adozona.hu
AVI 2000.2.26
AVI 2000.2.26
Jövedéki bírság kiszabására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés során bebizonyosodik, hogy jövedéki ellenőrzés alól elvont termékről van szó (1993. évi LVIII. tv. 4. §, 54. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozatával 2 216 600 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert az 1996. október 22. napján ingatlanán tartott jövedéki ellenőrzés során a tulajdonában lévő tartályban 11 083 liter cukorcefrének minősített folyadékot talált.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tartályt 1996. április 12. napján K. Géza b.-i lakos részére bérbe adta. Sem a szerződéskötéskor, se...
AVI 2000.2.26 Jövedéki bírság kiszabására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az ellenőrzés során bebizonyosodik, hogy jövedéki ellenőrzés alól elvont termékről van szó (1993. évi LVIII. tv. 4. §, 54. §)
Az alperes jogerős határozatával 2 216 600 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert az 1996. október 22. napján ingatlanán tartott jövedéki ellenőrzés során a tulajdonában lévő tartályban 11 083 liter cukorcefrének minősített folyadékot talált.A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tartályt 1996. április 12. napján K. Géza b.-i lakos részére bérbe adta. Sem a szerződéskötéskor, sem azt követően nem volt tudomása arról, hogy bérlője a tartályt milyen célra használja. Vitatta a mintavétel jogszerűségét és a szakértői vélemény megállapításait is.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy önmagában az a körülmény, hogy a bérlő a szerződéskötéskor hamis nevet használt, nem minősíti a szerződést fiktívvé. A felperes feltárt életkörülményei pedig nem utalnak arra, hogy a bérlője tevékenységéről tudomással bírt. Kifejtette, hogy a szakértői véleményre bocsátott minta eredete kétséges és nem találta megállapíthatónak azt a körülményt sem, hogy ténylegesen cukorcefre volt a lefoglalt folyadék. Az alperes a tényállást kellőképpen nem tisztázta, nem nyert bizonyítást, hogy a felperes követte-e el a jövedéki törvénysértést és az sem, hogy a fellelt minta alapján cukorcefrének minősülő anyag előtalálására került sor.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság a fellebbezést kisebb részt alaposnak értékelte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és mellőzte az alperes új eljárásra kötelezését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az első fokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból a jogszabályok helytálló alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy az alperes tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes ugyanis már az elsőfokú közigazgatási szerv által megtartott ellenőrzés napján csatolta a Pp. 196. § (1) bekezdésben írott alakiságoknak nem megfelelő, így teljes bizonyító erővel nem bíró magánokiratot, mely szerint a tulajdonában lévő 30 000 literes fémtartályt bérbe adta. Az eljárt közigazgatási szervek a tényállás-tisztázás során csupán annak megállapítására szorítkoztak, hogy a bérlő személyi adatai valótlanok, és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a szerződés fiktív. Sem az első-, sem a másodfokú közigazgatási eljárásban nem adtak lehetőséget a felperesnek az egyszerű magánokirattal igazolt állítása bizonyítására.
A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 4. § (2) bekezdésére és 54. § b) pontjára hivatkozással a másodfokú bíróság megállapította, hogy az eljárt hatóságok a felperes terhére a Jszt. megsértésével történő birtoklást értékelték. Az okirati bizonyításnak az államigazgatási eljárásokról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (6) bekezdése szerint alkalmazandó Áe. 28. §-a szerint a közigazgatási eljárásban is helye van. Az a körülmény, hogy a felperes által csatolt okirat a tanúk aláírásának hiányában teljes bizonyító erejűnek nem tekinthető, azt jelenti, hogy nem a hatóságnak kell bizonyítania az abban foglaltak valótlanságát, hanem kétség esetén a felperesnek azt, hogy a bérleti szerződés az okirat szerint létrejött. E bizonyítás szükségességére azonban a felperest nem hívták fel. Az elsőfokú bíróság által foganatosított bizonyításból, a meghallgatott tanúk vallomásából kétséget kizáróan megállapítható volt a másodfokú bíróság álláspontja szerint, hogy a felperes a tulajdonában lévő fémtartály vonatkozásában valóban bérleti szerződést kötött, így a jövedéki ellenőrzés időpontjában annak - illetve a benne tárolt folyadéknak - a birtokosa nem ő, hanem a bérlő volt. A Jszt. 54. § b) pontjában írott jogellenes birtoklás a részéről nem valósult meg, így a Jszt. 4. § (2) bekezdése alapján a törvény hatálya alá sem tartozott. Nincs ezért jelentősége annak, hogy az eljárt közigazgatási szervek részéről a mintavétel szabályszerűen történt-e, illetőleg a folyadék minősítését végző szakértői véleménnyel szemben ellenbizonyítás sem szükséges. Minderre figyelemmel mellőzte a másodfokú bíróság az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását és a lefoglalt cukorcefre elkobzásának és megsemmisítésének elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az első- és másodfokú bíróság törvénysértő módon figyelmen kívül hagyta, hogy a vámhivatal minden intézkedést megtett a tényállás feltárása érdekében. Éppen a felperes érdekében állt a bérlő felkutatása és a hatóság előtti bejelentése. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a felperes által megjelölt K. Géza követte el a jövedéki törvénysértést, úgy nem kétséges, hogy a vámhivatal vele szemben állapítja meg és szabja ki a bírságösszeget. Ugyancsak törvénysértő módon nem vette figyelembe az első- és másodfokú bíróság, hogy a kellő szakismerettel rendelkező OBI szakvéleményében egyértelműen meghatározta, hogy a vett minta cukorcefrének minősül. A vámszervek éppen akkor jártak volna e1 törvénysértő módon, ha e tényt figyelmen kívül hagyják.
Felülvizsgálati kérelme kiegészítéseként csatolta a K. Vámhivatal 1999. május 20. napján kelt jelentését annak igazolásául, hogy ez a mennyiség jelenleg is a felperes lakcímeként megjelölt ingatlanon található. A lefoglalt mennyiségű cukorcefre megsemmisítését nem rendelte el semmilyen fórum, a jogerős ítélet azt is lehetetlenné tette, hogy a termékmennyiséget valaha is elkobozhassa a hatóság, vagyis azt állapította meg, hogy a termék birtokban tartása törvényes. Az elsőfokú bíróság ítéletével még lehetőséget biztosított a tényállás teljes körű tisztázására és az eljárás törvényes lefolytatására azzal, hogy új eljárást rendelt el. A megyei bíróság azonban ezt a lehetőséget is megvonta a vámhivataltól. Ezzel a jogerős ítélet törvényt sértett - a Jszt. 23. §-át.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra észrevételt nem tett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság ítéletében a tényállás helytelen megállapításával, a jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével nem megfelelő jogkövetkeztetésre jutott.
A Jszt. 4. § (2) bekezdése értelmében a jövedéki ellenőrzés és az e tőrvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik az is, aki az 54. § b) pontjában meghatározott jogellenes tevékenységet végez.
Az 54. § b) pontja szerint a jövedéki ellenőrzés bárkinek a felderítésére, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül végez, e törvény előírásainak megsértésével vásárol, értékesít, birtokol, szállít, az e törvényben tiltott tevékenységet végez, zárjegyet hamísít vagy jogtalanul tart birtokban, ezeket továbbadja, értékesíti, megvásárolja, felhasználja /a továbbiakban: jogellenes tevékenység) ... terjed ki.
A törvény fenti szabályozása egyrészt pontosan meghatározza a jogellenes tevékenység megvalósulásának módozatait, másrészt az ilyen tevékenységet - annak bármely formáját - végzőt a törvény hatálya alá sorolja.
A Jszt. 66. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint a vámhivatal a jövedéki ellenőrzés alól elvont termékek után jövedéki bírságot vet ki.
Azt, hogy mi minősül jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek, a Jszt. 67. § (1) bekezdése határozza meg. A h) pont szerint e törvény alkalmazásában jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek (a továbbiakban: elvont termék) minősül ... a cukorcefre és az abból készült szesz és szeszesital.
Mindennek megfelelően a közigazgatási eljárás során elsődlegesen azt kell megállapítani, hogy a Jszt. hatálya alá tartozó jogellenes tevékenység történt-e, a felperes ingatlanán fellelt folyadék cukorcefrének - azaz jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek - minősült-e, tehát a bírság kivetésének jogalapja fennáll-e. E körben egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítélete indokolása 5. oldal (7) bekezdésében kifejtettekkel.
Ahhoz, hogy a bírság kivetésének szükségessége megállapítható legyen, olyan - a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon lefolytatott - szakértői vizsgálat szükséges, amely egyértelműen tisztázza, hogy az ellenőrzés során feltalált anyag a Jszt. 6. § 6. pontja meghatározásának megfelelő cukorcefrének minősül-e. Ilyen, a jogszabályi előírásoknak megfelelő tartalmú - a jogszabály alkalmazásának alátámasztására alkalmas - vizsgálat a közigazgatási eljárás során nem történt. Amennyiben ezen eljárás eredményeként kétségtelenül megállapítást nyer, hogy jövedéki ellenőrzés alól elvont terméket tárt fel az ellenőrzés, csakis abban az esetben kerülhet sor jövedéki bírság kivetésére.
A fenti eljárást követően, az eredménytől függően vizsgálandó, hogy ki az, aki a Jszt. 66. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt elkövette és így a Jszt. 70. § (1) bekezdésének alapján a bírságot megfizetni köteles.
Tévedett a megyei bíróság, amikor ítéletében a hangsúlyt a felperes felelősségének vizsgálatára helyezte és nem tulajdonított jelentőséget a mintavétel szabályszerűségének és a folyadékot minősítő szakvélemény tartalmának. A jogszabályi rendelkezések értelmezésekor logikai hibát vétett, amikor is a bírságolási jogkör fennállta vizsgálatának mellőzésével a felperesi felelősség tárgyában állást foglalt. E körben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem osztotta a jogerős ítéletnek a felperesi felelősség hiányára vonatkozó okfejtését sem, ugyanis az esetleg érvénytelen bérleti szerződésre hivatkozással a felperes - mint az ingatlan tulajdonosa - nem háríthatja el a felelősséget.
A perben felvett bizonyítás és a rendelkezésre állt adatok értékelése alapján a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ügyben eljárt bíróságoknak a közigazgatási eljárás során a tényállás tisztázatlanságára vonatkozó álláspontjával, amely az ebből következően megalapozatlan határozatok hatályon kívül helyezését eredményezte, e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat nem találta megalapozottnak.
Alaposnak értékelte a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a jogerős ítéletnek az új eljárás mellőzésének jogszabálysértő voltára vonatkozó érvelését. Önmagában a határozatok hatályon kívül helyezése ugyanis nem jelent jogszerű, a Jszt. rendelkezéseinek - így a 23. §-ának - megfelelő megoldást a feltalált anyag további sorsát illetően. A közigazgatási határozatok jogszabálysértő voltából eredő hatályon kívül helyezésének jogi konzekvenciáit új eljárás keretében kell levonni. A megismételt eljárást a fent kifejtetteknek megfelelően a tényállás körültekintő feltárása érdekében le kell folytatni és annak eredményétől függően lehet a bírságolás kérdésében annak címzettjét illetően is megalapozott döntést hozni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelemben az alperes másodlagos kérelme kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében közigazgatási perben kizárólag a határozatok jogszerűsége vizsgálható felül, a bíróság elkobzásról, megsemmisítésről nem rendelkezhet. A jogerős ítélet erről rendelkezést nem tartalmaz, így a Legfelsőbb Bíróság ilyen irányú kérelmet a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270. § (1) bekezdéséből kővetkezően sem teljesíthet.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 27.879/1999. sz.)