adozona.hu
AVI 2000.2.25
AVI 2000.2.25
A vámtörvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy az importált terméket változatlan állapotban kell beépíteni (1995. évi C. tv. 137. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. évben folyamatosan exportált konzervipari termékeket, amelyekhez a konzervdobozokat, az ónozott lemezt és speciális lakkot külföldről beszerző C. B. Kft. biztosította a felperes számára számlával igazoltan vámmal és egyéb költségekkel terhelten. A kiszállított export árukra vonatkozóan a felperes vámvisszatérítési kérelmet terjesztett elő, amelyet az első fokú vámhatóság 1996.május 8-án kelt határozatával elutasított.
A felperes fellebbezést nyújtott be az első fokú vámhatós...
AVI 2000.2.25 A vámtörvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy az importált terméket változatlan állapotban kell beépíteni (1995. évi C. tv. 137. §)
A felperes 1995. évben folyamatosan exportált konzervipari termékeket, amelyekhez a konzervdobozokat, az ónozott lemezt és speciális lakkot külföldről beszerző C. B. Kft. biztosította a felperes számára számlával igazoltan vámmal és egyéb költségekkel terhelten. A kiszállított export árukra vonatkozóan a felperes vámvisszatérítési kérelmet terjesztett elő, amelyet az első fokú vámhatóság 1996.május 8-án kelt határozatával elutasított.A felperes fellebbezést nyújtott be az első fokú vámhatóság határozata ellen, az alperes a fellebbezésre határozatával az első fokú határozatot megsemmisítette, hivatkozással arra, hogy a felperes az importárut saját élelmiszeripari termékével exportálta és a termék doboz nélkül nem lenne jellegének megfelelően exportálható. Ezt követően a B-i Vámhivatal 1996. augusztus 29. napján kelt határozatával a felperes részére 2 366 845 Ft vámot és vámkezelési díjat, valamint 1 795 352 Ft statisztikai illetéket visszatérített.
A visszatérítést kővetően az első fokú hatóság határozatával 1997. január 22-én a visszatérítés megállapításáról szóló határozatát visszavonta, kötelezte a felperest a visszatérítés összegének megfizetésére.
A fizetési kötelezettséget megállapító határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez. Az alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes kerestet nyújtott be a városi bírósághoz és kérte a jogerős közigazgatási határozat megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 137. § (1) bekezdése szerint a vámhatóság köteles visszatéríteni a felperes részére a korábban már megállapított vámkezelési díjat, valamint a statisztikai illetéket is. A Vjt. 145. § (1) bekezdése szerint a vámigazgatási eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 61. § (1) bekezdése alapján nem lehet az államigazgatási határozatot módosítani, vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sértene. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tárgyi ügyben a felperes jóhiszeműen szerzett jogát sértette a korábban vámvisszatérítést megállapító határozat visszavonása, ezért az törvénysértő.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyet a másodfokú bíróság nem talált alaposnak és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes teljesítette mindazokat a törvényi előírásokat, amelyek eredményeként a vámvisszatérítés a felperest megillette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen és kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Vjt. 135. § (1) bekezdés d) pontjának 3. pontjában foglaltakat és téves következtetés eredményeként jutottak arra a megállapításra, hogy a felperes a perbeli esetben jogosult a vámteher visszatérítésére.
Az alperes álláspontja szerint a Vjt. 1. § 14. pontja szerint áru a vámterületen kitermelt, termesztett, tenyésztett, vagy előállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a belföldi forgalom számára vámkezeltek, vagy e törvény rendelkezései szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni. A jogszabály belföldi árufogalom meghatározásából egyértelműen következik, hogy maga a konzervdoboz, amit a felperes beszerzett a szállítójától nem import eredetű, hanem vámterületen előállított árunak minősül. Ezért az áru fogalmának jogi tartalmából kiindulva jelen esetben megállapítható, hogy másféle áru az ónozott lemez, a különleges lakk, és a belőlük előállított konzervdoboz. A felperest a vámvisszatérítés joga nem illeti meg, mivel a perbeli esetben nem valósult meg a Vjt. 137. § (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott egyik feltétel, amely szerint a szállítótól történő beszerzés esetén a beszerzett árunak import eredetűnek kell lennie.
A felperes ellenkérelmet nyújtott be a felülvizsgálati eljárás során és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn, mivel a vonatkozó jogszabályoknak megfelel.
Álláspontja szerint jelen esetben a külföldi áru fogalmát kell alkalmazni, amelyet a Vjt. 1. § 14. pontja határoz meg és amely szerint külföldi áru, amelyet belföldi forgalom számára vámkezeltek, vagy e törvény rendelkezései szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
A Vjt. 137. § (1) bekezdés d/3. pontja olyan vámkezelt árukról rendelkezik, amelyek nem változatlan állapotban kerülnek exportálásra, hanem rendeltetésüket tekintve más termék előállításához szükségesek, azt beépítik, vagy felhasználják belföldön, majd ezt követően exportált termékekkel együtt annak alkotórészévé téve külföldre szállítják.
A felperes álláspontja szerint a Vjt. 137. § (1) bekezdés d/3. pontja egyértelműen meghatározza a visszatérítés feltételeit, jelen esetben e feltételek a perbeli exportügylet kapcsán teljesültek. Ezért az első és másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős másodfokú ítélet törvényes és megalapozott.
A Vjt. 137. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a befizetett vámterhet - kivéve a vámmal együtt fizetett forgalmi adók - a vámhatóság kőteles visszatéríteni, ha a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott csomagoló- és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta és külföldre kiszállította, valamint ha a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette. A visszatérítés feltétele még, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költségekkel terhelt import eredetű árut szerzett be és ezt számlával igazolta.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, amelyre vonatkozóan az importáló a vámot és minden más költséget megfizetett. A vámvisszatérítésének törvényi feltételei fennállnak, ezért jogsértő volt az a közigazgatási határozat, amely megtagadta a felperes részére a vámvisszatérítést.
A felperes által beszerzett csomagolóanyag a konzervipari termék tartozékává vált, a terméket a csomagolóanyag nélkül értékesíteni nem lehet, a fajta meghatározáshoz a csomagolóanyag egyértelműen szükséges, és a termék jellegét meghatározza.
Tévedett az alperes amikor a Vjt. 1. § (14) pontjai szerint minősítve a felperes által exportált terméket, úgy ítélte meg, hogy a konzervdoboz előállításához felhasznált áru a lényeges kérdés, mivel a vámvisszatérítésre vonatkozó tőrvényi feltételek fennállását a konzervdoboz tekintetében kell vizsgálni. A felperes szállítójától a konzerváruhoz szükséges alkotórészeket vásárolta meg, a Vjt. pedig nem tartalmaz olyan előírást, hogy az importált terméket változatlan állapotban kell beépíteni.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja azt az álláspontot, amely szerint a perbeli esetben más-másféle áruk az ónozott lemez és a különleges lakk, valamint a belőlük előállított konzervdoboz. A felperes belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.099/1998. sz.)