adozona.hu
AVI 2000.5.60
AVI 2000.5.60
Az adózó fogalomkörébe beletartoznak mindazok, akikre az egyes adótörvények, illetve az adózás rendjéről szóló törvény valamilyen kötelezettséget előírnak [1990. évi XCI. tv. 5. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával az elsőfokú adóhatározatot megváltoztatta és a felperes terhére előírt személyi jövedelemadó hiány összegét 1993. évre 177 000 Ft, 1994. évre 167 000 Ft-ban állapította meg, mivel a felperes mint kifizető az általa teljesített kisösszegű kifizetésekből személyi jövedelemadót nem vont le.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes terhére magánszemélyek jövedelemadó nemben előírt adókülönbözetet és adóhiányt törölni rendelte. Az...
AVI 2000.5.60 Az adózó fogalomkörébe beletartoznak mindazok, akikre az egyes adótörvények, illetve az adózás rendjéről szóló törvény valamilyen kötelezettséget előírnak [1990. évi XCI. tv. 5. § (1) bek.]
Az alperes határozatával az elsőfokú adóhatározatot megváltoztatta és a felperes terhére előírt személyi jövedelemadó hiány összegét 1993. évre 177 000 Ft, 1994. évre 167 000 Ft-ban állapította meg, mivel a felperes mint kifizető az általa teljesített kisösszegű kifizetésekből személyi jövedelemadót nem vont le.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes terhére magánszemélyek jövedelemadó nemben előírt adókülönbözetet és adóhiányt törölni rendelte. Az ítélet indokolása szerint a felperes, mint felvásárló által a mezőgazdasági termelő részére költségtérítés címén kifizetett összeg nem tartozik a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi CX. törvény (SZJA tv.) 43. § és 44. §-ában foglalt rendelkezések hatálya alá, ezért a felperest a 45. § (2) bekezdése szerint az általa kifizetett összegből adóelőleg levonási kötelezettség terhelte. Álláspontja szerint az SZJA tv. 54. §-ának értelmezése szerint a kifizető csak az általa levont adóelőleg összegéért köteles helytállni az adóhatósággal szemben. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 5. § (1) bekezdését és a 25. § (1) bekezdését is figyelembe véve, a kifizető csak az általa levont adóelőleg megfizetésére köteles, amennyiben levonási kötelezettségének nem tesz eleget, a le nem vont adó az adó megfizetésére kötelezett adóalanyt terheli. A felperes, mint kifizető, nem vonható az Art. 25. § (1) bekezdés taxatíve felsorolt esetei körébe.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes adójogi jogviszonybeli állását (helyzetét) tévesen állapította meg. Az Art. 25. § (1) bekezdése alapján az adóalany és az adózó elkülönítésének sajátos esete következett be. Az adó alanya helyett a kifizető kötelezett kerül közvetlen kapcsolatba az adóhatósággal. A felperes tehát nem az adó megfizetésére kötelezett, hanem adóalany (kifizető). A megyei bíróság álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy a felperes adóelőleg levonására kötelezett. A kisösszegű kifizetésekre speciális szabályokat tartalmaz az SZJA tv. 37. § (4) bekezdése, amikor az adó mértékét 40%-ban állapítja meg és ebből a kifizetéskori adólevonás és megfizetési kötelezettséget rója a kifizető terhére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezte az SZJA tv. 54. § (1)-(2) bekezdéseit, mert amennyiben a kifizető az adót elmulasztotta levonni, úgy ez a magánszemélynél jelenik meg és nem a kifizetőnél, így a kifizető csak mulasztási bírsággal sújtható.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a fél. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, valamint meg kell jelölni konkrét jogszabálysértést. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Erre figyelemmel a jelen felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet megsértette-e az SZJA tv. 54. § (1)-(2) bekezdéseit.
Elsőként a Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra, hogy az adózó fogalma szélesebb jogi kategória, mint az egyes adótörvények által meghatározott adóalanyok köre. Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő. Az adózó fogalomkörébe tehát beletartozik mindaz, akire az egyes adótörvények, illetve az Art. valamilyen adókötelezettséget előír. Beletartoznak azok, akik az anyagi adójogi törvények szerint adóalanynak minősülnek, és azok is, akiket az adójogi törvény anyagi jogi adókötelezettséggel nem terhel. Erre figyelemmel a kifizetők is beletartoznak az adózók körébe. A megyei bíróság az Art. 5. § (2) bekezdése, illetve a 25. § (2) bekezdésének egybevetése alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes a perbeli esetben nemcsak az adó megfizetésére kőtelezett, mivel az nem minősül adózónak.
Az SZJA tv. 54. § (1) bekezdése alapján, ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. A (2) bekezdés szerint, ha a magánszemély adólevonás útján adózik, (43. és 44. §) a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti. A (3) bekezdés alapján pedig, amennyiben az adóhatóság a munkáltató adó megállapításával [41. § (4) bekezdés] szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie.
Az SZJA tv. 27. § a) pontja szerint kisösszegű kifizetésnek kell tekinteni a kifizető által történt, egy szerződés alapján 3000 forintot meg nem haladó összegig a 14-21.§-ok alá nem tartozó - önálló tevékenységből származó kifizetést. A 44. § (2) bekezdése alapján a kifizető a kis-összegű kifizetésből - ha magánszemély ezt az összjövedelmével nem kívánja összevonni - származó jövedelemadóját a kifizetéskor állapítja meg, vonja le és fizeti be. A kisösszegű kifizetésből történő adólevonás nem minősül adóelőlegnek, melyet az SZJA tv. 45-52. §-aiban szabályoz.
A perben releváns SZJA tv. 54. § (2) bekezdése alapján ha a magánszemély adólevonás útján adózik, (43. és 44.§) a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért és befizetéséért az adólevonásra kötelezett a felelős, az adóhatóság - kivéve a (3) bekezdés szerinti esetet - a magánszemélytől azt nem követelheti. A perbeli esetre azonban az SZJA tv. 54. § (3) bekezdése nem vonatkozik.
A fentiek alapján a megyei bíróság ítélete helyesen állapította meg a kifizető felelősségét, és annak adójogi konzekvenciáját, mely szerint az adóhatóság a felperestől követelheti a mulasztása folytán le nem vont adó megfizetését.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében utalt az elsőfokú bíróság ítéletében is hivatkozott Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, utalva arra, hogy ez a helytállási kötelezettség kérdésében foglalt állást. A Legfelsőbb Bíróság e körben kifejti, hogy a hivatkozott eseti döntést a perbeli esetre alkalmazni nem lehet, a teljesen eltérő tényállásra és jogi okfejtésre tekintettel. A hivatkozott ítéletben eldöntendő kérdés volt, hogy a vissza nem térítendő lakástámogatás jogcímén kifizetett összeg értékpapírból származó jövedelemnek tekinthető-e, és amennyiben nem, ki köteles az utólag megállapított adót megfizetni. Ennek tisztázására az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezték.
Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.568/1997. sz.)