adozona.hu
AVI 2000.4.52
AVI 2000.4.52
Az adózó pernyertességének és perveszteségének arányát a keresettel, fellebbezéssel támadott adókülönbözetek egymáshoz való aránya tekintetében külön-külön kell megállapítani (Pp. 81. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-1992. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett, majd a megismételt eljárást követően az 1995. június 6-án kelt 8050425097. számú határozatával a felperes terhére 39 714 000 Ft megfizetendő adókülönbözetet írt elő több adónemben, kiszabott 14 241 000 forint bírságot, 42 126 000 Ft késedelmi pótlékot, 49 000 Ft mulasztási bírságot. A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1995. szeptember 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megvá...
AVI 2000.4.52 Az adózó pernyertességének és perveszteségének arányát a keresettel, fellebbezéssel támadott adókülönbözetek egymáshoz való aránya tekintetében külön-külön kell megállapítani (Pp. 81. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-1992. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett, majd a megismételt eljárást követően az 1995. június 6-án kelt 8050425097. számú határozatával a felperes terhére 39 714 000 Ft megfizetendő adókülönbözetet írt elő több adónemben, kiszabott 14 241 000 forint bírságot, 42 126 000 Ft késedelmi pótlékot, 49 000 Ft mulasztási bírságot. A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1995. szeptember 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest terhelő fizetendő adókülönbözet összegét 28 892 000 Ft-ban állapította meg, az adóhiány összegét 17 138 000 Ft-ban határozta meg, kiszabott 8 569 000 Ft bírságot és 18 619 000 Ft késedelmi pótlékot. A mulasztási bírság tekintetében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Keresetében vitatta a zöldség-gyümölcsválogató és tároló épületek értékesítésével, a mezei leltár elszámolásával, a lízingszerződéssel és a vámszabadterületen álló építmény értékesítésével kapcsolatos megállapításokat.
Az alperes az eljárás során a határozatát "kijavította" és az 1995. november 8-án kelt határozatával a felperes terhére 31 251 000 Ft fizetendő adókülönbözetet, 24 278 000 Ft adóhiányt írt elő, kiszabott 12 139 000 Ft bírságot, 19 300 000 Ft késedelmi pótlékot, a határozat egyéb rendelkezéseit változatlanul fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, kijavított ítéletével az alperes határozatát és a módosító határozatot megváltoztatta, a felperest terhelő adókülönbözet összegét 26 851 000 Ft-ban, az adóhiány összegét 19 967 000 Ft-ban írta elő, a bírságot 9 984 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 15 284 174 Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes az ismételt ellenőrzés tilalmának az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 54. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezését nem sértette meg. Megállapította, hogy az alperes tartalmában nem kijavító, hanem módosító határozatot hozott, a határozat megnevezésében megvalósuló eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, ezért nem volt indokolt az alperes módosító határozatának ez okból történő hatályon kívül helyezése.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a zöldség-gyümölcsválogató és tároló épületekkel kapcsolatban megalapozottnak találta. A mezei leltár elszámolása tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kiszámlázott követelés elengedésével a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (továbbiakban: VA. tv.) 25. § (4) bekezdés e) pontjában foglalt vagyontárgy térítés nélküli átadása valósult meg. A felperes törvénysértően nem a felhalmozott vagyont csökkentette a mezei leltár értékével, hanem azt költségként számolta el. Megállapította továbbá, hogy a felperes által kötött lízingszerződések tartalmuk szerint adásvételi szerződésnek minősülnek, a felperes beruházást valósított meg, ezért a költségelszámolása törvénysértő volt. A felperes a vámszabadterületté nyilvánított ingatlanán lévő felépítmény értékesítésekor termékexportot nem valósított meg, az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 12. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltétel - végleges rendeltetéssel külföldre történő kivitel - hiányában.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárás során igazságügyi szakértőt rendelt ki és a szakvéleményre alapított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, "rendelkező részét mellőzte", az alperes "kijavító" határozatát hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát megváltoztatta. A felperes által fizetendő adókülönbözetnek minősülő adóhiány összegét 15 496 000 Ft-ban határozta meg, melyből 5 418 000 Ft a vállalkozási nyereségadó hiány, 20 000 Ft az állami vagyon utáni részesedés,
48 000 Ft az építési beruházási támogatás, 4 250 000 Ft társasági adóhiány, 918 000 Ft a központi műszaki fejlesztési hozzájárulás, 4 842 000 Ft az általános forgalmi adóhiány. Kiszabásra került 7 748 000 Ft bírság és 9 958 000 Ft késedelmi pótlék. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az 1992. évi adózás előtti eredményét 9 946 000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki. Egyebekben a másodfokú alperesi határozatot helybenhagyta. Az alperes csatlakozó fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Ítélete indokolása szerint az alperes a módosító határozata hozatalakor az Art. 84. § (1) bekezdésében és 63. §-ában foglalt rendelkezéseket megsértve járt el a felperes terhére történő adókötelezettség módosítással. A mezei leltár elszámolásával kapcsolatban álláspontja szerint a felperes pénzbeli követelést engedett el térítés nélkül, mely a VA. tv. 25. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt pénzeszköz végleges átadásának minősült, nem pedig térítés nélkül átadott vagyontárgynak. A véglegesen átadott pénzeszköz is azonban csak a felhalmozott vagyont csökkenti, költségkénti elszámolására nincs törvényes lehetőség. Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette a lízingszerződéseket adásvételi szerződéseknek. A vámszabadterületen lévő felépítmény értékesítésével álláspontja szerint export nem valósult meg, belföldi gazdálkodó szervezetek közötti értékesítés történt, az Áfa. tv. 12. § (1) bekezdésében foglalt külföldre történő kivitel nem valósult meg, belföldi értékesítés történt.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni "megváltoztatását" kérte. Álláspontja szerint a mezei leltár értékét tulajdonba adta, a vevők anyagi helyzete miatt a követelését elengedte. A VA. tv. 23. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek nem valósultak meg, a könyvvitel rendjéről szóló, akkor hatályban volt 52/1988. (XII. 24.) PM rendelet (továbbiakban: R) 1. melléklet 892. számú számlára előírt rendelkezései szerint a mezei leltár értékét hitelezési veszteségnek kell tekinteni, ezért az elszámolása jogszerű volt. A vámszabadterületen lévő felépítmény értékesítésekor exportálás történt, az Áfa tv. 12.§ (1) bekezdése és 18/A. § (2) bekezdése alapján a külföldre vitel megvalósult, a vámszabadterületre az Áfa. tv. 2. §-a alapján az áfa-törvény hatálya nem terjed ki. Belföldi jogi személyként terméket (felépítményt) adott el vámszabadterületen, azaz külföldre. Az exportálás után az Áfa. tv. 29. § (4) bekezdése alapján áfa fizetési kötelezettség nem merül fel. Álláspontja szerint törvénysértő az ítélet a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés tekintetében is. A Pp. 75. §-ba ütközően állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek a költségeiket maguk viselik, azonban egyúttal a felperes terhére illetékfizetési kötelezettséget előírt. Számítása szerint az elsőfokú eljárásban 50%-ban, a másodfokú eljárásban 42%-ban lett pernyertes és az általa előlegezett szakértői díjra is figyelemmel a Pp. 81. §-a szerint a költségek megosztásával kellett volna rendelkezni az illeték és a költség viseléséről.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az adókülönbözet összegét - bár a szakértői véleményt elfogadta - nem az Art. 97. § b) pontjának megfelelően írta elő, törvénysértően az Art. 72. § (2) bekezdésében foglalt, adóhiányra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazta az adókülönbözetre is. Törvénysértő az ítélet a társasági adóhiány megállapítása vonatkozásában is, az Art. 2. melléklet I/3/B. pontjába ütközően állapította meg a túlfizetés összegét 682 000 Ft-ban, a felperes adófolyószámla kivonata alapján csak 79 000 Ft túlfizetés vehető figyelembe, így a társasági adóhiány összege 4 853 000 Ft. Ezáltal változik a felperes terhére megállapított adóhiányok összesített összege, valamint a felszámított késedelmi pótlék összege is. A jogerős ítélet nem tartalmazza a felperes 1991. évi és 1992. évi adózás előtti eredményének módosulását sem ezzel összefüggésben.
Az alperes a felperes felülvizsgálati kérelmére észrevételt nyújtott be, melyben hivatkozott arra, hogy a mezei leltár hitelezési veszteségként történő elszámolását a felperes könyvelése nem támasztotta alá. Az adóigazgatási eljárásban a felperes nyilatkozatában a mezei leltár értékének ingyenesen történő átadására utalt. Álláspontja szerint a vámszabadterületen lévő ingatlan értékesítésével exportálás nem valósulhatott meg, a jogerős ítélet helyesen állapította meg a felperes általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, a városi bíróság 1996. október 22. napján kelt végzésével kijavított ítéletét részben megváltoztatta, az alperes 1995. szeptember 8. napján kelt határozatát akként változtatta meg, hogy az 1991-1992. évekre vonatkozóan a felperest terhelő és általa fizetendő adókülönbözet összege 28 739 000 Ft, melyből vállalkozási nyereségadó adókülönbözet 17 386 000 Ft, állami
vagyon utáni részesedés 20 000 Ft, általános forgalmi adó adókülönbözet 5 435 000 Ft, társasági adó adókülönbözet 4 932 000 Ft, központi műszaki fejlesztési hozzájárulás 918 000 Ft. Adóhiánynak minősül 16 099 000 Ft, melyből a vállalkozási nyereségadó adóhiány 5 418 000 Ft, az állami vagyon utáni részesedés 20 000 Ft, az általános forgalmi adó adóhiány 4 842 000 Ft, a társasági adó adóhiány 4 853 000 Ft, központi műszaki fejlesztési hozzá-járulás 918 000 Ft. Az adóbírság összege 8 049 000 Ft, a késedelmi pótlék összege 10 121 000 Ft. A felperes az 1991. évi adózás előtti eredményét 33 412 000 Ft-tal,
az 1992. évit 9 946 000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki. Egyebekben az alperes határozatát helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nagyobbrészt alaptalan, az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság mind a mezei leltár, mind a vámszabadterületen lévő felépítmény értékesítésével kapcsolatban helyesen tárta fel a tényállást és abból helytálló jogi következtetést vont le. A felperes a mezei leltár értékét leszámlázta és a bizonylat sztornírozása nélkül a követelését elengedte. A felperes a mezei leltár értékét költségként elszámolta, év végén az eredményét csökkentette ezen összeggel. Mindezek alapján helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes pénzbeli követeléséről mondott le, engedte el azt térítés nélkül, így a VA. tv. 25. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt pénzeszköz végleges átadása történt. A véglegesen átadott pénzeszköz azonban csak a felhalmozott vagyon terhére számolható el, költségkénti elszámolására nincs törvényes lehetőség.
A felperes tulajdonában álló hevesi Sz. tanyán lévő 7599 m2 alapterületű ingatlan és a rajta levő 1322 m2 alapterületű felépítményt 1991. április 19-én a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága vámszabadterületté nyilvánította. Ezt követően a felperes az ingatlant a felépítménnyel együtt 1992. augusztus 28-án értékesítette, az értékesítés kapcsán általános forgalmi adót nem számított fel. A Legfelsőbb Bíróságnak a felperesi felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy mivel az ingatlan értékesítése 0%-os áfa-mérték alá tartozik, a vámszabadterületen lévő felépítmény értékesítése termékexportnak minősült-e. Az Áfa. tv. 12. § (1) bekezdése szerint termékexport a terméknek külkereskedelmi áruforgalomban - végleges rendeltetéssel - külföldre történő kivitele. Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdése alapján a felépítmény termékként értékesíthető, azonban a felépítmény külföldre történő kivitele fogalmilag kizárt. A felépítmény nem mozdítható, végleges rendeltetéssel külföldre történő kivitele jellegéből következően kizárt. A felperes álláspontjával ellentétben az áfa-törvény hatálya szempontjából az Áfa. tv. 2. §-ában a vámszabadterületet külföldnek tekintő rendelkezésből nem következik, hogy a felperes a termékértékesítéssel külföldre teljesített. Az Áfa. tv. 18/A. § (1) bekezdésében foglalt termék feladása, fuvarozása a felépítmény tekintetében a jellegéből követően szintén kizárt, így e rendelkezés alapján sem állapítható meg, hogy a teljesítés helye külföldön lenne. Az Áfa. tv. 18/A. § (2) bekezdése szerint a teljesítés helye a vámszabadterület, azonban e rendelkezéstől függetlenül az Áfa. tv. 12. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltétel megvalósulásának hiányában az exportálás nem állapítható meg. Az Áfa. tv. 2. §-ában foglalt vámszabadterületet külföldnek tekintő rendelkezés csak az exportálás fogalmával együttesen értelmezendő. Önmagában a teljesítés helye nem minősíti exportnak az értékesítést.
A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság a kirendelt szakértő szakvéleményét elfogadva állapította meg a fizetendő adókülönbözeteket és adóhiányokat, ennek ellenére a fizetendő adókülönbözet összegét nem határozta meg, ezzel az ítélet megsértette az Art. 97. § b) pontjában foglaltakat. Az adókülönbözet és az adóhiány két különböző fogalom. Az adókülönbözet az Art. 97. § b) pontja szerint az adózó által bevallott és bevallani elmulasztott és az adóhatóság által utólag feltárt adó különbözete. Az adóhiány az Art. 72. § (2) bekezdése szerint az adókülönbözetnek az a része, amely az esedékesség időpontjáig nem került megfizetésre. Az adóhiány után szabható ki adóbírság. A szakértő a szakvéleményében a felperes által fizetendő adókülönbözetek összegét 28 739 000 Ft-ban határozta meg. Az 1992. évi társasági adóhiány megállapításánál a szakértő 682 000 Ft túlfizetést vett figyelembe, melyre az alperes észrevételt nyújtott be és csatolta a felperes folyószámla kivonatát. Az alperes a folyószámla kivonatok alapján csak 79 000 Ft túlfizetést ismert el. A szakértő az észrevételben foglaltakra azt nyilatkozta, hogy a szakvélemény elkészítésekor a felperes adószámla kivonatát vette alapul. A másodfokú bíróság ítéletében a szakértő által figyelembe vett túlfizetés összegét fogadta el, nem indokolta meg, hogy az alperesi folyószámla kivonatok alapján mutatkozó 79 000 Ft túlfizetést milyen okból nem tartja elfogadhatónak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes által csatolt folyószámla kivonatok egyértelműen az esedékesség időpontjában 1993. május 31-én csak 79 000 Ft-os túlfizetést igazolnak, így a társasági adóban fennálló 4 932 000 Ft adókülönbözettel szemben a 79 000 Ft-os túlfizetésre figyelemmel 4 853 000 Ft az 1992. évre megállapítható adóhiány összege. Ebből következően módosul a felperest terhelő adóhiányok összesített összege is 16 099 000 Ft-ra. A jogerős ítélet indokolása elírást tartalmaz a tekintetben, hogy a késedelmi pótlék összegét mely időpontig számították fel. A másodfokú bíróság által elfogadott szakértői vélemény a késedelmi pótlékot az első ellenőrzés jegyzőkönyvének lezárásáig, 1994. január 27-ig számította fel, az ezen időpontig felszámított késedelmi pótlék ősszege 10 121 000 Ft-ra változik. A könyvviteli kötelezettségek rendezése érdekében a határozatban rögzíteni kell az adózás előtti eredmény változását is, a jogerős ítélet csak 1992. évre vonatkozóan rögzítette az adózás előtti eredmény változását, 1991. évre vonatkozóan nem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét megalapozottnak találta, a jogerős ítélet alapjául szolgáló szakértői vélemény adatait - a felek által nem vitatott körben - elfogadta és az alperes által támadott részeiben megváltoztatva a fizetendő adókülönbözet összességét, az adóhiányok összességét, az adóbírság és késedelmi pótlék összegét, az adózás előtti eredmény változását az alperes felülvizsgálati kérelmével egyezően állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a perköltség viselésről való rendelkezést is törvénysértőnek tekintette. A felperes helytállóan hivatkozik arra, hogy a Pp. 75. § (1) bekezdése alapján perköltség a felek részéről felmerült költség, valamint az illeték is. A Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek. A Pp. 81. § (1) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. A felperes a felülvizsgálati kérelmében mindezen rendelkezéseket helyesen idézi, azonban azokból helytelen következtetést von le. A felperes pernyertességének, pervesztességének arányát ugyanis a keresettel, fellebbezéssel, támadott adókülönbözetek egymáshoz való aránya tekintetében külön-külön kell megállapítani. A felperes keresetében az alperes négy adókötelezettséget előíró megállapítását támadta. A felperes ezen megállapításokhoz kapcsolódó vállalkozó nyereségadó és általános forgalmi adókülönbözetek tekintetében a zöldség-gyümölcs válogató és tároló épületek beruházásával kapcsolatos elszámolás tekintetében lett csak pernyertes, így a pervesztességének aránya 1:4-hez. A felperes az elsőfokú eljárásban túlnyomó részt pervesztes lett. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a szakértő az alperes által az elsőfokú eljárásban hozott kijavító határozat adataiból kiindulva az alperesi határozat megállapításától alig eltérő számadatokkal adta meg a felperes adófizetési kötelezettségeit. A felperes a fellebbezési eljárásban 18 318 000 Ft pertárgyértéknek megfelelő adókötelezettséget vitatott. A felperes mindkét eljárásban vesztes lett, így ezen értékek után köteles a fellebbezési illeték viselésére a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp.</a> 275/A. (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintve, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései vonatkozásában hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét részben megváltoztatta és az alperes határozatát megváltoztatta akként, hogy a fizetendő adókülönbözet összegét, az adóhiányok összegét, az adóbírság és késedelmi pótlék összegét meghatározta, valamint a könyvviteli kötelezettségek teljesítése érdekében az adózás előtti eredmény változását is rögzítette. Egyebekben az alperes határozatát helybenhagyta.
A pervesztesség és pernyertesség fentebb rögzített arányaira figyelemmel a felülvizsgálati kérelemmel érintett 13 818 000 forint pertárgyértékre tekintettel kötelezte a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes költségének megfizetésére, valamint a felmerült kereseti, fellebbezési, felülvizsgálati illeték viselésére.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.605/1997. sz.)