adozona.hu
AVI 2000.2.27
AVI 2000.2.27
Az illetéktartozás mérséklése vagy elengedése csak akkor lehetséges, ha a vagyoni, szociális, jövedelmi viszonyok mellett a szerzés jellege és körülményei is indokolják a kedvezmény alkalmazását [1990. évi XCI. tv. 82. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. május 5. napján kelt adásvételi szerződés tanúsága szerint (még kiskorúként) megszerezte az m.-i 61 m2 térmértékű, lakás megnevezésű, természetben F. u. 3. 7/1. szám alatt található ingatlant.
A Megyei illetékhivatal fizetési meghagyásával a lakás 1 600 000 Ft-os értéke után 2%-os illetékkulcs alapulvételével 32 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték, továbbá 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A határozatot felperes 19...
AVI 2000.2.27 Az illetéktartozás mérséklése vagy elengedése csak akkor lehetséges, ha a vagyoni, szociális, jövedelmi viszonyok mellett a szerzés jellege és körülményei is indokolják a kedvezmény alkalmazását [1990. évi XCI. tv. 82. § (5) bek.]
A felperes 1997. május 5. napján kelt adásvételi szerződés tanúsága szerint (még kiskorúként) megszerezte az m.-i 61 m2 térmértékű, lakás megnevezésű, természetben F. u. 3. 7/1. szám alatt található ingatlant.A Megyei illetékhivatal fizetési meghagyásával a lakás 1 600 000 Ft-os értéke után 2%-os illetékkulcs alapulvételével 32 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték, továbbá 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A határozatot felperes 1998. február 24. napján átvette, az ellen jogorvoslattal nem élt, azonban március 11. napján kérelemmel fordult az első fokú hatóság felé, kérvén az illetékfizetés alóli mentesítését, figyelemmel arra, hogy középiskolai tanuló.
Az első fokú hatóság határozatával a felperes méltányossági, törlésre irányuló kérelmét nem teljesítette, azonban részére 1998. november 1. napjától kezdődően 12 havi 2834 Ft-os részletfizetést engedélyezett pótlékmentesen.
Ez ellen a felperes fellebbezéssel élt, előadva, hogy a jövedelemmel rendelkező családtagjai anyagi helyzete fokozatosan romlott, a gyermekre járó juttatásokat fokozatosan megvonták, illetőleg több hónapos késéssel folyósítják. Jövedelmi helyzete a családjában annyira rossz, hogy az illetékfizetésre képtelen. Az egy főre jutó jövedelem reálértéke is fokozatosan romlik.
A fellebbezés alapján az alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Indokolásában kifejtette, hogy az illeték megállapítása, előírása jogszerűen történt a felperes terhére. Az Art. 82. § (1) és (5) bekezdéséből fakadóan mérlegelési jogkörében eljárva nem tudott olyan körülményt feltárni, amely okán a méltányossági törlés teljesíthető lenne.
A felperesnek a szerződés megkötésekor az illetékfizetési kötelezettséggel számolnia kellett volna. Az ingatlan jelentősebb értéket képviselt, melyet a felperes szüleivel közösen lakik és használ. A jogszabályban leírt körülményeket, szempontokat megfelelően vizsgálta és jutott a már kifejtett következtetésre.
Az alperes határozatát a felperes törvényes határidőn belül keresettel támadta, kérvén annak felülvizsgálatát, a felülvizsgálat eredményeképpen a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, mely új eljárásban kerüljék sor az illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítésére.
Előadta, hogy a közismert bankcsődök miatt a család megtakarított pénze nem áll rendelkezésre, a rezsiköltség kifizetésére sem elegendő a jövedelmük. Mivel a jelenlegi jövedelmi helyzetükben az illetékfizetés megélhetésüket súlyosan veszélyezteti - élelmiszerekre, közüzemi díjakra sem jutna pénz -, ezért az illeték megfizetése alóli mentesítésnek jogszabályi feltételei fennállnak.
Az alperes érdemi ellenkérelmében határozatát jogszerűnek tartva a kereset elutasítását kérte, megismételve határozati indokait.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság ítéletével arról döntött, hogy az alperes határozata a keresettel támadott körben megfelel-e a törvényesség követelményeinek, azzal kapcsolatosan érdemi döntésre kiható jogszabálysértés megállapítható-e.
A bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy - figyelemmel az Art. 82. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakra - fennáll-e olyan körülmény, amely a felperes illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítését teszi lehetővé, illetőleg az alperes mérlegelési körében eljárva a jogszabály által rögzített szempontokat figyelembe vette-e.
Az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 82. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemély kérelmére az őt terhelő adó-, bírság vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
Speciális rendelkezéseket tartalmaz az illetékfizetési kötelezettség körében a 82. § (5) bekezdése az előbb említett jogszabálynak. Eszerint az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményei, valamint a vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti.
Ezen jogszabályi kitétel szigorú feltételeket támaszt a fizetési kötelezettség alóli mentesítés körében, ugyanis nemcsak a vagyoni, szociális, jövedelmi viszonyokat kell vizsgálni, hanem a szerzés jellegét és körülményeit.
A bíróság megítélése szerint a felperes közigazgatási eljárásban és perben tett nyilatkozatai egymásnak ellentmondóak, azt támasztják alá, hogy a felperest valóban az illetékfizetési kötelezettség alóli kibújás szándéka vezette.
A bíróság nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a felperes állítása szerint is 1998 júliusában kezdett anyagi helyzetük ellehetetlenülni, megtakarított pénzük ekkor "ragadt bent" egy pénzintézetnél.
A fizetési kötelezettség azonban ezt jóval megelőzően, az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában keletkezett. A szerződés 7. pontjából kitűnik, hogy a felmerült költségeket és az átírási költségeket a vevő tartozik viselni.
A felperesi képviselő perbeli állítása szerint a vételárat a felperes részére fenntartott ifjúsági takarékbetétből egyenlítették ki, tehát a vételár teljes egészében rendelkezésre állott. Ezzel ellentétes adat a közigazgatási iratoknál sem lelhető fel.
1998 februárjában, amikor a fizetési meghagyás kibocsátásra került, szó sem volt arról, hogy a felperes bankcsődöt említett volna, mindösszesen tanulói jogviszonyára hivatkozott.
A felperes fellebbezésében már hivatkozott arra, hogy az illetékfizetési kötelezettségéről nem tudott, azonban a szerződés 7. pontjából idézettek ezzel ellentétes tényadatot tartalmaznak, mint ahogy a felperesi képviselő 1999. szeptember 21. napján megtartott tárgyaláson tett nyilatkozata is ellentmondó ezen állításnak.
Helyesen utalt arra az alperes, hogy a felperes szüleivel lakik egy ingatlanban, ezt a tényt maga a felperesi képviselő sem cáfolta, ehhez képest semmiféle olyan elháríthatatlan ok nem forgott fenn, amely elkerülhetetlenné tették volna az adásvételi szerződés megkötését.
Hangsúlyozza a bíróság, hogy a felperes méltányossági kérelmét 1998. március 11. napján terjesztette elő, az abban megjelölt körülményekhez képest utóbb azonban egész másokat állított. Különböző nyilatkozataival is keveredett a már kifejtettek szerint.
A felperes semmilyen módon nem tudta azt igazolni, hogy a fizetésre képtelen, hiszen azt sem támasztotta alá okirattal vagy egyéb módon, hogy a család vagyona banknál került teljes egészében elhelyezésre. A Pp. 164. § (1) bekezdéséből fakadóan a bizonyítási kötelezettség az ő oldalán állott fenn.
Összegezve, az alperes a vonatkozó jogszabályok szem előtt tartásával széles mérlegelési jogkörében eljárva a tényállást teljes egészében tisztázta, határozatát megfelelő módon indokolta és jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi kérelem nem teljesíthető. Nyomatékkal hívja fel a figyelmet arra a bíróság, hogy az Art. 82. § (5) bekezdéséből fakadóan a mérséklés, elengedés csak lehetőség a hatóság oldalán, de nem kötelezettség.
Minthogy a felperes olyan jogszabálysértést nem tudott megjelölni, amely az alperes határozatának jogszabálysértő voltát eredményezné, sőt érdemben jogszabálysértésre sem tudott hivatkozni, ezért a bíróság a keresetét megalapozatlannak találta és azt elutasította.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12. P. 22.102/1999. sz.)