adozona.hu
AVI 2000.2.19
AVI 2000.2.19
Az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak tartalmilag hiteles számla alapján jogosult az adózó (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság az 1996. június 19-én kelt határozatával a felperes terhére 1 549 000 Ft általános forgalmi adóhiányt, 774 000 Ft bírságot és 494 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg az 1995. III. negyedévet illetően. Az ugyancsak 1996. június 19-én kelt másik határozatával - az 1995. IV. negyedévet illetően - 2 912 000Ft jogosulatlan áfa-visszaigénylés kiutalását utasította el és a felperessel szemben 1 456 000 Ft bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alper...
AVI 2000.2.19 Az általános forgalmi adó visszaigénylésére csak tartalmilag hiteles számla alapján jogosult az adózó (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az első fokú adóhatóság az 1996. június 19-én kelt határozatával a felperes terhére 1 549 000 Ft általános forgalmi adóhiányt, 774 000 Ft bírságot és 494 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg az 1995. III. negyedévet illetően. Az ugyancsak 1996. június 19-én kelt másik határozatával - az 1995. IV. negyedévet illetően - 2 912 000Ft jogosulatlan áfa-visszaigénylés kiutalását utasította el és a felperessel szemben 1 456 000 Ft bírságot szabott ki.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. október 21-én és október 22-én meghozott határozatával az első fokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes mindkét alperesi határozat felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be. Az ily módon indult pereket az elsőfokú bíróság egyesítette, majd a lefolytatott bizonyítási eljárás után meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az első fokú ítélet indoklásában foglaltak szerint megalapozottan jutott az adóhatóság arra a következtetésre, hogy a felperes részéről az adó-visszatérítés alapjául megjelölt gazdasági esemény (a felperes és N. György budapesti lakosok közötti adásvételi szerződés takarmány és étkezési búza tárgyában) nem jött létre, annak alapján a felperes általános forgalmi adó visszaigénylésére nem jogosult.
Rámutatott az elsőfokú bíróság külön arra is, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésének jogosultságát önmagában a számla alaki hitelessége nem teremti meg, annak tartalmilag is hitelesnek és helytállónak kell lennie.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta, magáévá téve az elsőfokú bíróság azon ténybeli következtetését is, hogy a formailag szabályos számla nem alkalmas annak igazolására, hogy a perbeli jogügyletek a felperes és N. György vevő között létrejöttek és realizálódtak. A vevőként megjelölt személy felkutatása ugyanis nem járt eredménnyel, a számla szerint értékesített terménnyel kapcsolatban pedig a felperes könyvelése kiadást nem tartalmazott. Ilyen tényállás mellett - a másodfokú bíróság szerint - a felperes megalapozatlanul igényelte vissza a termékértékesítései kapcsán a forgalmi adót.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, amely - annak tartalma szerint - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a keresetnek helyt adó - az alperest költségekben is marasztaló - határozat hozatalára irányult. A felperes álláspontja szerint az 1995. szeptember 23-án kelt 1/1995. sorszámú számla a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelt, az abban feltüntetett 1 600 000 Ft vételár a felperes számlájára befizetést nyert, így nem helytálló az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy 1995. III. negyedévben a felperes az 1 millió forintos értékesítési határt - mint az általános forgalmi adó visszatérítés törvényi feltételét - nem lépte túl. Az 1995. november 29-én kelt
2/1995. számlát illetően a felperes előadta, hogy az abban feltüntetett 1 120 010 Ft-os vételár az ugyanazon a napon kelt bevételi pénztárbizonylat szerint a felperes pénztárába beérkezett. Ezen bizonylatok pedig - a felperes szerint - az ügylet valódiságát bizonyítják, a kihallgatott tanú vallomásának tartalma ugyanakkor igazolja, hogy a vevő
(N. György) létező személy. Állította a felperes, hogy az adóhatóság törvényellenesen állapította meg, hogy a felperesi társaság árbevétele 1995. III. negyedévben nem haladta meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 49. § (2) bekezdésében meghatározott 1 millió forintos összeghatárt. Kérte figyelembe venni azt is, hogy a bírósági eljárás során - véleménye szerint - bizonyítást nyert az, hogy az adó-visszaigénylés feltételei fennálltak, az ezzel ellentétes tényállást a bíróság törvénysértően állapította meg. Álláspontjának alátámasztására a felperes a peres iratokhoz csatolta a Forgalmi Adó Főosztálynak a felperes felügyeleti intézkedés iránti kérelmére tett feljegyzését, valamint a felperes 1995. évi pénzügyi gazdálkodásáról készült pénzügyi jelentést.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során arról kellett döntenie, hogy az adóhatóság jogszerűen jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperes részéről 1995. III. és IV. negyedévében nem került sor az ellenőrzés tárgyává tett termékértékesítésre, melynek következtében a felperes esetében nem valósultak meg az áfa-tv. 48. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt feltételek, az 1 millió forintos adóalap elérése nem teljesült.
Az áfa-tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetett adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az adólevonási jog azonban - az áfa-tv. 35. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány.
Ezzel összhangban. az áfa-tv. 43. § (1) bekezdése előírja, hogy az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatás-nyújtásról számlát, készpénzzel, vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani.
A számlára, az egyszerűsített számlára és a számlát helyettesítő okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdés pedig egyértelműen kimondja, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Ezen rendelkezésekre figyelemmel tehát az adólevonási jog érvényesítésének feltétele, hogy alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló számviteli bizonylaton alapuljon.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is az alperes jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes és N. György között létrejött adásvételi szerződésben foglalt jogügyletek a valóságban nem történtek meg, így a felperes a számlák tartalmi hitelességének hiányában nem jogosult az előzetesen felszámított általános forgalmi adó visszaigénylésére. Felperes állítását, mely szerint a perbeli ügyletek megtörténtek, kétségessé teszi az a tény is, hogy a felperes az első fokú peres eljárás során az 1997. február 19-én tartott tárgyaláson becsatolta az 1995. szeptember 26-án keltezett 1 600 000 Ft összeg befizetését igazoló nyugtát, ugyanakkor pedig fellelhető volt az iratok között az 1995. szeptember 25-én kelt bankszámlakivonat 1 600 000 Ft jóváírásról.
Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdésében foglaltak szerint eljárva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a számlák tartalmi hitelességének hiányában nem jogosult az azokban szereplő általános forgalmi adó visszaigénylésére. Tekintettel arra, hogy a felperesnek a bevallási időszakban más vevőt illetően számlája nem volt, így az áfa-tv. 48. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt törvényi feltétel nem következett be, a felperes részéről a visszaigénylésre jogosulatlanul került sor.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható eljárásjogi vagy anyagi törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.404/1998. sz.)