adozona.hu
AVI 2000.2.24
AVI 2000.2.24
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével nem módosíthatja (Pp. 270. §, 275. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozó felperes 1995. július hónapra 2 444 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza az első fokú adóhatóságtól. A kiutalás jogosságának megállapítására az adóhatóság ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során 1995. augusztus 25-28. között a zalaegerszegi telephelyén készletleltározást végzett. A felperes a leltározást követően 53 leltárfelvételi lapot aláírt, 1995. szeptember 13-án a leltárfelvételi lapokat átvette. A felperes ezt követően nyilatkozott további 1 069...
AVI 2000.2.24 A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével nem módosíthatja (Pp. 270. §, 275. §)
Az egyéni vállalkozó felperes 1995. július hónapra 2 444 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza az első fokú adóhatóságtól. A kiutalás jogosságának megállapítására az adóhatóság ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során 1995. augusztus 25-28. között a zalaegerszegi telephelyén készletleltározást végzett. A felperes a leltározást követően 53 leltárfelvételi lapot aláírt, 1995. szeptember 13-án a leltárfelvételi lapokat átvette. A felperes ezt követően nyilatkozott további 1 069 245 Ft beszerzési értékű árunak a leltárba történő pótfelvételéről.Ezt követően az APEH Megyei Igazgatósága Kiemelt Adóalanyú Ellenőrzési Osztálya határozatával megállapította, hogy a 2 440 000 Ft összegű áfa-visszaigénylés jogtalan, a felperes terhére 2 546 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg azzal, hogy ebből 102 000 Ft pénzügyileg rendezett adóhiánynak minősül, az adóhiány után 1018000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezést nyújtott be az első fokú adóhatóság döntése ellen, az alperes határozatával helybenhagyta az első fokú adóhatósági határozatot.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz és kérte a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, azt elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása során az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdésébe foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, a helyszíni leltározást elvégezte. Az Art. 56. § (4) bekezdése lehetővé tette a leltározásnak a felperes távollétében való megkezdését. A felperes alkalmazottai jelen voltak a leltározás során, az alkalmazottak által nyújtott információk hibái a felperes terhére kerülhetnek figyelembevételre. Az első fokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény csak olyan elírási, illetőleg számítási hibákat tárt fel, amely a határozatban foglaltakra nincs kihatással, mivel az adó összegét nem érintette, illetőleg a felperesre a határozatban foglaltaknál terhesebb helyzetet nem eredményezett.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a felperest terhelő kereseti illeték összegének vonatkozásában változtatta meg, megállapítva, hogy a kereseti illeték összege 152 760 Ft, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság elfogadta, a jogi indokokat pedig alaposnak találta. A másodfokú eljárásban is sor került az elsőfokú eljárásban szereplő igazságügyi könyvszakértő meghallgatására, a szakértői vélemény kiegészítése azonban nem hozott eredményt. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a nyilvántartások alapján rögzítették a beszerzési árakat, a leltárfelvételi ívek szabályszerűek, azokat a felperes aláírta, a felperesnek leltármódosító nyilatkozatait az adóhatóság elfogadta. Téves a felperes hivatkozása arra, hogy a könyvszakértő által adott szakvéleményből az következne, hogy az adóhatóság által megállapított adóhiány a kisebb összegben állna fenn. Megerősítette a fellebbezési eljárás során a könyvszakértő, hogy a szakvélemény második része csak feltételezett számítást rögzít.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, amelyben kérte a másodfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kötelezését, hogy 1 438 000 Ft áfa összeg és járulékait fizesse ki, továbbá a befizetett 1 017 000 Ft adóbírságot és járulékait pedig fizesse vissza.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a leltározás során, megfelelő szakemberekkel nem rendelkezett, leltározási csoportokat nem hoztak létre. Az adóhatóság a mindenkor előírt szakszerű leltározáshoz szükséges valamennyi követelményt megszegte. A leltározás megkezdését a helyszínen jelentették be, így a vállalkozó nem tudta megszervezni a szabályszerű leltárfelvétel személyi, és egyéb körülményeit. A felperes nem tartózkodott a leltározás megkezdésének napján a helyszínen, nem végezhette el a tőle elvárható cselekményeket. Több telephellyel rendelkezett és a leltározás ideje alatt is sok kamion szállított árut, az árusítás sem szünetelt, tehát reális leltár felvételére nem kerülhetett sor. Hevenyészett leltár készült, amelyet bizonyít, hogy a leltározó adóha-tóság a felperes számára biztosította, hogy kiegészítse a leltárt azzal, ami csak eszébe jut, és ezt el is fogadta 1069 245 Ft értékben. 1995. október 9-én adták át a felperesnek a vizsgálati jelentést, a felperes zárótárgyalást kért, a zárótárgyaláson 1995. október 20-án észrevételt tett. A peres eljárás során az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki, a szakértő a számításokat az alperes által készített leltár alapján végezte, másrészről pedig könyvszakértői módszerekkel elvégezte ennek korrekcióját, kialakítva azt a vélelmet, hogy valójában mennyi is lehetett a leltárhiány 1995. július 31-én. A számviteli nyilvántartás konkrét adatai helyett az alperes az eladott áruk beszerzési árát becsléssel állapította meg árrés alkalmazásával, az árrés azonban nem került tételes kidolgozásra. A szakértő álláspontja szerint a felperes alapos indokkal kérte újból a teljes körű leltárfelvételt. A szakértő is hasonló következtetésre jutott, mint a felperes, kimutatta, hogy az APEH leltáradatai szerint 233 000 Ft árrés keletkezett, 171660000 Ft árbevétel mellett, ami irreális. A szakértői vélemény szerint a leltárfelvétel nem volt teljes körű. Az eladott áru beszerzési értékét csak a készletadatok tételes árcsoportkénti feldolgozásával lehetne teljes bizonyossággal megállapítani. A szakértő szerint legfeljebb 5 031 000 Ft készlethiány vélelmezhető, az alperesi 13 500 000 Ft-tal szemben, ennek áfa vonzata pedig csak 1 006 200 Ft.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint az első- és másodfokú bíróság által kifejtett indokolás iratellenes, megállapításokat tartalmaz. A felperes az 1995. október 16-ikai zárótárgyalás jegyzőkönyvére észrevételt tett és ezen észrevételek, amelyek 1995. október 20-ai keltezésűek, az adóhatóság iratai között találhatók.
Leltározás a keszthelyi telepen egyáltalán nem történt, a tényekből és a szakértői véleményből megállapítható, hogy az alperes nem tudta, hogy ténylegesen a felperes vállalkozása milyen mértékig van felleltározva és abból még mi hiányozhat.
Az alperes ellenkérelmet nyújtott be a felülvizsgálati kérelemmel szemben. Álláspontja szerint az adóhatóság teljes körűen eleget tett tényállás-tisztázási kötelezettségének. Az üzletforgalom leállítására, illetőleg az üzleti tevékenység megszüntetésére az Art. 74/B. §-ában foglaltak szerint kerülhet sor, ennek feltételei tárgyi ügyben nem álltak fenn, az adózó saját érdekkörébe azonban szüneteltethette volna az árusítást.
Az adóhatóság megállapításait kellőn bizonyította, a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye ezt mindenben alátámasztotta. A felperesnél beszerzett iratok alapján folytatta le a szakértő a vizsgálatát, számításai alapját a felperes általános forgalmi adó nyilvántartásainak adatai képezték.
A könyvszakértői vélemény a felperesi állításokkal szemben csupán olyan jelentéktelen számítási, elírási hibákat tárt fel, amelyek a határozati megállapítások összegszerűségét nem befolyásolták. Helyesen utalt a másodfokú ítélet arra, hogy a könyvszakértő vélemény utolsó két oldala csupán egy feltételezett számítást tartalmaz, a tényállás megállapítása során a szakértői vélemény tényadatokra alapított első része az irányadó. Kérte ezért a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként a Pp. 164. § (1) bekezdését jelölte meg, mint amely jogszabályt az eljáró bíróságok megsértettek. A Pp. 164.§ (1) bekezdése szerint a tények bizonyítása annak kötelezettsége, akinek érdekében áll, hogy azt a bíróság valósnak fogadja el.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság eljárása, a bizonyítás lefolytatása, a szakértő igénybevétele és a szakvélemény értékelése megfelelt a Pp.</a> előírásainak.
A jogerős ítélet a kereseti kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállást helyesen állapította meg.
Az alperes helyesen járt el, amikor a felperes áfa-visszaigénylésének elbírálása során az áfa-visszaigénylés alapját képező gazdasági műveletek adatait és tényeit ellenőrizte. Az ellenőrzés során az adóhatóság eljárásra megfelelt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben meghatározott alapelveknek, az alperes az adózó érdekeit figyelembevevő méltányos eljárást folytatott le, amikor a leltározás befejezésével lehetőséget biztosított a felperes részére, hogy a leltár adatait kiegészítse és ezáltal is a tényállás teljes körű feltárását biztosítsa.
A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálata érdekében törvénysértésre hivatkozással lehet kezdeményezni. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló adatok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
A jogszabálysértés anyagi és eljárásjogi is lehet, azonban nincs lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa. A bizonyítás eredményének megállapítása a szabad mérlegelés eredménye, amely kizárólag akkor kerülhet felülvizsgálati eljárás során megváltoztatásra, amennyiben a bizonyítékok mérlegelése ellentmondó, okszerűtlen, kihívóan téves. A perbeli esetben a bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, ezért eljárási szabálysértés e tekintetben nem állapítható meg.
Miután a felülvizsgálati eljárás során a jogerős bírósági ítélet felülvizsgálatára kerül sor, nincs lehetőség arra sem, hogy a felperes kereseti kérelmét a felülvizsgálati eljárásban megváltoztassa és a felülvizsgálati eljárás olyan kérelem elbírálására vonatkozzon, amelyet a felperes az első fokú eljárásban nem terjesztett elő, így arra vonatkozóan jogerős döntés sem születhetett.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet törvényes és megalapozott, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.689/1999. sz.)