adozona.hu
AVI 2000.3.33
AVI 2000.3.33
A törvény nem írja elő, hogy az általános forgalmi adót a tárgyi időszakban kell megfizetni, csupán azt rögzíti, hogy az adót meg kell fizetni (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 1995. április-június hónapokra általános forgalmi adó vizsgálatát végezte el. Az ellenőrzés alapján hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 605 000 forint általános forgalmi adóhiányt állapított meg 1995. II. negyedévére vonatkozóan, mely adóhiány után 802 000 forint bírságot, 86 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A feltárt számviteli hiányosságok miatt 75 000 forint mulasztási bírság kiszabására is sor került.
Az adóhiány megállapítására az okból ke...
AVI 2000.3.33 A törvény nem írja elő, hogy az általános forgalmi adót a tárgyi időszakban kell megfizetni, csupán azt rögzíti, hogy az adót meg kell fizetni (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
A felperesnél az adóhatóság 1995. április-június hónapokra általános forgalmi adó vizsgálatát végezte el. Az ellenőrzés alapján hozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 605 000 forint általános forgalmi adóhiányt állapított meg 1995. II. negyedévére vonatkozóan, mely adóhiány után 802 000 forint bírságot, 86 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A feltárt számviteli hiányosságok miatt 75 000 forint mulasztási bírság kiszabására is sor került.Az adóhiány megállapítására az okból került sor, hogy a felperes 1995. május 22. napján adásvételi szerződést kötött a V., Cs. u. 1. szám alatti ingatlanra vonatkozóan. A vásárlást követően 1995. július 20. napja után általános forgalmi adó visszatérítés iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az ellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált időszakban a felperes bevallása fiktív bizonylaton alapult, a vásárolt ingatlan megfizetésére ugyanis csak 1995. július hónapban került sor.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a 86 000 forint késedelmi pótlékot törölte, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a Városi Bírósághoz. A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylési kérelme jogosnak volt tekinthető, tekintettel arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 48.§ (4) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek mindenben eleget tett. E jogszabályhely nem írja elő, hogy az általános forgalmi adó megfizetése a tárgyi időszakban történjék meg, hanem csak azt mondja ki, hogy az általános forgalmi adót fizessék meg. Az általános forgalmi adólevonási jog tárgyi feltétele a számla, az adó-visszaigénylés időpontjáig rendelkezésére állt, legfeljebb csak a bizonylati fegyelem megsértése miatti mulasztási bírság jogszerűsége alapozható meg. Ezért a felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, az adókülönbözete és az adóbírságra vonatkozó fizetési kötelezettség tekintetében kérte.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes keresettel támadott határozatát az általános forgalmi adóhiány és bírságot megállapító részében az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes jogosult az 1995. II. negyedévére vonatkozó 1 605 000 forint általános forgalmi adó visszatérítésére. Az elsőfokú bíróság az alperest ezen összeg visszatérítésére is kötelezte. Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtette, hogy az ingatlan adásvétele, a vételár kifizetése és adó áthárítása is megtörtént, melyet bizonyít a 135/1995. sorszámú számla. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fizetési késedelem nem eredményezi a visszaigénylés szabálytalanságát.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság másodfokú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott számla alakilag megfelelő, tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat, a felperes sem vitatta azonban, hogy a számlában írt teljesítési határidőben a vételárat és az általános forgalmi adót nem fizette meg. Ennek megfizetésére csak 1995. július 19-én került sor. A hivatkozott Áfa tv. 37. § (1) bekezdése a perrel érintett időszakban nem volt hatályban, a törvény 36.§ (1) bekezdés a) pontja és 48. § (1) bekezdése valamint (4) bekezdés b) pontja szabályait összevetve a törvény 2. számú mellékletének a határidőkre vonatkozó 2/a. pontjával nyilvánvaló, hogy a befizetési időszak és a bevallásban szereplő tárgyi időszak nem hosszabbodik meg a bevallási határidőig. Az adózónak a bevallásban az adott adóelszámolási időszak eseményeiről kell számot adni és az adó befizetésének és az elszámolási időszak utolsó napjáig (nem pedig a bevallás benyújtására előírt határidőig) kell megtörténnie. A felperes tehát 1995. negyedévében nem, csak a III. negyedévében számolhatta volna el az 1995. július 19-én megfizetett általános forgalmi adót.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében ismét azt hangsúlyozta, hogy az 1992. évi LXXIV. törvény 48. § (4) bekezdés b) pontja nem írja elő, hogy az általános forgalmi adó megfizetése a tárgyi időszakban kell hogy megtörténjen, hanem csak azt mondja ki, hogy az általános forgalmi adót fizessék meg. Az Art. 2. sz. melléklet 2/a. pontja nem ad eligazítást erre vonatkozóan, itt csak a befizetési határidők meghatározása szerepel. Az adólevonási jog feltételei fennálltak, az Áfa tv. 34-35. §-ában foglaltak megvalósultak, a levonási jog a 36. § (1) bekezdése szerint már 1995. II. negyedévében megillette és a további 48. § (4) bekezdésében írt pénzügyi teljesítést is megtette a bevallása benyújtásáig. A felperes hangsúlyozta azt is, hogy az Art. 72. § (1) bekezdésének alkalmazása, azaz a bírság kiszabása sem volt helytálló, mivel ha nem lett volna jogosult a II. negyedévben általános forgalmi adó visszaigénylésre, akkor legfeljebb adókülönbözet keletkezésének megállapítása történhetett volna, de ugyanez a lehetőség megnyílt számára a III. negyedévben, így fel kellett volna őt hívni önrevízióra.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A bíróság által megállapított és a felek által nem vitatott tényállás szerint a felperes az 1995. május 22-én kötött adásvételi szerződés után az 1995. június 19-én kibocsátott számla alapján az 1995. június 27-i időpontra megjelölt fizetési határidő alatt az általános forgalmi adót nem fizette meg, annak kifizetésére csak ezt követően 1995. július 17-én került sor. Az adásvétel után felszámított
1 605 416 forint általános forgalmi adót a felperes 1995. II. negyedévére igényelte vissza.
Az 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 48. § (1) bekezdése határozza meg, hogy miként kell az adómegállapítási időszakra vonatkozóan az adófizetési kötelezettséget megállapítani. Amennyiben az így kiszámított adó az elszámolandó adó előjele negatív, akkor az adóalany az áfa-tv. 48. § (3) bekezdése alapján az elszámolandó adót vagy a göngyölített adóösszegbe számítja be, vagy kéri az adó visszatérítését. Az adó-visszatérítés feltétele - 48. § (4) bekezdés b) pontja szerint -, hogy a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét feltéve, hogy az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót - a 32. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben - megfizette.
A jogszabály helyes értelmezése szerint az adó visszaigénylésére akkor kerülhet sor, ha az adózó az általános forgalmi adót a tárgyi időszakra vonatkozóan a tárgyidőszakban megfizette. Helyesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az adó befizetésének az elszámolási időszak utolsó napjáig kell megtörténnie, csak ez esetben élhet a felperes jogszerűen az általános forgalmi adó visszaigénylésével. A levonási ok keletkezése és a visszaigénylési kérelem teljesítése két külön jogosultság az adólevonási jog keletkezésének időpontjáról az Áfa tv. 36. § (1) bekezdése rendelkezik, mely a kibocsátott számlában feltüntetett teljesített időponthoz köti a levonási jog keletkezését. A levonható adó visszaigényléséhez azonban a további törvényi feltételeket az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja határozza meg. A felperes álláspontjával ellentétben a levonási jog keletkezése nem eredményezi önmagában a visszaigénylés jogosultságát is.
Alaptalan volt a felülvizsgálati kérelem Art. 72. § (1) bekezdésére alapozott kifogása is, e jogszabályhely alapján ugyanis az adóbírságot akkor is megállapíthat az adóhatóság, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be adó-visszatérítési kérelmét és ezt az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja a jogosulatlanul igényelt összeg.
A kiutalás megtörténte és az adóhiány keletkezése tehát nem feltétele a bírság megállapításának.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta, mert a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.400/1997. sz.)