adozona.hu
AVI 2000.5.59
AVI 2000.5.59
Mind az adóhatóság, mind a bíróság jogosult a szerződés adójogi szempontok szerinti minősítésére [1990. évi XCI. tv. 1. (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. évre személyi jövedelemadó ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeképpen az 1996. április 19-én kelt határozatával a felperes terhére 72 240 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, melyből 33 248 forint személyi jövedelemadó hiánynak minősült és megfizetését írta elő, valamint 38 992 forint személyi jövedelemadó kiutalását elutasította, kiszabott 16 624 forint adóbírságot. A határozat indokolása szerint a felperes 1995. má...
AVI 2000.5.59 Mind az adóhatóság, mind a bíróság jogosult a szerződés adójogi szempontok szerinti minősítésére [1990. évi XCI. tv. 1. (7) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. évre személyi jövedelemadó ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeképpen az 1996. április 19-én kelt határozatával a felperes terhére 72 240 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, melyből 33 248 forint személyi jövedelemadó hiánynak minősült és megfizetését írta elő, valamint 38 992 forint személyi jövedelemadó kiutalását elutasította, kiszabott 16 624 forint adóbírságot. A határozat indokolása szerint a felperes 1995. március 10-én kárpótlási jegyet adott el a G. Általános Befektetési Szövetkezetnek 172%-os árfolyamon 240 800 forintért, ugyanaznap 48 160 db 1 forint névértékű üzletrészt vásárolt, 240 800 forint vételárért. Ugyanaznap kérte a felperes tagfelvételét is a G. Szövetkezetbe. A felperes olyan összefüggő szerződési láncolatban vett részt, mely szerződések színleltek és a Ptk. 207. § (4) bekezdése alapján semmisnek minősülnek. A felperest adókedvezmény a személyi jövedelemadóról szóló 1991. éviXC. tv. (továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés k) pontja alapján nem illeti meg, üzletrész vásárlására fordított "összeg" nem állapítható meg, kárpótlási jegyüzletrész csere történt.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. június 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.)1. § (7) bekezdése szerint az ügyletek minősítésére jogszerűen került sor. A felperes a kárpótlási jegy eladása után járó vételárat csak üzletrész vásárlásra fordíthatta, az ügyleti érték mesterségesen megnövelt vásárlási illetve eladási érték volt. Az adókedvezmény alapja csak valós pénzráfordítás lehet. A kárpótlási jegy nem törvényes fizetőeszköz, és a kedvezmény feltételéül szolgáló "vásárlásra fordított összeg"-nek nem felel meg.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Keresetében hivatkozott arra, hogy a kárpótlási jegy értékpapír, készpénz kímélő fizetési eszköz, így megfelel a "vásárlásra fordított összeg" kritériumának. Álláspontja szerint nem csere történt, de csere esetén is a Ptk. 378. §-a alapján, arra az adásvétel szabályait kell alkalmazni. Hivatkozott arra, hogy a kárpótlási jegy sorszámának hiánya miatt a szerződés nem érvénytelen, dologi szolgáltatás történt, a vétel tárgya, fajta és mennyiség szerint meghatározott volt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította. Ítéletében megállapította, hogy a mesterségesen megnövelt vételár mögött valós készpénzmozgás nem volt, a szerződések egymásra épültek, azok egyidejűségéből és a szerződések tartalmából következően a felperest valós befektetési szándék nem vezette, célja a vételi összeg megnövelésével minél magasabb összegű adókedvezmény elérése volt. A kárpótlási jegy nem törvényes fizetőeszköz, bár az a felek közti ügyletek során elfogadható ellenszolgáltatásként, azonban adókedvezmény csak pénzösszeg után vehető igénybe. A színlelt szerződési akarat miatt, de a célzott joghatás miatt is a szerződések érvénytelenek a Ptk. 207. § (4) bekezdés és 200. § (2) bekezdése alapján.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és keresetének történő helytadás iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltakat, mert a jogszabály nem írja elő az ősszeg forrását, a kárpótlási jegy bár nem tőrvényes fizetőeszköz, de pénzkímélő fizetési mód, így a kárpótlási jegy felhasználásával történő üzletrészvásárlás után is megilleti az adókedvezmény. Álláspontja szerint az Art. 1. § (7) bekezdése alapján sem a bíróság, sem az alperes nem jogosult a szerződések minősítésére, tartalmának vizsgálatára. Nem kárpótlási jegy-üzletrész csere történt, megállapított vételár volt, dologi szolgáltatás történt. Hivatkozott arra, hogy nem érvénytelen a kötött szerződés azon okból, hogy a szerződésekből a kárpótlási jegy sorszáma, sorozatszáma hiányzik. A Ptk. 380. §-a alapján a vétel tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározott volt. Jogszabálysértő a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalan okozó károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. tv. végrehajtására kiadott 104/1991.(IX. 3.) Kormány rendelet 11. §-a kizárja az adókedvezmény igénybevételét. E jogszabály 1995. évben nem volt hatályban így az a jelen perben nem alkalmazható. A jogerős ítélet a kereseti kérelem korlátain és a bíróság hatáskörén is "túlterjeszkedett" amikor olyan tényállási elemeket is vizsgált, melyek nem képezték a per tárgyát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a vétel tárgya nem volt meghatározva, a felperes által kötött szerződések színleltek, ezért érvénytelenek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes 1996. június 10-én kelt határozatát - az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet olyan okokból is törvénysértőnek is tartotta, melyet a jogerős ítélet nem tartalmazott. A jogerős ítélet nem hivatkozott a 104/1991. (IX. 3.) Kormány rendelet 11. §-ára, ezért a jogszabályi rendelkezést nem is sérthette meg. A jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltaktól eltérően a felperes álláspontjával egyezően állapította meg, hogy a kárpótlási jegy nem törvényes fizetőeszköz, de pénzkímélő fizetési mód, így a felek közötti ügylet során elfogadható ellenszolgáltatásként. A jogerős ítélet e megállapítása a felperes álláspontjával ellentétben nem törvénysértő, épp a felperes álláspontjával egyező. Nem állapította meg továbbá a jogerős ítélet a kárpótlási jegy-üzletrész cserét, más okból tartotta a kötött szerződéseket színleltnek, s így semmisnek. A jogerős ítélet a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltaktól eltérően a szerződések érvénytelenségét más okból állapította meg, a szerződések színleltségét a nem valós befektetési szándékra és a mesterségesen megnövelt vételár tekintetében színlelt szerződési akarattal kötöttnek minősítette, melyek a Ptk. 207. § (4) bekezdés és 200. § (2) bekezdése alapján minősültek semmisnek.
Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján mind az adóhatóság, mind a bíróság jogosult a szerződéseket adójogi kihatásuk szempontjából minősíteni, a felek által kötött szerződéseket vizsgálat alá vonni, és azokra megállapításokat tenni. A jogerős ítélet nem sértette meg a Pp. 215. § (1) bekezdését sem, a felperesi kereset az adókedvezmény jogszerűségének megállapítására irányult, ennek elbírálásához a bíróság jogszerűen tette vizsgálat tárgyává a felperes által kötött szerződéseket.
A felperes felülvizsgálati kérelme a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontja értelmezésére vonatkozóan alapos. A Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE. számú jogegységi határozata szerint a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nem csak készpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával.
Az eljárt bíróságok ellentétes jogi álláspontot foglaltak el a 2/1998. KJE. számú jogegységi határozatban foglaltakkal szemben. Az alperes a határozatában szintén ellentétes jogi álláspontot képviselt, azonban az adókedvezményt más okból is jogszerűtlennek ítélte, határozatában kimondta, hogy csak valós pénzráfordítás lehet a kedvezmény alapja. Az alperes álláspontja szerint ez azt is jelentette, hogy csak valós ellenérték szolgálhat alapul a kedvezmény igénybevételéhez. A jogegységi határozat megállapításából kővetkezően így nem került vizsgálatra, hogy a kárpótlási jegy ellenében történő üzletrész vásárlás során valós ténylegesen létező kárpótlási jegy került-e ellenszolgáltatásként felhasználásra. A felperes a keresetében maga hivatkozik arra, hogy álláspontja szerint a kárpótlási jegy eladására kötött szerződés nem érvénytelen amiatt, hogy az a kárpótlási jegy sorszámát nem tartalmazza. A kárpótlási jegy eladására kötött szerződésben csak a darabszám és címletérték szerepel, sem sorozatszám, sem sorszám nem került feltűntetésre az 1991. évi XXV. tv. 5. és 6. §-ának megfelelően. Mivel az eljárt hatóságok és bíróságok eltérő jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták, hogy a kárpótlási jegy eladására kötött szerződés mögött valós kárpótlási jegy szerepelt-e, ezért ennek vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság az adókedvezmény jogszerűségének megállapításához szükségesnek tartja.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás nem vehető fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta akként, hogy az alperes határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás során az adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes rendelkezett-e kárpótlási jeggyel, és a szerződés érvényességi kellékének minősülő kárpótlási jegy sorozatszáma és sorszámának hiányában is, a kötött szerződés érvényesnek tekinthető-e, más bizonyítási eszközzel a szerződés valós gazdasági tartalma igazolható-e. Amennyiben a kárpótlási jegy eladására kötött szerződés érvénytelensége állapítható meg, az magával vonja az üzletrész vásárlására kötött szerződés érvénytelenségét is.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.671/1997. sz.)