szolgálták, illetve a kft. játékgépeket nem üzemeltet.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A kérelem szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékokat és a vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezték. Előadta, hogy a játékautomata beszerzést eredetileg tárgyi eszköz beszerzésként könyvelték. A játékautomaták üzemeltetésével kapcsolatos jogszabály módosítás után azonban a felperes a továbbértékesítés mellett döntött és ekkor módosult a beszerzés bizonylatolása is. Előadta, hogy az ügyvezető nyilatkozata is csak a továbbértékesítésre vonatkozó döntés meghozatala utáni elhatározást tükrözi.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az 1995. évben hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 48. § (4) bekezdése szerint az adóhatóság az adó visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha
a) a 28. és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatás nyújtás összesített adóalapja, valamint a 17. § szerinti előleg - adó nélkül számított - összesített összege az adóév elejétől, illetve- ha az adóalany évközben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt (49. § (2) bekezdése;
b) a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 ezer forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót - a 32. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben - megfizette.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. A 73. § (1) bekezdés szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja, vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú ítélet indokolása arra, hogy az Áfa tv. idézett szabálya értelmében a felperes csak akkor lett volna jogosult az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ha a megvásárolt játékautomaták a vállalkozási tevékenységet tárgyi eszközként szolgálták volna. A felperes könyvelése szerint a vásárolt játékautomatákat áruként tartották nyilván, ezzel ellentétes bizonyíték a felperesi előadáson kívül a periratokban nem áll rendelkezésre. Az áruként való nyilvántartás tényét erősíti a jogerős ítélet azon megállapítása, amely szerint a felperesi kft. ügyvezetője az adóigazgatási eljárás során olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a beszerzésre került játékgépek továbbértékesítés célját szolgálják.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen két bizonyíték alapján a bírósági ítéletek helyesen állapították meg a felperesi általános forgalmi adó visszaigénylés jogosulatlanságát.
Az adóbírság kiszabásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdésében előírt 50%-os mértékű adóbírságtól eltérően az időközbeni jogszabályváltozást, mint kivételes méltánylást érdemlő körülményt értékelve - alacsonyabb mértékű adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság által alkalmazott 40%-os mértékű adóbírság összegszerűségében - az adóhatóságot megillető mérlegelési jogkörre is tekintettel - nem jogszabálysértő.
Mivel a felperes a jogerős ítélet tekintetében a jogszabálysértés tényét nem tudta igazolni, a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította és a Pp. 275/A. §-a alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.698/1997. sz.)