adozona.hu
AVI 2000.5.58
AVI 2000.5.58
Bizományi szerződés esetén akkor kerül sor a számla kiállítására, amikor a bizomány keretében már megtörtént a termékértékesítés és a vevő a számlát kiegyenlítette [1989. évi XL. tv. 20. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes által az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét leszállította, ezt meghaladóan a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes az általa értékesített áruról kiállított számlákon forgalmi adót nem tüntetett fel. A számlák kiállításának alapjául szolgáló szerződések nem bizományi szerződések, hanem adásvételi szerződések voltak, mely ...
AVI 2000.5.58 Bizományi szerződés esetén akkor kerül sor a számla kiállítására, amikor a bizomány keretében már megtörtént a termékértékesítés és a vevő a számlát kiegyenlítette [1989. évi XL. tv. 20. §].
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes által az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét leszállította, ezt meghaladóan a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes az általa értékesített áruról kiállított számlákon forgalmi adót nem tüntetett fel. A számlák kiállításának alapjául szolgáló szerződések nem bizományi szerződések, hanem adásvételi szerződések voltak, mely termékértékesítésnek minősül, ezért a felperes köteles lett volna 25%-os kulcs alkalmazásával általános forgalmi adót felszámítani és befizetni.A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint az iratokhoz írásban csatolt szerződés nem felel meg a Ptk.507. § és 513. § (1) bekezdése alapján a bizományi szerződés feltételeinek. A felperessel szerződő fél a szerződésben nem adásvételi, illetve más szerződés megbízó javára, de saját nevében történő megkötésére vállalt kötelezettséget, hanem a szerződésben meghatározott vételár megfizetésére.
A felperes a szerződésben megjelölt dolog tulajdonjogát átruházta, akit a szerződés is "vevő"-ként jelölt meg. A bizományost díj illeti meg, de a szerződés ingyenes is lehet, de ennek azonban a szerződésből ki kell tűnnie. A felperes a többi ügyfelével is nyilvánvalóan hasonló tartalmú - csak szóbeli - szerződést kötött, hiszen ezek alapján a vételárat a felperes közvetlenül a vele szerződő felektől kapta meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a terhére megállapított adóhiány és járulékainak törlését kérte. Álláspontja szerint a vizsgálat tárgyát képező szerződések megfelelnek a Ptk. 507. §-ában foglalt feltételeknek, ezért az export bizományosi szerződések alapján az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 12. § (2) bek. és 6. § (3) bekezdés b) pontjai alapján az áfa kulcs 0%-os.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, rámutatva arra, hogy az ügyletekről kiállított készpénzfizetési számlák is az ügylet adásvételi jellegét erősítik. A bizományi szerződésre más bizonylatolási szabályok vonatkoznak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az ügyben eljárt bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által kötött szerződések bizományi szerződéseknek minősülnek-e. Amennyiben igen, úgy az Áfa tv. 12. § (1) és (2) bekezdése, 6. § (3) bekezdése és 29. § (4) bekezdése, valamint az Áfa tv. helyébe lépő az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 11. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja, 6. § (2) bekezdés b) pontja és 29. §-a alapján a fenti ügyletek alapján általános forgalmi adót nem kell fizetni.
A felperes állításával ellentétben a szerződést nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni. Az általa kötött szerződések akkor bizonyulnának bizományi szerződésnek, ha tartalmuk megfelelnének a Ptk. 507. §-513. §-aiban előírtaknak. A bizományi szerződés lényege, hogy a szerződésben a bizományos adásvételi vagy más szerződés saját nevében, de a megbízó javára történő megkötésére vállal kötelezettséget. A bizományost díj illeti meg, de a szerződés ingyenes is lehet, de ennek (az ingyenességnek) a szerződésből ki kell derülnie. A bizományi szerződés alapján a bizományos a szerződés tárgyát képező dolgon nem szerezhet tulajdonjogot.
A perben vitatott szerződések közül csak egyet kötöttek írásban, ebből megállapítható, hogy a szerződésben bizományosi díjról nem esik szó. A felperessel szerződő fél a dolog tulajdonosává vált. Erre utal az a körülmény, hogy a szerződés tárgyát képező áru ellenértékét a felek megjelölték a szerződésben, a szerződés a másik szerződő felet "vevő"-ként jelöli meg, az áru a vevő birtokába került, amely annak ellenértékét az ügyletről kiállított készpénzfizetési számla alapján ki is egyenlítette.
A bizományi szerződés bizonylatolási rendje az Áfa tv. 20. § (8) bekezdés b) pontja, illetve az 1992. évi LXXIV. törvény 16. § (7) bekezdésének a) pontja alapján eltér a perben vitatott szerződésekben alkalmazottaktól. A megbízó és a bizományos között csak akkor kerül sor számla kiállítására és annak kiegyenlítésére, amikor a bizomány keretében már megtörtént a termékértékesítés és erről a bizományos a vevő felé saját nevében már kiállította a számlát és ki is egyenlítette. A perbeli esetekben azonban az áru exportja már azután történt, hogy a felperes a készpénzt átvette.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság osztja a megyei bíróság jogi álláspontját, mely szerint a felperes nem bizományi szerződéseket, hanem adásvételi szerződéseket kötött.
Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.382/1997. sz.)