AVI 2000.4.55

A belföldi forgalom számára való vámkezelés és a raktározás a vámkezelésnek egymástól elkülönülő elemei [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 31. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesi társaság 1993. március 25-én alakult 3 100 000 forint törzstőkével. A társasági szerződés 1994. március 8-án módosításra került, melynek folytán az egyik külföldi tag 2 500 000 forint értékben 100 db gépkocsi tárgyi apportálását vállalta típus, évjárat, alváz-, motorszám szerint apportlista készült. A cégbíróság az első oldalt iktatóbélyegzővel ellátta.
Az eredeti lista szerint 32 gépkocsi került az országba behozatalra, 1994. október 13-án a behozatalt vállaló külföldi társasági...

AVI 2000.4.55 A belföldi forgalom számára való vámkezelés és a raktározás a vámkezelésnek egymástól elkülönülő elemei [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 31. §]
A felperesi társaság 1993. március 25-én alakult 3 100 000 forint törzstőkével. A társasági szerződés 1994. március 8-án módosításra került, melynek folytán az egyik külföldi tag 2 500 000 forint értékben 100 db gépkocsi tárgyi apportálását vállalta típus, évjárat, alváz-, motorszám szerint apportlista készült. A cégbíróság az első oldalt iktatóbélyegzővel ellátta.
Az eredeti lista szerint 32 gépkocsi került az országba behozatalra, 1994. október 13-án a behozatalt vállaló külföldi társasági tag a taggyűlés összehívását kezdeményezte, ahol bejelentette, hogy az eredeti vállalását nem tudja teljesíteni és a hátralévő 68 gépkocsi helyett hasonló, de más gépkocsikat fog behozni. A gépkocsik évjárata 1983-1988-as volt, az új gépkocsi listát a cégbírósághoz nem nyújtották be, 1996. február 26-án került sor az újabb apportlista benyújtására, melyet a cégbíróság 1996. március 19-én bejegyzett.
A felperes 1996. március 26-án kérte a perbeli 13 db személygépkocsi belföldi forgalom számára való vámkezelését.
Az elsőfokú vámhivatal a vámkezelési kérelmet visszautasította, a rendelet 33. § (5) bekezdése alapján, mivel a vámkezeléshez a vámkezelést kérő behozatali engedélyt nem nyújtott be. A fellebbezés folytán eljáró másodfokú vámhatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el.
Az új eljárás során hozott 1996. április 11-én kelt elsőfokú határozat ismételten visszautasította a vámkezelés elvégzését, az 1995. évi C. törvény 55. § (6) bekezdés d) pontjára hivatkozással tekintettel arra, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozóhivatal csempészet és közokirat hamisítás miatt a felperes ügyvezető igazgatója - N. István - ellen büntetőeljárást rendelt el. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett.
Az alperes mint másodfokú hatóság 1996. június 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes az elsőfokú határozat indokolását megváltoztatta megállapította, hogy az 1995. évi C. törvény 55. § (6) bekezdés d) pontjára való hivatkozás téves volt, az érintett 13 gépkocsi vonatkozásában ugyanis büntetőeljárás nem indult, ezen kívül e törvény csak 1996. április 1-jétől lépett hatályba, a vámkezelési kérelem ennél korábbi volt. Ugyanakkor az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes által kért vámkezelés elvégzéséhez behozatali engedélyre lett volna szükség, amely viszont nem állt rendelkezésre, ezért a kérelem elutasítása indokolt volt.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését és a kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte. A felperes jogi álláspontja az volt, hogy a korábban módosított apportlista alapján a vámkezelést a vámhivatal elkezdte, így érthetetlen, hogy miért a perbeli 13 esetében hozott elutasító határozatot. A gépkocsik 1995-ben bekerültek az ország területére, ezen időpontban az apportlista-módosítás esetén a cégbírósághoz való bejelentkezésre kötelezettség nem volt, a gépkocsik számában, típusában, vagyonértékében változás egyébként sem következett be. 1995-ben a gépkocsik behozatalakor behozatali engedélyre nem volt szükség, a vonatkozó 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet, illetve a végrehajtása tárgyában kiadott 6/1990. (XII. 29.) NGKM rendelet 4. § b) és 5. §-a alapján.
Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte. A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, nem vitás tény, hogy a perbeli 13 személygépkocsi 1995-ben érkezett az országba, a vámkezelési eljárás lefolytatását a felperes azonban csak 1996. március 26-án terjesztette elő.
A vámkezeléshez a 74/1995. (XII. 27.) IKM rendelettel módosított 6/1990. (XII. 29.) NGKM rendelet 4. § b) pontja alapján szükséges volt az engedélyeztetési eljárás, a felperesnek tehát behozatali engedélyt kellett volna beszereznie. A módosított rendelkezés 1996. január 4-i hatállyal volt alkalmazandó.
A perbeli ügyben tehát a vámkezelés elvégzéséhez a felperesnek behozatali engedélyt kellett volna csatolnia, hiszen a 112/1990. (XII. 23.) Korm. rend. 5. § (1) bekezdése értelmében a négy évnél idősebb személygépkocsi behozatalához importengedélyre volt szükség. A perben szereplő 13 db személygépkocsi pedig mind négy évnél idősebb volt.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet azzal hagyta helyben, hogy a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 6000 forintban állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel hagyta helyben, kiegészítette annyiban, hogy a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XIV. törvényt módosító 1994. évi LXXIX. törvényhez fűzött indokolás szerint a nem pénzbeli hozzájárulás és mellékszolgáltatás behozatala esetén a külkereskedelmi áruforgalomra irányadó szabályok alkalmazására azért került sor, hogy ne lehessen törzstőke felemelése, leszállítása útján nem importálható vagy behozatali engedély köteles árukat ki-be hozni.
Az új rendelkezéseket az 1994. december 22-ét követően a cégbírósághoz benyújtott kérelmek esetére lehetett alkalmazni. A perbeli esetben - bár a felperes 1994. március 24-én bejelentette a törzstőke felemeléssel kapcsolatos változást - a becsatolt apportlistán szereplő autók behozatalára csak részben került sor és eltérő személygépkocsikat hozott be.
A változás bejelentési kérelem alapja a módosított apportlistán alapuló társasági szerződésmódosítás, erre viszont csak 1996-ban került sor, amikor már az új jogszabályi rendelkezés volt hatályban. A vámkezelésre 1995-ben, a gépkocsik behozatalakor nem került sor, a kérelemre induló eljárás csak 1996. évben történt meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt hangsúlyozta, hogy az 1994. március 26-i társasági szerződés módosítását 1994. március 24-én benyújtották a cégbírósághoz, melynek melléklete volt az apportlista. Az törzstőke emelés érintetlenül hagyásával utóbbi módosult, mely módosítás rajtuk kívül álló okból 1996-ban került bejegyzésre, de álláspontjuk szerint visszaható - 1994. március 8-i - hatállyal.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 2. § (4) bekezdése értelmében nem volt köteles a cégbíróságnak bejelenteni az apportlista módosítását. Így az 1994. december 22-i előtt létrejött jogügyletekre még nem kellett alkalmazni az új rendelkezéseket. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint már 1995-ben megindult a vámeljárás, amely évben még a hivatkozott behozatali engedély becsatolására nem volt szükség.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A felperes a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az 1994. október 13-i társasági szerződés módosítása alapján került sor a perbeli 13 db gépkocsi belföldre való behozatalára, nem vitás, hogy a cégbírósági bejelentésre és bejegyzésre csak 1996-ban került sor, azonban a jogügylet keletkezésének idejében lévő jogszabályokat kellett alkalmazni, így az 1994. december 22. előtti jogügyletekre az új 1996. január 4-jétől hatályos NGKM rendelet és külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló módosító rendelkezés nem volt alkalmazandó.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a vámhatóság a felperes vámkezelési kérelmét elutasító határozata a jogszabályoknak megfelelt-e.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a vámkezelés kérelemre induló eljárás, a felperes a belföldi forgalom számára történő vámkezelés iránti kérelmét 1996. március 26-án terjesztette elő.
Az ekkor hatályos vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (R.) 32. §-a (1) bekezdése szerint a vámáru és a kivitelre kerülő áru vámkezelését árunyilatkozattal kell kérni. Az árunyilatkozatban egyebek mellett meg kell jelölni, hogy a vámhivatal az árut milyen vámkezelésbe részesítse.
Az R. 31. § (1) bekezdése alapján a vámkezelés fogalma alá tartozik az árutovábbítás, a vámkedvezményes (engedélyjegyes) eljárás, a raktározás, a behozatali előjegyzés, a belföldi forgalom számára való vámkezelés, továbbá a kivitel ellenőrzés, a kiviteli előjegyzés és a kiléptetés.
A vámkezelésnek tehát a belföldi forgalom számára való vámkezelés és a raktározás egymástól eltérő fajtái.
Ennek következtében a másodfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy a felperes által hivatkozott 1995-ben történt árubehozatalkor a felperes a "raktározás" vámkezelést kérte. Ettől eltérő volt a belföldi forgalom számára való vámkezelés iránti kérelem, amelyet a felperes csak 1996. március 22-én terjesztett elő. Tehát ezen időpontban kezdődött meg a perbeli 13 személygépkocsival kapcsolatos vámeljárás. Ezért helyesen állapította meg a vámhatóság, hogy az eljáráskor hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a gépkocsik belföldi forgalom számára való forgalomba hozatalához a helytállóan idézett jogszabályi rendelkezések alapján behozatali engedélyre lett volna szükség, amelyet a felperes becsatolni nem tudott.
A továbbiakban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, alaptalan volt a felperesi hivatkozás arra vonatozóan is, hogy a közigazgatási hatóság nem jogosult társasági szerződés módosítására, a jelen per tárgya ugyanis kizárólag az volt, hogy történt-e jogszabálysértés az alperes határozatának meghozatalakor.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélet jogszabálysértését nem állapította meg, ezért a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.713/1997. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.