adozona.hu
AVI 2000.4.49
AVI 2000.4.49
Amennyiben a tartalmi feltételek közül bármelyik is hiányzik, a formailag szabályos számla alapján sem kerülhet sor az adólevonásra (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1995. II. negyedévre általános forgalmi adónemben 6 271 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylést és 2 851 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és a felperest a megállapított adóhiány, továbbá 4 561 000 Ft adóbírság, 388 220 Ft késedelmi pótlék és 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában foglaltak szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa- tv.) 32...
AVI 2000.4.49 Amennyiben a tartalmi feltételek közül bármelyik is hiányzik, a formailag szabályos számla alapján sem kerülhet sor az adólevonásra (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1995. II. negyedévre általános forgalmi adónemben 6 271 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylést és 2 851 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és a felperest a megállapított adóhiány, továbbá 4 561 000 Ft adóbírság, 388 220 Ft késedelmi pótlék és 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában foglaltak szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa- tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adózó azt az adót jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonásba helyezni, amelyet a részére teljesített termékértékesítés során egy másik adóalany az adó összegét hitelesen bizonyító dokumentumban reá áthárított. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes által az 1995. II. negyedévi általános forgalmi adó bevallásában visszaigényelt 6 271 000 Ft adót jogosulatlanul igényelte vissza, továbbá 2 851 000 Ft adóhiány került kimutatásra, mert az Sz.-P. Kft. gázolaj-forgalmazási tevékenységet nem végzett, a számlák kibocsátását, a gazdasági esemény általuk történő végrehajtását nem ismerte el. Az S. Bt. gázolaj-értékesítésre vonatkozó számláit az ellenőrzés alkalmatlannak minősítette az adó visszaigénylésére, mert a Bt. székhelye, telephelye egy harmadik emeleti lakásban volt megadva, ahol nem tárolhatta a gázolajat, továbbá a bejelentett címen a társaság tagjai nem voltak fellelhetők. Az M. Bt. készpénzfizetési számláin feltüntetett gazdasági események valódiságát az adóhatóság megállapítani nem tudta, mivel a Bt. 1994 óta gazdasági tevékenységet nem végzett, a felperes részére gázolajat nem értékesített.A felperes jogi képviselő útján előterjesztett fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetében a felperes előadta, hogy az elsőfokú adóeljárásban az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, mert az elsőfokú határozatot - jogszerűen - a felperes jogi képviselőjének kellett volna kézbesíteni. Előadta azt is, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-feltárási és tisztázási kötelezettségének, továbbá, hogy a perbeli számlákban feltüntetett adatok valódiságáért annak kibocsátója a felelős.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklásában foglaltak szerint kétség kívül eljárási szabálysértés történt, amikor az adóigazgatási eljárás során az elsőfokú határozat a jogi képviselő helyett az adózó részére került kézbesítésre, azonban ezen jogsértés jellege az ügy érdemi elbírálására nem hat ki. Értékelve a perbeli számlák kibocsátójaként feltüntetett gazdasági társaságoknál tartott vizsgálatok anyagát, az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy az adóhatóság megalapozottan foglalt állást a tekintetben, hogy a számlák valódi gazdasági eseményt nem tükröznek, tartalmi szempontból hitelesnek nem fogadhatók el. Külön is rámutatott arra, hogy az alperes maradéktalanul eleget tett tényállás-felderítési és tisztázási kötelezettségének, a megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetés mindenben megfelel a jogszabályoknak, melyre figyelemmel a keresetben megjelölt okból az alperesi határozat törvénysértő volta nem volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatása, az alperesi határozat hatályon kívül helyezése és az alperest új eljárás lefolytatására kötelező határozat hozatala iránt.
A felperesi fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással helybenhagyta, kiemelve, hogy az adólevonási jog gyakorlására csak formai és tartalmi követelményeknek egyaránt eleget tevő számlák alapján kerülhet sor. Mivel azonban a perbeli számlák - a lefolytatott bizonyítási eljárás szerint - gazdasági eseményt nem tükröznek, ezért a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint esetében az adólevonási jogosultságnak az Áfa tv. 34. § (1) bekezdésében rögzített személyi feltétele fennállt, ugyanakkor a felperes által az adó-visszaigénylés alapjául felhasznált számlák mindenben megfelelnek a számvitelről szóló módosított és kiegészített 1991. évi XVIII. 85. § (1) bekezdésében rögzített alaki és tartalmi kellékeknek. Kérte figyelembe venni, hogy az Áfa tv. 44. § (1) bekezdése szerint a számlán szereplő adatok valódiságáért a számla kibocsátója a felelős, ugyanakkor pedig a felperes jóhiszeműen járt el, amikor ezen számlákat a könyvelésébe beállította. Továbbra is fenntartotta korábban tett azon előadását, hogy az adóhatóság teljes körűen nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 51. § (7) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének. Véleménye szerint a másodfokú adóhatóság által elismert képviseleti jogosultság megsértése olyan alapvető garanciális jog megsértése, amely már önmagában is megalapozza az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adók összegéből levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 35. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84.§-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Ahogy arra a másodfokú bíróság indokolásában helyesen rámutatott, az Áfa tv. és a számviteli törvény előírása alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az áfa visszaigénylésére. Az adó összegét igazoló dokumentum tekintetében meghatározott formai feltételek mellett azonban a tartalmi feltételek meglétét is vizsgálni kell. Ebben a körben pedig azt, hogy az a gazdasági esemény, amelyre az adó visszatérítését alapítják, valóságosan végbement-e, a termékértékesítés ellenértékét - beleértve az adót is - megfizették-e, illetőleg, hogy a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására. Amennyiben ezen tartalmi feltételek közül bármelyik is hiányzik, az esetben az önmagában formailag szabályos számla alapján nem kerülhet sor az adólevonásra.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg és abból helyes jogi következtetést vontak le. A perbeli számlák ugyanis nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, azok fiktívek voltak, mert az Sz.-P. Kft. gázolaj-forgalmazási tevékenységet nem végzett, a számla kibocsátását nem ismerte el, az S. Bt. a bejelentett székhelyén nem volt fellelhető, adóbevallást nem teljesített, az M. Bt. pedig 1994 óta gazdasági tevékenységet nem végzett, a beltagja ellen adócsalás miatt bűntető eljárás indult.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott legfelsőbb bírósági döntésekkel kapcsolatosan rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy azok más tényállás alapján születtek, jelen üggyel össze nem hasonlíthatók. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata, hogy ha a számlát nem létező gazdasági társaság bocsátotta ki, nem lehet általános forgalmi adót visszaigényelni (Kfv. I. 27.832/1995/6., Kfv. III. 27.827/1995/6.), nem jogszerű a visszaigénylés, ha a számlával ellentétben a vételár teljes egészében nem került megfizetésre (Kfv. I. 27.862/1995/5.) és nem hiteles az a számla, amely meg nem történt gazdasági eseményt tanúsít (Kfv. II. 27.835/1995.).
A felülvizsgálati kérelem kiegészítésében foglaltakkal kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak a felülvizsgálni kért bírósági határozatok jogszabálysértésére hivatkozva lehet kérni. Ebből következően felülvizsgálati kérelemmel a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Olyan tények és olyan jogi álláspont, melyet az eljárás korábbi szakaszában a felek nem vetettek fel, a felülvizsgálati eljárásban jogszabálysértés alapjaként nem használhatók. (BH 1996/372. és BH 1997/23. számú döntés) Miután a felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem az azt követő első- és másodfokú bírósági felülvizsgálat során nem sérelmezte az 1993. évi LVIII. törvény 66. § (11) bekezdésében foglaltak megsértését, ilyen új jogszabálysértésre hivatkozással az alperes határozatának és a jogerős ítéletnek a hatályon kívül helyezését nem kérheti.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28. 366/1997. sz.)