adozona.hu
AVI 2000.2.20
AVI 2000.2.20
A bíróság vizsgálja, hogy az áfa-visszaigénylésre mint kedvezményre ki jogosult (1992. évi LXXIV. tv. 71. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 1993. május hónapjára vizsgálatot tartott. A vizsgálat eredményeként a felperes terhére 1996. szeptember 30-án kelt határozattal 1993. május hónapra 75 000 Ft általános forgalmi adó hiányt állapított meg, mely után 22 500 bírságot és 112 000 Ft késedelmi pótlékot is felszámított. Az adóhatóság az adóhiányt a felperes terhére az 1993. május hónapban benyújtott általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatban állapította meg, mely pénztá...
AVI 2000.2.20 A bíróság vizsgálja, hogy az áfa-visszaigénylésre mint kedvezményre ki jogosult (1992. évi LXXIV. tv. 71. §)
Az első fokú adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 1993. május hónapjára vizsgálatot tartott. A vizsgálat eredményeként a felperes terhére 1996. szeptember 30-án kelt határozattal 1993. május hónapra 75 000 Ft általános forgalmi adó hiányt állapított meg, mely után 22 500 bírságot és 112 000 Ft késedelmi pótlékot is felszámított. Az adóhatóság az adóhiányt a felperes terhére az 1993. május hónapban benyújtott általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatban állapította meg, mely pénztárgép árának visszatérítését célozta.Az első fokú határozat ellen a felperes fellebbezett. Az alperes mint másodfokú hatóság határozatával az első fokú határozatot akként változtatta meg, hogy a kiszabott bírságot törölte, míg a késedelmi pótlékból 92 700 Ft törlését rendelte el, egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy az 1993. június 30-án kelt számla szerint a pénztárgépet megvásárolta a H. T. Kft.-től. A gazdasági esemény megtörtént, a jogszabály felhatalmazása alapján ezért jogosultan igényelte vissza az általános forgalmi adót.
Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseté elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az 1993. január 1-jétől hatályos általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény hatályon kívül helyezte a korábbi szabályozást, így azt a rendelkezést is, mely alapján a pénztárgép vásárlója volt jogosult visszaigényelni a pénztárgép-adót is tartalmazó vételárát. A hatályos általános forgalmi adó törvény 75. § (1) bekezdése értelmében ha az 1990. január 1-jétől 1995. december 31-ig terjedő időszakban az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép üzembe helyezéséhez kedvezmény vehető igénybe. A (4) bekezdés szerint a kedvezmény formáját, mértékét, igénybevételének egyéb feltételeit és módját, valamint visszafizetésének eseteit a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabály határozza meg. Az 1993. február 15-én hatályba lépett 6/1993.(II.9.) PM rendelet részletezi a (4) bekezdésben foglaltakat. A rendelet 16. § (1) bekezdése alapján a törvény 77. §-ában említett kedvezményt az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult igénybe venni az első alkalommal a felhasználónak az értékesített pénztárgép után.
A felperes arra hivatkozott, hogy a PM rendelet 21. § (2) bekezdése lehetővé tette az 1993. június 30-ig meghatározott feltételek szerint a korábbi hatályon kívül helyezett jogszabály rendelkezésének alkalmazását, ezáltal a pénztárgép vásárlóját illette volna meg a kedvezmény.
Az elsőfokú bíróság idézte a 6/1993. (II. 9.) PM rendelet 21. § (2) bekezdését, mely értelemszerűen a felperesi álláspontba rögzített kedvezményről nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra is rámutatott, hogy nem vehette figyelembe a felperes által hivatkozott és az alperesi határozatban említett APEH-iránymutatásban foglaltakat sem, amely lehetővé tette egyébként a vásárlók részére 1993. június 30-ig kiállított számla alapján a kedvezmény igénybevételét, mivel a jogszabály nem ekként rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság mindazonáltal megjegyezte, hogy a számviteli törvény, az 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2), illetve (3) bekezdése alapján a számviteli bizonylatok adatainak alaki és tartalmi hitelessége feltétel, illetőleg a bizonylatot a gazdasági műveleti esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani. Ehhez képest az adott esetben becsatolt számla nem felelt meg a számviteli törvényben foglaltaknak, így ennek alapján is alaptalan volt a felperes keresete.
A felperes fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában azt hangsúlyozta, hogy az APEH-iránymutatás állásfoglalás, jogszabálynak nem tekintendő, így helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a jogszerűség felülvizsgálata során annak vizsgálatát mellőzte, hogy az alperesi határozat az APEH Adóügyi Főosztálya állásfoglalásában írtaknak megfelel-e. A hatályos jogszabályi rendelkezések alapján ugyanis a felperesnek nem volt lehetősége a vételár visszaigénylésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítéletek megváltoztatását és a kereset szerinti ítélete meghozatalát kérte, másodlagosan kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a bíróságok új eljárásra utasítását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt adta elő, hogy ő a bíróság felülvizsgálat folytán nem kérte az APEH-állásfoglalás felülvizsgálatát, hanem kizárólag azért kérték az adóhatóság határozatának megváltoztatását, mert álláspontjuk szerint a becsatolt számla hitelesen igazolta a pénztárgép megvásárlását, ezért jogszerűen éltek a visszaigénylés lehetőségével. A bíróság túlterjeszkedett, illetőleg nem a kereseti kérelemről döntött akkor, amikor ítéletében úgy határozott, hogy nem is vehette volna igénybe a kedvezményt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság által megállapított és a perben nem vitatott tényállás szerint a felperes, a pénztárgép vásárlója a forgalmazó által kiállított 1993. június 30-án kelt számlával rendelkezett a pénztárgép megvásárlásáról. Ugyanakkor azonban a pénztárgép árának kifizetésre csak ezt követően, 1993. július 15-én került sor.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 1993. január 1-jén történt hatályba lépésekor azonban a számla, egyszerűsített számla, nyugtaadási kötelezettség részletes szabályairól, valamint a pénztárgép beszerzési ára előzetesen felszámított forgalmi adóként történő elszámolásáról szóló 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet volt hatályban. Az új áfa-törvény 71. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a 77. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel 1993. február 15-én lépett hatályba az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 6/1993. (II. 9.) PM rendelet, mellyel egyidejűleg a 36/1990. (II. 9.) PM rendelet hatályát vesztette.
A 6/2993. (II. 9.) PM rendelet 16. § (1) bekezdésének értelmében pedig az új áfa-törvény 77. §-ában említett kedvezményt az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult igénybe venni.
Mindebből az következik, hogy az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában az általános forgalmi adó visszaigénylésre, mint kedvezményre nem a pénztárgépeket megszerző adóalany a jogosult, hanem a kedvezményt - egyéb feltételek fennállása esetén - a forgalmazó jogosult igénybe venni.
Az elsőfokú és másodfokú bíróság tehát helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes a jogszabályi rendelkezések alapján nem volt jogosult a pénztárgép árának visszaigénylésére. Mindezeken túl a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hagy alaptalan volt a felperes azon hivatkozása, miszerint a bíróság nem a kereseti kérelemről, illetőleg a kereseti kérelmet meghaladóan döntött. A felperes keresetben az alperes határozatának jogszabálysértését állította. Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes a becsatolt számla alapján nem jogosult visszaigénylésre, tekintettel arra, hogy a számla nem felelt meg a számviteli törvény 84. § (2) bekezdésében foglalt előírásoknak. A helytelen felvilágosítás miatt azonban törölte a felperest sújtó bírságot és a késedelmi pótlékot is lényegesen csökkentette. Az első- és másodfokú bíróság a határozati rendelkezésről megállapította, hogy nem sértett jogszabályt, a felperes által becsatolt számla ugyanis nem minősül hitelesnek, tekintettel arra, hogy a készpénzfizetéses számla lényege, hogy a fizetés és a szolgáltatás-nyújtás egy időben történik. Ehhez képest a vételár kiegyenlítése 1993. július 15-én törtért, míg rendelkezésre álló szállítólevél adatai szerint a gép átadásra 1993. augusztus 19-én került sor.
A hitelesnek nem minősített okiratra visszaigénylési jog nem alapítható, az első- és másodfokú bíróság az alperes határozatnak jogszerűvé nyilvánításakor tehát azt is elbírálta - azon túl, hogy megállapította, mely szerint a felperes a jogszabályi rendelkezések alapján visszaigénylésre nem lett volna jogosult -, hogy a hivatkozott APEH-állásfoglalásban írt feltételek sem álltak fenn.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését vagy megváltozatását indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdésének alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes jogi képviseletével összefüggésben megállapítható felülvizsgálati eljárási perköltség megfizetésére.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.903/1997. sz.)