adozona.hu
AVI 2000.4.54
AVI 2000.4.54
A számviteli bizonylatot a gazdasági műveletre, eseményre, a megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani [1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1992., 1993. és 1994. évekre adóhatósági ellenőrzést tartott az elsőfokú adóhatóság a felperesnél és az ellenőrzés eredményeként 1994. évre vonatkozóan 212 000 Ft társasági adó különbözetet és 38 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg.
Az elsőfokú adóhatósági határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amely azonban nem vezetett eredményre. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, kérv...
AVI 2000.4.54 A számviteli bizonylatot a gazdasági műveletre, eseményre, a megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani [1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek.]
Az 1992., 1993. és 1994. évekre adóhatósági ellenőrzést tartott az elsőfokú adóhatóság a felperesnél és az ellenőrzés eredményeként 1994. évre vonatkozóan 212 000 Ft társasági adó különbözetet és 38 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg.Az elsőfokú adóhatósági határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amely azonban nem vezetett eredményre. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, kérve a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, annak megállapítását, hogy a felperes gépjármű használatára vonatkozó bizonylatai a szükséges adatokat tartalmazzák és így a felmerült költségeket igazolták.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a bírósági eljárás felfüggesztése sem vezetett olyan adatok beszerzésére, amelyek bizonyították volna, hogy a felperes elszámolása a jogszabályoknak megfelelt volna.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, ez azonban nem vezetett eredményre, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán kifejtette, hogy költségként a ténylegesen kifizetett és szabályszerűen bizonylatolt összegek számolhatók el, szabályszerű bizonylatnak pedig csak az alakilag és tartalmilag is hiteles számla viszonyul. A felperes által becsatolt bizonylatok nem kisebb formai hiányosságokkal rendelkeztek, hanem tartalmi hitelességük kétséges.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen és kérte annak felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete és ezen keresztül az elsőfokú bíróság ítélete is törvénysértő, miután az első- és másodfokú bíróság ítélete az alpereshez benyújtott útnyilvántartásokat minősítette olyan bizonylatnak, amely alapján a kifizetések megtörténtek. Ez azonban tévedés, a bizonylat ugyanis a kiadási pénztárbizonylat, az útnyilvántartás csak annak alátámasztására szolgáló analitikus nyilvántartás. Az alperes az analitikus nyilvántartások kétségbe vonásával azt állítja, hogy nem volt üzleti út 1993-ban, így ezt az állítását a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint neki kellene bizonyítani, az alperes azonban egyetlen megjelölt úticél valótlan voltát sem bizonyította. Teljességgel életszerűtlen, hogy az alperes a tárgyi évet, 1993-at megelőző és az azt követő években is hasonló nagyságrendű kilométer-költséget számolt el, a kérdéses évben azonban egyáltalában nem folytatott üzleti utakat.
Helytelenül mérlegelte mind az első, mind a másodfokú bíróság a kiadott bizonylatokat. A bizonylatok és nyilvántartások hiányosságai pótolhatók, és ezzel kapcsolatosan szankcióként a mulasztási bírság alkalmazható a felperessel szemben. Törvénysértő a másodfokú bíróság ítélete, mivel a számviteli bizonylatnak az útnyilvántartást tekinti. Helytelenül értékelte az első- és másodfokú bíróság a bizonyítási terhet, helytelenül minősítette a becsatolt üzleti utak valódiságát megalapozó iratokat és nyilatkozatokat, helytelenül állítja azt, hogy a számviteli nyilvántartás hiányossága még valós gazdasági esemény esetén sem pótolható, azon kívül nem rendelkezett olyan alapvető kereseti követelésről, mint a személyi jövedelemadó hiány.
Az alperes ellenkérelmet nyújtott be, amelyben kifejtette, hogy az első- és másodfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, ezért annak hatályában való fenntartását kérte. Az APEH Megyei Igazgatósága a 1992., 1993., 1994. évekre vonatkozóan folytatott vizsgálatot és egyéb megállapítások mellett nem fogadta el a felperes által 1994. évre az adóhatóság rendelkezésére bocsátott útnyilvántartásokat, ugyanis azok nem feleltek meg a számviteli törvény 83. § (2), 84. § (2) és 85. §-a előírásainak. Az útnyilvántartás alapján költségként elszámolt 596 000 Ft-tal megnövelte a társaság 1994. évi adózás előtti eredményét. Ennek kihatásaként az adózó terhére 1994. évre 212 000 Ft társasági adó különbözetet és 38 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet kellett megállapítani.
Tévesen ítélte meg a felperes a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó bizonylati rendszert, a gazdasági esemény jelen esetben a bevételt szerző tevékenység, illetőleg az annak érdekében felmerült feladatok, azaz az üzleti út ellátása, nem csupán annak pénzügyi realizálása. Egy tevékenység nem attól válik gazdasági eseménnyé, hogy annak ellenértékét megfizetik, hanem a gazdasági esemény maga a bevétel szerzés érdekében felmerült feladatvégzés, amelyről a számviteli törvénynek megfelelő bizonylatolást kell biztosítani, az esemény bekövetkeztének időpontjában.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. §-a értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A felülvizsgálati eljárás tehát rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelynek során a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálja meg, hogy az eljárt bíróságok az ügyre vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályokat betartották-e. A felülvizsgálati eljárás során sor kerülhet eljárási jogszabályok megtartásának felülvizsgálatára is, ennek körében annak vizsgálatára, hogy az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat megfelelően mérlegelve a tényállást helyesen állapították-e meg. A bíróságok mérlegelésének felülmérlegelésére azonban nem kerülhet sor. Ha a bíróságok iratellenes megállapításokat tesznek, a bírói ítélet indokolása logikai ellentmondást tartalmaz, avagy életszerűtlen megállapításokat tesz a jogszabálysértés megállapítható. Egyéb esetekben a felülvizsgálati eljárás során az eljárási szabálysértés nem állapítható meg.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása során a Pp. 206. § rendelkezéseinek megfelelően értékelték a bizonyítékokat és életszerű, logikus, ellentmondásmentes okfejtéssel támasztották alá ítéletűket.
A Pp. 164. § (1) bekezdésének rendelkezéseit a felperes félreértette. Jelen peres eljárásban, amely a felperes kereseti kérelmével indult, a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes eljárása során jogszabálysértést követett el. Tévedett tehát a felperes, amikor a Pp. 164. § (1) bekezdésében meghatározottak értelmezésével azt kívánta érvényesíteni, hogy az alperes bizonyítsa, hogy 1993-ban a felperes nem folytatott üzleti utat. A felperes üzleti utazásait, amennyiben költségként kívánja elszámolni, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdése szerint kell bizonylatolnia, ezt pedig alakilag és tartalmilag megfelelő számla csatolásával teheti. A számviteli bizonylatot a gazdasági műveletre, eseményre a megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. Az Sztv. 85. § (1) bekezdése szerint a bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei mellett a bizonylat mellékleteként a gazdasági művelet tartalmát le kell írni, illetőleg azt meg kell jelölni.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az alperesnek azon álláspontját, amely szerint a felperes költségeinek elszámolásához nem a költségek kifizetésével kapcsolatos pénztárbizonylat, hanem a bevételt szerző üzleti út elszámolásával kapcsolatos bizonylat szükséges.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdésének megfelelően az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.459/1997. sz.)