adozona.hu
AVI 2000.3.41
AVI 2000.3.41
A forgalmi érték megállapításánál szempont lehet a nyilvános pályázaton kialakított vételár [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. e) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ÁPV Rt. 1996. november 7-én a Népszabadságban, a Napi Gazdaságban, az Új Dunántúli Naplóban és a Tolna Megyei Népújságban, valamint az 1996. november 12-én a Heti Privinfóban pályázati felhívást tett közzé a természetben az M., O. u. 31. szám alatti felépítményes ingatlan értékesítése céljából.
A pályázati felhívásban a kiíró, limit árat nem állapított meg és fenntartotta a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa.
A pályázati felhívás szerint az ingatlan vételárának minimum...
A pályázati felhívásban a kiíró, limit árat nem állapított meg és fenntartotta a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa.
A pályázati felhívás szerint az ingatlan vételárának minimum 50%-át készpénzben, maximum 50%-át kárpótlási jeggyel kell, illetve lehet megfizetni. A kárpótlási jegyet névértéken (174,2%) vette figyelembe a kiíró.
A pályázati felhívást megelőzően 1993. évtől a fenti ingatlant az ÁPV Rt. több alkalommal kísérelte meg értékesíteni, de a pályázatok jelentkező és ajánlat hiányában eredménytelenül zárultak.
A perbeli ingatlant a felperes mint bérlő használta, aki elővásárlási joggal rendelkezett.
Az ingatlan forgalmi értéke 80 millió forint volt.
A felperes ajánlata alapján az ÁPV Rt. határozatával úgy döntött, hogy a felperes mint egyedüli pályázó 80 millió forint vételárért az ingatlant megvásárolhatja.
A vételárat a vevő 51%-ban készpénzben, 49%-ban kárpótlási jeggyel fizetheti ki az ÁPV Rt. határozata szerint.
A felperes és az ÁPV Rt. az ingatlan adásvételi szerződését a fenti tartalommal 1997. január 28-án megkötötték.
A megyei illetékhivatal 1997. augusztus 25-én kelt fizetési meghagyásával 17 377 000 Ft érték alapulvételével 17 377 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték, valamint 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1998. március 30-án kelt határozatával a megyei illetékhivatal határozatát megváltoztatta és a megállapított visszterhes vagyonátruházási illetékből 5 527 500 Ft törlését rendelte el.
Az alperes az ingatlan forgalmi értékét 118 502 000 Ft-ban állapította meg. A határozatát azzal indokolta, hogy az ingatlan fekvése szerinti az m.-i ipari övezetben az ingatlan forgalom nagy.
Keresetében a felperes a határozat megváltoztatását kérte a 80 000 000 Ft-os vételár - mint forgalmi érték - figyelembevételével. A kereset szerint a korábbi eredménytelen pályázati felhívások azt bizonyították, hogy 80 000 000 Ft vételárnál magasabb nem volt elérhető, így ez tekinthető forgalmi értéknek.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a forgalmi érték megállapítása az ingatlanhivatal feladata. Álláspontja szerint a forgalmi érték a perbeli esetben a vételárat meghaladja.
A bíróság az alperes 1998. március 31-én kelt határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróság a tényállást a felek előadása, a csatolt iratok, a közigazgatási eljárás iratai, valamint dr. R. Gyula ingatlanérték-becslési, igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 19.§ (1) bekezdése szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke a megszerzett vagyon, terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. Az Itv. 70. § (1) bekezdése értelmében, ha a bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg.
A forgalmi érték az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerint az a pénzben kifejezett érték, ami a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában, a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
A bíróság álláspontja szerint a forgalmi érték meghatározásánál alapvető szempont a nyilvános pályázaton elért kialakított vételár figyelembevétele. A többszöri sikertelen pályázat kellő súllyal esik latba a valóságos kereslet megállapításakor, mert ha konkrétan egy ingatlan iránt adott időben nincs valóságos kereslet, általában sem lehet nagyobb árat elérni, mint a nyilvános pályázaton kialakult ár.
Az alperes által felhívott ingatlanforgalom a perbelinél lényegesen kisebb ingatlanokat tartalmazott, ezért azok a bíróság álláspontja szerint a perbeli ingatlan forgalmi értékének meghatározására összehasonlító adatként nem alkalmasak.
A bíróság rámutatott arra, hogy az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerinti forgalmi érték mint pénzben kifejezett érték 80 000 000 Ft készpénz esetében magasabb mint a konkrét szerződésben kikötött vételár, mivel a kárpótlási jegyben történő fizetés a perbeli időszakban lényegesen alacsonyabb pénzbeli értéket jelentett.
A bíróság ítélkezési alapjául elfogadta a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményében foglaltakat. A szakvélemény az első- és másodfokú közigazgatási határozatokkal ellentétben kellő alátámasztással 80000000Ft-ban állapította meg a perbeli ingatlan forgalmi értékét.
A felek a szakértő meghallgatását nem kérték, az alperes más szakértő kirendelését nem indítványozta.
A bíróság álláspontja szerint a fentiek alapján jogszabálysértő az alperesi határozat amennyiben nem a fenti valóságos forgalmi érték alapján állapította meg az illeték alapját.
Mindezek alapján a bíróság az alperes jogszabálysértő határozatát a Pp. 339. §-a (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban az alperes a 80 000 000 Ft-os forgalmi érték alapján köteles a felperes által fizetendő illeték megállapítására.
(Baranya Megyei Bíróság II. P. 20.363/1999. sz.)