adozona.hu
AVI 2000.2.21
AVI 2000.2.21
Az adóhatóság a szerződés valódi tartalmát vizsgálhatja, de nem vonhat le a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetéseket [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesnél az 1995. adóévre személyi jövedelemadó nemben adóvizsgálatot folytatott le és az 1996. június 11-én kelt határozatával a felperes terhére 126 000 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg. A határozat indokolása rámutatott arra, hogy a felperes a P. B. Befektetési Szövetkezettől megszerzett 420 000 forint értékű üzletrész után jogosulatlanul vett igénybe adókedvezményt, mert nem kézpénzért vásárolta a szövetkezeti üzletrészt, hanem kincstárjegy-szövetke...
AVI 2000.2.21 Az adóhatóság a szerződés valódi tartalmát vizsgálhatja, de nem vonhat le a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetéseket [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az alperes a felperesnél az 1995. adóévre személyi jövedelemadó nemben adóvizsgálatot folytatott le és az 1996. június 11-én kelt határozatával a felperes terhére 126 000 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg. A határozat indokolása rámutatott arra, hogy a felperes a P. B. Befektetési Szövetkezettől megszerzett 420 000 forint értékű üzletrész után jogosulatlanul vett igénybe adókedvezményt, mert nem kézpénzért vásárolta a szövetkezeti üzletrészt, hanem kincstárjegy-szövetkezeti üzletrész cserét valósított meg különféle szerződések alapján.A felperes fellebbezése folytán a másodfokú adóhatóság 1996. augusztus 1-jén kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és az adókedvezmény igénybevételére jogosultságának megállapítását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A városi bíróság mint elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes keresettel támadott határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és a felperest terhelő 1995. évi személyi jövedelemadó különbözetet 113 400 forintra mérsékelte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adóhatóságok a jogszabályok helyes alkalmazásával állapították meg az adásvételi szerződések színleltségét és jutottak arra a következtetésre, hogy a színlelt szerződések semmisek. Az érvénytelen szerződésnek azonban az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az alperes ezt figyelmen kívül hagyta, az ugyanis tényként volt megállapítható, hogy a felperes 42 000 forintot a színlelt szerződések sorozatán keresztül ténylegesen a P. B. Szövetkezet mint saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordította. Így ezen összeg erejéig a felperes a személyi jövedelemadó törvény 38/A. § k) pontjában meghatározott adólevonási jogára jogosult lenne. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes terhére megállapított személyi jövedelemadó különbözetet csökkentette.
Az alperes és a felperes fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ítéletével részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés k) pontjának helyes értelmezése szerint az adókedvezmény alapja kizárólag vásárlásra fordított pénzösszeg lehet, a perbeli esetben az egy napon kötött azonos ősszegű ellenértéket tartalmazó kincstárjegy adásvételi és üzletrész adásvételi szerződések valódi tartama kincstárjegy-üzletrész csere volt. A felperes által kötött szerződések láncolatai semmisek voltak, érvénytelen szerződésekből nem származhatnak jogkövetkezmények, így adóügyi jogkövetkezmény adókedvezmény igénybevétele sem. A felperesnek ugyanis a 42 000 forint befizetésével nem a szövetkezeti üzletrész megszerzése volt a célja, hanem adókedvezmény igénybevétele. A másodfokú bíróság ezért azt állapította meg, hogy a jogszabály rendeltetésével ellentétes értelmezés lenne, ha ezen színlelt ügylet alapján a felperest adókedvezmény illetné. Ezért változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét és utasította el teljes egészében a felperes keresetét.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását, a keresete szerinti ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta azt a korábban is kifejtett álláspontját, miszerint az adókedvezmény alapja nemcsak kizárólag készpénz, hanem értékpapír is lehet. Hangsúlyozta, hogy sem a közigazgatási sem a bírósági eljárásban nem bizonyították a szerződések színlelt vagy leplezett jellegét, az adókedvezmény igénybevételéhez a törvényi feltételek fennálltak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperest megillető személyi jövedelemadó alapja kizárólag a szövetkezeti üzletrész vásárlására fordított pénzösszeg lehet-e, vagy értékpapír ellenében kapott szövetkezeti üzletrész után is megilleti-e ez az adókedvezmény. Másrészt minősíthető a felperes által kötött adásvételi szerződések valódi tartamuk szerint kincstári üzletrész csereszerződésnek.
Az 1995. évben hatályos az 1994. évi LXXII. törvénnyel módosított Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja alapján a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a szövetkezet tagjától 1995. december 31-ig a saját szövetkezeti üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezetű üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartamuk szerint kell minősíteni. Az adóhatóság ezért vizsgálhatta a magánszemély és a szövetkezet szerződéses akaratát a szövetkezeti üzletrész átruházása vonatkozásában és a megkötött szerződések adóügyi minősítését végezhette el. Ez a jogosultság azonban nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes kővetkeztetések levonására és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 2/1998. számú Jogegységi határozat IV. pontja is rámutat arra, hogy téves az a jogi álláspont, amely a szövetkezeti üzletrész kárpótlási jegy vagy más értékpapír fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek minősíti.
A kincstárjegyről szóló 1987. évi 23. tvr. alapján a kincstárjegy bemutatóra szóló átruházható értékpapír (pénzpapír), melyben az Állam arra kötelezi magát, hogy az azon megjelölt összeget a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának illetve birtokosának a megjelölt időben és módon megfizeti. A Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE. számú Jogegységi határozat IV. pontja kifejti, hogy a törvényi előírások alapján a szövetkezeti tag tulajdonában lévő kárpótlási jegy (jelen perben kincstárjegy) mint értékpapír, pénzben kifejezhető összeget testesít meg. Ha a tag a kárpótlási jegyet a szövetkezetre ruházza, meghatározott összegű vagyoni értéket szolgáltat a szövetkezetnek, amely - ennek fejében - részére szövetkezeti üzletrészt juttat. Az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontjának a helyes értelmezése az, hogy nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, ha az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem kézpénzfizetés ellenében kerül sor. Az értékpapír formájában nyújtott ellenérték is megfelel az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontjában írt törvényi feltételnek.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§ (2) bekezdése szerint a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően a Pp. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet az adókötelezettség újbóli megállapítása végett új eljárásra kötelezte.
Az első fokú adóhatóság az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE. sz. Jogegységi határozatában kifejtett jogi álláspont figyelembevétel köteles eljárni abban a kérdésben, hogy a felperest a törvényben írt kedvezmény megilleti-e.
A felperes pernyertességére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. § szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest az együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.173/1997. sz.)