adozona.hu
AVI 2000.4.50
AVI 2000.4.50
A bíróság az adóperben nem az Art. alapján, hanem a Pp. rendelkezések megfelelően járnak el (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-1993. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést, általános forgalmi adónemben (továbbiakban: áfa) 1993. június 1. és december 31-ei időszakra ellenőrzést folytatott le. Az elsőfokú adóhatóság az 1995. február 1-jén kelt határozatával a felperes terhére 1 169 000 forint áfa adóhiányt, 922 000 forint személyi jövedelemadó hiányt,
7 965 000 forint fogyasztási adóhiányt állapított meg és írt elő, kiszabott 5 028 000 forint adóbírságot és 1 614000 for...
AVI 2000.4.50 A bíróság az adóperben nem az Art. alapján, hanem a Pp.</a> rendelkezések megfelelően járnak el (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-1993. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést, általános forgalmi adónemben (továbbiakban: áfa) 1993. június 1. és december 31-ei időszakra ellenőrzést folytatott le. Az elsőfokú adóhatóság az 1995. február 1-jén kelt határozatával a felperes terhére 1 169 000 forint áfa adóhiányt, 922 000 forint személyi jövedelemadó hiányt,7 965 000 forint fogyasztási adóhiányt állapított meg és írt elő, kiszabott 5 028 000 forint adóbírságot és 1 614000 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint 516 000 forint áfa adóhiány az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján került megállapításra, mert a felperes 1993. évben nem adóalanyoktól (J. O. Kft., S. László, K. K. Bt.) származó számlák alapján igényelte vissza jogosulatlanul az áfát. Az 5 803 000 forint fogyasztási adóhiány nem adóalanytól történő beszerzés után merült fel, a fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fat.) 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A felperes 1992-ben és 1993. évben a 64/1990. (X. 9.) Kormányrendelet 1. § (4) bekezdése és a 64/1992. (IV. 7.) Kormányrendelet 1. § (4) bekezdésébe ütközően háztartási tüzelőolajat (továbbiakban: HTO) értékesített vállalkozók részére, ezzel összefüggésben 2262000 forint fogyasztási adóhiány került előírásra.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1995. július 14. napján kelt határozatával kijavított 1995. március 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak ítélte, ezért az alperes határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 2. §-a, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése és 4. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróságon be nem jegyzett társaságok adóalanynak nem tekinthetők, így a J. O. Kft., A. O. Kft., K. K. Bt. nem tekinthető létrejött jogi személynek, saját nevük alatt kötelezettséget nem vállalhattak, jogot nem szerezhettek. Az Sz. Bt. mint számlakibocsátó felszámolás alatt állt, gazdasági tevékenységet 1993. évben már nem folytatott. S. László vállalkozói engedélyt nem kapott, ezért adóalanynak nem minősült. Mindezen számlakibocsátók tekintetében a fiktívség megállapítható, számláik alapján az általános forgalmi adó jogszerűen nem igényelhető vissza illetve a fogyasztási adót az adóalanyiság feltételeinek hiányában a felperes viseli a Fat. 3. §-a és 4. § (1) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság a P. Kft. számlakibocsátó tekintetében a gazdasági esemény megtörténtét valósnak tekintette a keresetlevélhez csatolt ügyvezetői elismerői nyilatkozat alapján. A HTO forgalmazásánál az elsőfokú bíróság megállapított, hogy az alperes a hatáskörét túllépte, jogosulatlanul állapított meg forgalmi adófizetési kötelezettséget, mert a HTO forgalmazásának ellenőrzésére a vámhatóság jogosult a jövedéki ellenőrzésről szóló 1993. évi LVIII. törvény 46. § (2) és (3) bekezdése alapján. A költségelszámolás körében az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak ítélte, továbbá az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdése alapján a kiszabott bírságot 50%-ra mérsékelte.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta helyes indokainál fogva.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének helyt adása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 51. § (4) bekezdését, az Áfa. tv. 44. § (4) bekezdését. Törvénysértően a számlát jóhiszeműen befogadó személyek terhére ró kötelezettséget. Az alperes a tényállási tisztázási kötelességének sem tett eleget, és a formailag szabályszerű számlák alapján bizonyítás nélkül alkalmazott jogkövetkezményt a felperesre. Az adólevonás jogtörvényi feltételei fennálltak, termékértékesítés történt és az ellenszolgáltatás megfizetése is igazolt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen tárták fel a tényállást, az abból levont jogi következtetésük is helytálló. A jogerős ítélet nem sértette meg a felperes által hivatkozott Art. 51. § (4) bekezdését, mert a bíróságok eljárásuk során nem az Art. alapján, hanem a saját eljárási szabályuk, a Pp.</a> alkalmazásával jártak el. Nem sértette a jogerős ítélet a felperes által felhívott bizonyítási kötelezettség szabályát sem, a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapján a peres eljárás során a közigazgatási határozatnak a keresetlevélben megjelölt jogszabályt sértő voltának bizonyítása a felperest terhelte. Alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy az alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége. Mind az alperesi határozat, mind az első- és másodfokú ítélet részletesen tartalmazza, hogy a számlakibocsátók tekintetében az adóalanyiság milyen okból nem volt megállapítható. Helyesen tartalmazza a jogerős ítélet, hogy a cégbíróságon be nem jegyzett társaságok adóalanyoknak nem tekinthetők, ilyen társaságok részéről adó áthárítás sem történhetett. A J. O. Kft. cégnyilvántartásban nem szerepel, adószámmal nem rendelkezik, az A. O. Kft. cégnyilvántartásban nem szerepel, de bejegyzés iránti kérelmet nem is nyújtott be. A K. K. Bt. cégnyilvántartásban szintén nem szerepel. S. László vállalkozói engedély hiányában adóalanynak nem tekinthető. Adóalanyiság hiányában kibocsátott számlák fiktívnek minősülnek, azokra az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján áfa-visszaigénylés jogszerűen nem gyakorolható. A nem adóalanytól történő beszerzés esetén a Fat. 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fogyasztási adó a vevőt terheli. A felperest a jogkövetkezmények alól a számlakibocsátó felelősségére való hivatkozása sem menti ki. A felperes önadózóként a bevallása helyességért felelősséggel tartozik, fiktív számlára alapított adó-visszaigénylés jogosulatlansága esetén a jogkövetkezményeket a felperesnek kell viselnie. Ezért a jogerős ítélet az Áfa tv. 44. § (4) bekezdését sem sértette meg.
Utal rá a Legfelsőbb Bíróság - a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak kapcsán - hogy az áfa-visszaigénylés törvényes konjuktív feltételei közé tartozik az adóalanytól származó számla, a gazdasági esemény megtörténte, az adó áthárítása, az ellenérték megfizetése. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a törvényi feltételek bármelyikének hiánya kizárja az adólevonási jog gyakorlását. A perbeli esetben a jogkövetkezmények megállapítására a számlakibocsátók adóalanyiságának hiánya miatt került sor. Jogszerűtlen a visszaigénylés a felszámolás alatt álló és a tényleges gazdasági tevékenységet nem folytató számlakibocsátó számlája alapján is. Az Sz. Bt. tagjai ellen folyó büntetőeljárásban feltárták, hogy lebélyegzett, kitöltetlen számlákat adtak át, így valós gazdasági esemény hiányában a visszaigénylés nem jogszerű.
A fentiek alapján a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben felhozott jogszabályi rendelkezéseket, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes köteles a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelt 13. § (2) bekezdése alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére.
A felperes felülvizsgálati kérelme az 516 000 forint áfa adóhiány és 2 541 000 forint fogyasztási adóhiány megállapítását támadta, azonosan a fellebbezésben foglaltakkal. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a pertárgy értékét 3 057 000 forintban határozta meg, és ennek figyelembe vételével állapította meg a felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során észlelte, hogy a másodfokú bíróság nyilvánvaló elírás folytán a fellebbezési illeték mértékét tévesen határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemhez kötve van, azonban a másodfokú bíróság a határozata kijavítás iránt a Pp. 224. § (1) bekezdése alapján eljárhat.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.755/1997. sz.)