adozona.hu
AVI 2000.4.48
AVI 2000.4.48
A teljes vételárhoz kapcsolódó adóösszeg a teljes vételár kifizetésével tekinthető áthárítottnak (1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. március 7-én kelt adásvételei szerződéssel megvásárolta a k.-i AC telelep 1/2-ed tulajdoni hányadát 2 500 000 forint + általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegért. A szerződés szerint a vételár három részletben esedékes, az első részlet 1995. november 2-án 500 000 forint vételár + 625 000 forint áfa összegben, a második részlet 1996. december 20-án 1 000 000 forint összegben, a harmadik részlet 1997. december 20-án 1 000 000 forint összegben. Az eladó a K.-T. Vízügyi...
AVI 2000.4.48 A teljes vételárhoz kapcsolódó adóösszeg a teljes vételár kifizetésével tekinthető áthárítottnak (1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 48. §)
A felperes 1995. március 7-én kelt adásvételei szerződéssel megvásárolta a k.-i AC telelep 1/2-ed tulajdoni hányadát 2 500 000 forint + általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegért. A szerződés szerint a vételár három részletben esedékes, az első részlet 1995. november 2-án 500 000 forint vételár + 625 000 forint áfa összegben, a második részlet 1996. december 20-án 1 000 000 forint összegben, a harmadik részlet 1997. december 20-án 1 000 000 forint összegben. Az eladó a K.-T. Vízügyi Igazgatóság 1995. október 24-i teljesítési időponttal, 1995. november 2-án kibocsátotta a számláját a teljes vételárról, feltüntetve a számlán az egyes részkifizetések összegét és esedékességét. A felperes az első vételárrészletet 1995. november 2-án fizette meg, azonban 1995. október havi általános forgalmi adóbevallásában a teljes összeg után járó 625 000 forint általános forgalmi adót igényelt vissza.Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. október hónapra áfa-kiutalás előtti ellenőrzését végezte el, és az 1996. február 28-án kelt határozatával a felperes terhére 400 000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg és írt elő. A határozat indokolása szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (4) bekezdés b) pontja értelmében az áfa-visszaigénylés feltétele nem valósult meg, azaz a teljes beszerzési érték kifizetésre nem került, illetve az áfa-visszaigénylés csak a kifizetett összeg arányában történhet meg. A felperes a kifizetett vételárrészlethez képest 400 000 forinttal több általános forgalmi adót igényelt vissza, mely összeg adókülönbözetként előírásra került.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. november 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, 625 000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg, ehhez képest 225 000 forint áfa adókülönbözet előírását rendelte el, kivételes méltányosságból az elsőfokú határozattal egyezően az adóbírság mértékét 0%-ban határozta meg. A határozat indokolása szerint az áfa-visszaigénylést az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés a) pontjában írt feltételek teljesítésekor kell jogszerűnek tekinteni. Az áfa levonási jog az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdés a) pontja szerint a számlában teljesítési időpontként feltüntetett napon keletkezik. A teljesítési időpontot az Áfa. tv. 16. §-a határozza meg, mely a Polgári Törvénykönyvre (Ptk.-ra) utal vissza. A Ptk. 117. § (3) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának átszállásához az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés szükséges, melyre csak 1995. december 1-jén került sor. Mivel a teljesítés nem 1995. október hónapra esett, ezért erre a hónapra a felperest az áfa-visszaigénylés joga nem illette meg. A számla csak 1995. november 2-án került kibocsátásra, így október hónapban a felperes számlát sem kapott kézhez. Mindezek alapján a felperest az áfa-visszaigénylés nem illette meg.
A határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet annak hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben megalapozottnak találta, ítéletével az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ítélete indokolása szerint az Áfa. tv. 35. § (2) bekezdés helyes értelmezése szerint csak azaz adóösszeg vonható le mely a részteljesítés összegének megfelel. A felperes első vételárrészletként 1 125 000 forintot fizetett meg, ennek adótartalma, 225 000 forint igényelhető vissza. A felperes ezt meghaladóan 625 000 forintot igényelt vissza, ezért az elsőfokú közigazgatási szerv helytállóan állapította meg a 400 000 forint adókülönbözetet. A teljesítés időpontjának az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdése szerint a számlában feltüntetett teljesítési időpontot kell tekinteni.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a részteljesítés kifizetése nem alapozza meg a teljes vételárat terhelő általános forgalmi adó-visszaigénylést, a másik adóalany részéről nem történt meg a teljes összegű általános forgalmi adó áthárítása. Az általános forgalmi adó-visszaigénylése csak a megvalósult pénzügyi teljesítés arányában gyakorolható, a visszaigénylés szempontjából a teljesítés időpontjaként a számlában feltüntetett teljesítési időpont az irányadó és nem a tulajdonváltozást keletkeztető bejegyzés időpontja.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint az Áfa. tv. 35. § (2) bekezdése törvénysértően került alkalmazásra. A kibocsátott számlával a teljes vételár kiszámlázásra került, az ahhoz kapcsolódó általános forgalmi adóval, és a számla alapján az áfa levonási jog megillette.
Az alperes felhívásra ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy az Áfa. tv. 48. (4) bekezdés b) pontja és 35. § (2) bekezdése alapján a rendelkezések helyes értelmezésével állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes a tárgyi eszköz beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót csak a részkifizetéshez kapcsolódóan, annak arányában igényelheti vissza. A felperes álláspontjával ellentétben a kibocsátott számla bár tartalmazza a teljes vételárat és az ahhoz kapcsolódó áfa összeget, a számlában feltüntetésre került az egyes részkifizetések összege és esedékessége is. A felperes terhére az eladó az első részlet kifizetésével egyidejűleg a teljes vételárat terhelő általános forgalmi adót is át kívánta hárítani, azonban ettől függetlenül az áfa-visszaigénylésének törvényi feltételeit az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja és 35. § (2) bekezdése alapján kellett megítélni. A teljes vételárhoz kapcsolódó adóösszeg a teljes vételár kifizetésével tekinthető áthárítottnak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet törvényesnek találta, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.831/1997. sz.)