adozona.hu
AVI 2000.3.31
AVI 2000.3.31
Az adózónak kell igazolnia, hogy az általa előállított termék tekintetében a fizetendő adó mértéke az adó alapjának 0%-a (1989. évi XC. tv. 4/A. számú melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél az 1991-92. évekre vizsgálatot folytatott, melynek során megállapította, hogy a felperes "Mester fonott kalács" elnevezésű termékét helytelenül sorolta be az ITJ 87-18-04-31 "0" áfa vonzatú kenyérjellegű péksütemény kategóriába, mivel az valójában az ITJ 87-17 kalácsfélék csoportjába tartozik és 25%-os általános forgalmi adó vonzatú.
Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként 2 évre a felperes terhére 2 910 000 forint általános forgalmi adóhiányt állapítot...
AVI 2000.3.31 Az adózónak kell igazolnia, hogy az általa előállított termék tekintetében a fizetendő adó mértéke az adó alapjának 0%-a (1989. évi XC. tv. 4/A. számú melléklet)
Az adóhatóság a felperesnél az 1991-92. évekre vizsgálatot folytatott, melynek során megállapította, hogy a felperes "Mester fonott kalács" elnevezésű termékét helytelenül sorolta be az ITJ 87-18-04-31 "0" áfa vonzatú kenyérjellegű péksütemény kategóriába, mivel az valójában az ITJ 87-17 kalácsfélék csoportjába tartozik és 25%-os általános forgalmi adó vonzatú.Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként 2 évre a felperes terhére 2 910 000 forint általános forgalmi adóhiányt állapított meg, melynek befizetésére kötelezte az ehhez tartozó bírsággal és késedelmi pótlékkal együtt.
A fellebbezés folytán eljárt alperes, mint másodfokú hatóság 1994. augusztus 2-án kelt határozatával az első- fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása megállapította, hogy az adóhatóság döntését a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatására alapozta, mely a felperes által gyártott terméket az ITJ 87-17 termék alcsoportba sorolta be.
A felperes keresetében az adóhatósági besorolás jogszerűségét vitatva az adóhatósági határozat megváltoztatását kérte, az adó, bírság, késedelemi pótlék és kamat visszatérítésével.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, melynek során P. Ferenc igazságügyi szakértő a szakvéleményében a "Mester fonott kalács" összetételének és a helyszíni gyártás tanulmányozásának alapján az ITJ 87-18 egyéb kenyérjellegű péksütemény kategóriába sorolta a terméket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a "Mester fonott kalács" besorolásával összefüggésben tett megállapítások (adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék) tekintetében hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
Az elsőfokú bíróság az általa kirendelt szakértő véleményére alapította döntését, és ennek megfelelően állapította meg az adóhatóság részéről elfogadott besorolás megalapozatlanságát.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás során véleményt adó P. Ferenc igazságügyi szakértőt kiegészítő szakvélemény adására hívta fel. A másodfokú bíróság a kiegészítő szakvéleményt nem fogadta el, mert álláspontja szerint a szakértő ismételten figyelmen kívül hagyta, hogy az ITJ 87-18 termékalcsoportba a kenyér vagy cipó formájú termékek sorolhatók be kizárólagosan. Ezt követően a másodfokú bíróság a KSH-t hívta fel szakvélemény adására. A KSH szakvéleménye szerint a "Mester fonott kalács" bár valóban nem felel meg egyértelműen a hazai elfogadott kalácsfogalomnak anyagösszetétele, formája és rendeltetése szerint az ITJ 87-17 ("kalácsféle") termékalcsoportba sorolható.
A beszerzett szakvélemények közötti ellentmondásra tekintettel a másodfokú bíróság a szakértői vélemény felülvéleményezését rendelte el - felülvéleményező testület hiányában - a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karát rendelve ki szakértőként.
M. Erzsébet főiskolai adjunktus által készített szakvélemény szerint a "Mester fonott kalács" nem sorolható az ITJ 87-18 termékalcsoportba, ehelyett a termék az ITJ 87-17-04 ("egyéb kalácsok") vagy az ITJ 87-19-09 ("egyedi eljárással készített péksütemények") cikk alcsoportjába sorolható. A másodfokú bíróság ez utóbb említett szakvélemény azon megállapítását fogadta el, hogy a termék nem sorolható az ITJ 87-18 ("kenyérjellegű péksütemény") termékalcsoportba. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság és alperes álláspontja abban helytálló volt, hogy az ITJ tartalmi vonatkozásait kell figyelembe venni és a KSH besorolás csak egyfajta vélemény, bizonyíték. A termékek besorolását jogértelmezéssel a jogalkalmazó szervnek kell elvégezni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a M. Erzsébet főiskolai adjunktus által készített szakvélemény kiemeli, hogy a termék nem felel meg az ITJ 87-17 ("kalácsféle") termékalcsoport tartalmi meghatározásának, mert nem tejes tésztából, hanem dúsított tésztából és nem tojással dúsított tésztából készült. E tekintetben az említett szakértői vélemény összhangban van P. Ferenc szakvéleményével, valamint a felperesi állásponttal megegyező Dr. Sz. Lajos egyetemi docens által adott és a perbe becsatolt magánszakértői szakvélemény megállapításával is. Az adóhatósági határozatok indoka a másodfokú bíróság által elfogadott M. Erzsébet által készített szakvélemény alapján tehát téves a tekintetben, hogy a "Mester fonott kalács" az ITJ 87-17 ("kalácsféle") alcsoportba sorolható be.
A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az adóhatósági határozatok lényegi indoka az volt, hogy a felperes a terméket helytelenül sorolta be, ugyanis az általános forgalmi adóról szóló és a per elbírálása során alkalmazandó 1989. évi XC. törvény (áfa-tv.) 6. § (2) bekezdése és 63. §, valamint 29. § (1) bekezdése alapján a "Mester fonott kalács"-ot terhelő általános forgalmi adó mértéke mivel a törvény 29. § (3) bekezdése alapján a törvény 4/A. sz. mellékletében a termék nincs felsorolva, az adó alapjának 25%-a.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy ez az adóhatósági határozati indok helytálló, a perbeli termék ugyanis a másodfokú bíróság megállapítása szerint sem szerepelt a törvény 4/A. sz. mellékletében, azaz a termék nem szerepelt a 0%-os áfakulcs vonzatú termékek sorába. Tekintettel arra, hogy a perbeli termék nem sorolható a 68. sorszámú kenyér (ITJ 87-0) csoportba, illetve a 69. sorszámú vizes-tejes tésztából készült és kenyér jellegű péksütemény (ITJ 87-11, 87-12) alcsoportba, a 69. sorszám alatt szereplő vizes-tejes tésztából készült és kenyér jellegű péksütemény ITJ 87-18 ("kenyérjellegű péksütemény") alcsoportba pedig a termék formája miatt nem sorolható. Tehát helytálló volt az adóhatósági határozat azon indoka, amely a "Mester fonott kalács" esetében az 1991-92. évek befizetendő adó mértékét a törvényben foglalt kivétel hiányában a 29. § (1) bekezdés szerinti általános mérték, azaz az adó alapjának 25%-a volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében részletezte, hogy mind a három szakértő megállapította, mely szerint az adott termék nem tartozik a kalácsfélék közé. A másodfokú bíróság is utalt ítéletében arra, hogy a KSH szakvéleménye csak egy a többi bizonyíték között. A szakértők szakvéleményükben a termék besorolására két csoportot tartanak lehetségesnek, ezért iratellenesnek és okszerűtlennek tartja a felperes a másodfokú ítélet azon megállapítását, hogy más csoport is szóba jöhet a besoroláskor, illetőleg azt a következtetést, hogy a perbeli termék valójában egyik csoportba sem tartozik. A felperes hangsúlyozta, hogy a bíróságnak mindenképpen döntenie kell a termék csoportbesorolásáról. A felperes a felülvizsgálati kérelme kiegészítésében arra is utalt, hogy a perben alkalmazandó besorolási rend az 1990. november 1-jén hatályos 87-17 kalácsféle termékcsoport nem bontotta cikk alcsoportokra a terméket, ezért a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a termék nem sorolható az ITJ 87-1704 vagy a 87-1909 alcsoportokba. Ugyanakkor iratellenes volt az a megállapítása, hogy bármilyen más besorolás is szóba jöhetett volna, a szakértőhöz ilyen kérdésfeltevés nem történt. A felperes álláspontja továbbra is az volt, hogy a "Mester fonott kalács" nevű termék a 4/A. sz. mellékletben felsorolt termék: kenyér jellegű péksütemény, melynek ITJ száma 87-18 közé tartozik, így a fizetendő adó 0% volt. A felperes e kiegészítő beadványában elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a másodfokú ítéletet és az elsőfokú adóhatóságot kötelezze új eljárásra, másodlagosan pedig, hogy amennyiben nem állapítható meg egyértelműen, hogy a termék az ITJ 87-17 vagy a 87-18 csoportba tartozik, úgy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és bizonyítás kiegészítésére utasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja és a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében meg kell jelölni a konkrét jogszabálysértést is. A másodfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértőt véleménye kiegészítésére hívta fel, beszerzett újabb szakértői véleményt a KSH-tól, majd a szakértői véleményekben rejlő ellentmondások feloldására, felülvéleményező szakértői véleményt is beszerzett. A másodfokú bíróság az általa beszerzett szakértői felülvéleményt helytállóan fogadta el, a felülvélemény kellően indokolt, aggályoktól mentes volt. Az elsőfokú bíróság és a felperes helytállóan utalt arra, hogy a KSH termékbesorolása önmagában nem jelent kőtelező jogforrást, ettől függetlenül azonban bizonyítékként figyelembe lehet venni.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy a bizonyítás eredményének a mérlegelésére vonatkozó jogszabály sérelméről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetésre jutott.
Nincs lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős bírói ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa. A bizonyítékok mérlegelése szabad bizonyítási eredmény, amelyre a felülvizsgálati eljárás során megváltoztatásra kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok mérlegelése logikailag ellentmondásos, okszerűtlen, kirívóan téves. A perbeli esetben azonban a bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, ezért eljárási szabálysértés e tekintetben nem állapítható meg.
A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló per elbírálása során alkalmazandó 1989. évi XC. törvény fő szabálya szerint a fizetendő adó mértéke az adó alapjának 25%-a. A felperes a peres eljárás során nem tudta bizonyítani, hogy az általa előállított "Mester fonott kalács" termék a törvény 4/A. sz. mellékletében felsorolt azon termékek sorába tartozna, amelyben kivételképpen a fizetendő adó mértéke az adó alapjának 0%-a.
Az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.613/1997. sz.)