adozona.hu
AVI 2000.2.28
AVI 2000.2.28
A bíróságnak nincs hatásköre az adóvégrehajtási eljárásban a becsérték megállapítására sem. A végrehajtás foganatosítására ilyen esetben az adóhatóság alkalmazottja jogosult, az eljárás során hozott határozatok ellen pedig az Áe. alapján van jogorvoslatnak helye, azzal azonban, hogy e határozatok a bíróság által felül nem vizsgálhatók [1990. évi XCI. tv. 87-94. §-ai, 1981. évi I. törvény 3. §-ának (6) bekezdése, 72. §-ának (1) bekezdése.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei illetékhivatal illetéktartozás behajtása érdekében folytatott végrehajtási eljárást az E. T. Kft. kötelezettel szemben. Ennek során végrehajtás alá vonta a kötelezett tulajdonát képez b.-i 028/2, 028/3 és 028/4 hrsz. alatti ingatlanokat, a beszerzett adó- és értékbizonyítvány alapján a végrehajtó megállapította azok becsértékét és az érdekeltekkel közölte.
A kötelezett kifogásolta a becsértéket. Egyben e kifogás mellett a végrehajtás felfüggesztését is kérte.
A Megyei Közigazgatási...
AVI 2000.2.28 A bíróságnak nincs hatásköre az adóvégrehajtási eljárásban a becsérték megállapítására sem. A végrehajtás foganatosítására ilyen esetben az adóhatóság alkalmazottja jogosult, az eljárás során hozott határozatok ellen pedig az Áe.</a> alapján van jogorvoslatnak helye, azzal azonban, hogy e határozatok a bíróság által felül nem vizsgálhatók [1990. évi XCI. tv. 87-94. §-ai, 1981. évi I. törvény 3. §-ának (6) bekezdése, 72. §-ának (1) bekezdése.]
A Megyei illetékhivatal illetéktartozás behajtása érdekében folytatott végrehajtási eljárást az E. T. Kft. kötelezettel szemben. Ennek során végrehajtás alá vonta a kötelezett tulajdonát képez b.-i 028/2, 028/3 és 028/4 hrsz. alatti ingatlanokat, a beszerzett adó- és értékbizonyítvány alapján a végrehajtó megállapította azok becsértékét és az érdekeltekkel közölte.A kötelezett kifogásolta a becsértéket. Egyben e kifogás mellett a végrehajtás felfüggesztését is kérte.
A Megyei Közigazgatási Hivatal Hatósági Főosztálya 1999. március 2. napján hozott határozatával a végrehajtási kifogást és a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is elutasította.
A Megyei Illetékhivatal az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 140. §-ának (3) bekezdése alapján kérte a városi bíróságtól az ingatlanok becsértékének a megállapítását.
Az ingatlanok becsértékének megállapítására a városi bíróságnak nincs hatásköre az alábbi indokokból:
Az illetékhivatal által folytatott végrehajtási eljárásra az 1990. évi XCI. tv. rendelkezései az irányadók. Ennek 87. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság alkalmazottja az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. III-VII. fejezetében meghatározott szabályokat alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik.
A hivatkozott rendelkezés (5) bekezdése szerint a kötelezett a végrehajtó törvénysértő intézkedése, vagy intézkedésének elmulasztása miatt 8 napon belül végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz.
Az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 140. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha a becsérték közléstől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a becsértéket a bíróság - szükség esetén szakértő közreműködésével - állapítja meg. E rendelkezésből egyértelmű, hogy a becsérték kifogásolása végrehajtási kifogás.
Az idézett rendelkezések összevetéséből egyértelműen következik, hogy az adóigazgatási szabályok szerinti végrehajtási eljárásban előterjesztett végrehajtási kifogásnak az előterjesztés határideje tekintetében is és az azt elbíráló hatóság tekintetében is eltérő a szabályozása az 1990. évi XCI. tv. 87. §-a (5) bekezdésének.
Az eltérő rendelkezésre tekintettel pedig a Vht. 140. §-ának a (3) bekezdése a bíróság álláspontja szerint nem alkalmazható. A bíróságnak tehát a becsérték megállapítására nincsen hatásköre amennyiben a végrehajtási eljárás az adóigazgatási eljárás szabályai szerint folyik.
Ezen kívül a kötelezettnek a becsértékkel kapcsolatos végrehajtási kifogását a HBM Közigazgatási Hivatal elutasította. Indokolása szerint a becsértéket a végrehajtó a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, törvényesen állapította meg. A kifogást tehát érdemben elbírálta. Ezért a kötelezett az 1957. évi IV. tv. 72. §-ának (1) bekezdése alapján az ott írt határidőben a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérhette volna a Pp. 22. § (2) bekezdésének i) pontja alapján, a Pp. 326. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a megyei bíróságtól.
Ezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a végrehajtást kérő által előterjesztett becsérték megállapítására nincsen hatásköre, az erre irányuló kérelmet elutasította.
Az ítélet ellen a kötelezett fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az indokolás szerint a végrehajtást kérő becsérték megállapítására irányuló kérelmét elutasító első fokú végzés ellen a kötelezett által előterjesztett fellebbezés alaptalan.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján az illetékfizetési kötelezettséget előíró közigazgatási határozat végrehajtására is az Art. szabályait kell alkalmazni.
Az adótartozás behajtásával kapcsolatos végrehajtási szabályokat az Art. 87-94. §-ai tartalmazzák. E rendelkezések értelmében - amint az az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - az adótartozás behajtása iránti végrehajtási eljárás lefolytatása az adóhatóság [az Art. 6. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján az illetékhivatal is ennek minősül] hatáskörébe tartozik, a végrehajtási cselekmények foganatosítására az adóhatóság alkalmazottja jogosult, akinek törvénysértő intézkedései ellen a felettes szervhez lehet jogorvoslattal élni.
Az Art. 87. §-ának (3) bekezdése ugyan utalást tartalmaz a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény II-VII. fejezeteiben foglaltakra, ez azonban nem jelent hatáskör-telepítést. A rendelkezés helyes értelmezése szerint csupán a Vht. szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő, de az adóhatósági alkalmazott részére.
Mindebből következően a bíróságnak nincs hatásköre az adóvégrehajtási eljárásban a becsérték megállapítására sem. Tévedett tehát a másodfokú közigazgatási hatóság, amikor határozatában ezt jogorvoslati kioktatásként feltűntette. A hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján - figyelemmel az 1981. évi I. törvény (Áe.) 3. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra - magának kellett volna döntenie a becsérték megállapításáról, esetlegesen szakértő bevonásával.
Megjegyzi a megyei bíróság, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hívta fel a kötelezett figyelmét végzésében a közigazgatási határozat elleni bírósági felülvizsgálat lehetőségére.
Az Áe.</a> - már hivatkozott 3. §-ának (6) bekezdése alapján az adóhatósági eljárásban is alkalmazandó - 72. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel bírósági felülvizsgálatnak csak a közigazgatási ügy érdemében hozott határozat esetén van helye. A bírói gyakorlat pedig egységes abban, hogy a jogerős közigazgatási határozat végrehajtása során hozott határozat nem tartozik ebbe a körbe (A közigazgatási eljárás szabályai, Kommentár a gyakorlat számára HVG-ORAC Könyvkiadó, Bp., 1999. 302. old.)
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését mint érdemben helyest a Vht. 9. §-a szerint alkalmazandó Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. Pkf. 21.233/1999. sz.)