adozona.hu
AVI 2000.3.39
AVI 2000.3.39
Nem elégséges, ha a jövedéki alany kizárólag a rendőrségi eljárás során elkövetett szabálytalanságra hivatkozik. A védekezést és a bizonyítékokat is elő kell terjeszteni (1993. évi LVIII. tv. 5. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1996. március 18-án jövedéki ellenőrzés során a felperes által vezetett gépkocsiban a V.-i Rendőrkapitányság járőrei lefoglaltak 215 karton magyar zárjegy nélküli cigarettát és 760 liter gázolajat, amelynek eredetét a felperes sem számlával, sem más módon nem tudta igazolni. A rendőrkapitányság jegyzőkönyvet vett fel a felperes gépkocsijában talált jövedéki termékekről, majd a járművet és a jövedéki termékeket a Vám- és Pénzügyőrség részére további intézkedésre átadták. Az eljáró elsőfokú vám...
A fellebbezés folytán eljáró másodfokú vámhivatal 1996. szeptember 3-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte, elsősorban eljárásjogi kifogásokat közölt, álláspontja szerint olyan eljárási szabálysértések sorozatát követte el az eljáró hatóság, amely alapján a tényállást megállapítani nem lehetett, így a bírságot kiszabó határozat is alaptalan volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a hivatkozott eljárási szabálysértések a közigazgatási határozatot érdemben nem tették jogszabálysértővé. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperessel és utastársával szembeni közúti ellenőrzést végző rendőri szervek a jövedéki törvény 56. §-ában foglaltaknak megfelelően jártak el, mely szerint meghatározott szervek kötelesek segítséget nyújtani a jövedéki ellenőrzéshez. Az eljárásuk során eljárási szabálysértést is elkövettek. Az ezt követően megindult közigazgatási eljárásban azonban a jövedéki ügyben eljáró közigazgatási szerv - a vámhivatal - már a jövedéki törvény 5. §-a alapján alkalmazandó 1957. évi IV. törvény szabályainak megfelelően mindent megtett a tényállás tisztázása érdekében. Lehetőséget biztosított a felperesnek arra, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben foglalt járőri jelentéssel és lefoglalási jegyzőkönyvvel szemben a védekezéseit, bizonyítékait és nyilatkozatait előterjessze. A felperes azonban a következmények tudatában akként nyilatkozott, hogy érdemben nem kíván nyilatkozni. A másodfokú bíróság ítéletében azt is megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felperes fenntartotta a korábbi álláspontját és ismét hangsúlyozta, hogy az eljáró vámszervek olyan eljárási szabálysértéseket követtek el, amely alapján az általuk meghozott határozat is jogszabálysértővé vált. Ugyancsak lényeges eljárási jogszabálysértést követett el az első- és másodfokú bíróság akkor, amikor valónak fogadta el alperes állításait bizonyítási eljárás nélkül. A megállapított tényállás ezért hiányos és iratellenes, mely eljárási szabálysértések az érdemi döntésre is kihatottak. Így a felperes még azt is vitatta, hogy az elkobzott termékeket tőle foglalták volna le.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, mely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, miben áll a jogszabálysértés. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség kivéve, ha a mérlegelés kirívóan téves, például iratellenes megállapításon alapul.
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jtv.) 54. § b) pontja alapján a jövedéki ellenőrzés kiterjed bárkinek a felderítésére, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül végez, e törvény előírásának megsértésével vásárol, értékesít, birtokol, szállít, e törvényben tiltott tevékenységet végez, zárjegyet hamisít, jogosulatlanul tart birtokban, ezeket továbbadja, értékesíti, megvásárolja, felhasználja (jogellenes tevékenység).
Az 56. § (1) és (2) bekezdés a) pontja alapján meghatározott szervek, így a rendőrség is köteles felderíteni az 54. § b) pontban meghatározott jogellenes tevékenységet. A rendőrség a visszaélés bizonyítékainak írásbeli rögzítését és a jövedéki termék lefoglalását követően az ügyet további intézkedésre a vámhivatalnak adja át. A vámhivatal - mint jelen eljárás során is - az eljárását a Jtv. 5. §-a alapján az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint folytatja. Az eljáró vámhivatal a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése alapján azt állapította meg, hogy az ellenőrzés során a felperes által vezetett gépkocsiba nagyobb mennyiségű gázolajat, illetőleg zárjegy nélküli cigarettát találtak, melynek eredetét, származását a felperes okirattal és bizonylattal nem tudta igazolni, így a felperes a jövedéki törvénysértést elkövette, a Jtv. 66. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jövedéki bírság vethető ki többek között a jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termékek után.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a megindult közigazgatási eljárás során a vámhivatal az alkalmazandó Áe.</a> szabályainak megfelelően lehetőséget biztosított a felperesnek, hogy a megelőző rendőrségi eljárással szemben védekezéseit, bizonyítékait, nyilatkozatait előterjessze a felperes azonban érdemben nem kívánt nyilatkozni. A felperes tehát lényegében sem a megállapított tényállás, sem az alkalmazott jogszabályokkal szemben védekezést nem terjesztett elő, hanem kizárólag a rendőrségi eljárás során elkövetett eljárási szabálysértésekre hivatkozott. A másodfokú jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete és az államigazgatási határozat mérlegelése okszerű volt, és helytálló volt az abból levont jogi következtetés is.
A felperes a felülvizsgálati eljárás során nem tudta bizonyítani a jogerős ítélet törvénysértését, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.433/1997. sz.)