adozona.hu
AVI 2000.2.18
AVI 2000.2.18
Az előzetesen felszámított adó összegét igazoló dokumentum formailag sem lehet hibás (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. évben negyedéves általános forgalmi adóbevallása során 9 217 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza. Az adóhatóság ellenőrzést követően a visszaigénylés jogosságát elfogadta.
A visszaigénylés teljesítésére nem került sor.
A felperessel szemben az APEH Hatósági Főosztálya az 1996. június 25-én kelt határozatával felülellenőrzés eredményeként általános forgalmi adónemben 10056000Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 5 028 000 Ft adóbírságot és 348 000 Ft késedelmi ...
AVI 2000.2.18 Az előzetesen felszámított adó összegét igazoló dokumentum formailag sem lehet hibás (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A felperes 1995. évben negyedéves általános forgalmi adóbevallása során 9 217 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza. Az adóhatóság ellenőrzést követően a visszaigénylés jogosságát elfogadta.A visszaigénylés teljesítésére nem került sor.
A felperessel szemben az APEH Hatósági Főosztálya az 1996. június 25-én kelt határozatával felülellenőrzés eredményeként általános forgalmi adónemben 10056000Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 5 028 000 Ft adóbírságot és 348 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az alperes az 1996. december 2-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős közigazgatási határozat ellen és kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint törvénysértően került sor a felülellenőrzésre.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felülellenőrzésre jogszerűen került sor, mivel az eljárt adóhatóság felettes szerve az eljárás szakszerűségét és törvényességét felülvizsgálhatja, akár az ellenőrzés lefolytatásának helyszínén is. Megállapította továbbá, hogy a felperesnek az adólevonási jog gyakorlásához szükséges, alakilag és tartalmilag hiteles bizonylat nem állt rendelkezésére. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem az azt követő bírósági felülvizsgálat alatt nem tudta bizonyítani, hogy a kifizetés időpontjában a fizetés teljesítéséhez szükséges pénzeszköz rendelkezésére állt volna.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást pontosan tisztázta és megfelelő jogi következtetést vont le a megállapított tényállásból. Eljárási szabálysértés - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nem állapítható meg, az eljáró szerv felülellenőrzést végzett.
Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a felperes által bizonyítékként csatolt közgyűlési jegyzőkönyv a számviteli törvény 84. §-a (1) bekezdése szerint nem minősíthető számviteli bizonylatnak, ezért az ügyben bizonyítékként sem használható fel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes olyan kifizetést kívánt igazolni, amelynek tényleges pénzügyi fedezete nem volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben kérte, hogy a jogsértő másodfokú határozatot a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg és a keresetnek adjon helyt.
Álláspontja szerint az adóhatóság eljárása nem felelt meg az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseinek. Az Art. 51. §-a szerint az adóhatóság köteles a tényállást tisztázni, illetőleg az Art. 1. §-ának (6) bekezdése szerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni. Ezzel szemben az adóhatóság helyszíni vizsgálat hiányában a tényállást nem tisztázhatta teljes körűen, ezért a bíróságnak a Pp. 339. §-a (1) bekezdése szerint - az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően - az eljáró közigazgatási szervet a határozat hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra kellett volna utasítania.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága által lefolytatott és 1995. szeptember 3-án felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a számlák tételes átvizsgálása során eltérés nem állapítható meg, az adózó jogosult a 9 217 000 Ft általános forgalmi adóra. Az ezt követő felülellenőrzés megállapításait az 1996. június 13-án kelt jegyzőkönyv tartalmazza. Ezt követően került sor a felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megállapítására. E megállapításokra és az adókötelezettséget megállapító határozat meghozatalára az Art. 54. §-ának (1) bekezdése értelmében nem lett volna lehetőség. Az 54. § (1) bekezdés szerint az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot - a törvényben foglalt kivétellel - nem vonhatja ismét ellenőrzés alá (ismételt ellenőrzés tilalma). A helyszíni ellenőrzés hiányában az utólagos ellenőrzés felülellenőrzésnek minősíteni az Art. 51. § (4) bekezdése értelmében nem lehet.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, valamint a 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az áfa-visszatérítés, illetőleg az adólevonási jog gyakorlása kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A felperes által hivatkozott számlák tartalmilag hibátlanok voltak, ezt egyébként a helyszíni ellenőrzés hiányában az alperes nem is tehette kétségessé. A másodfokú bíróság, a tényállást egyoldalúan, ötletszerűen kiragadott bizonyítékok alapján állapította meg. Iratellenes az első- és másodfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a felperes nem tudott olyan jogszabályhelyet megjelölni, amelynek alapján a perbeli esetben a felülellenőrzés kizárt volt.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság tárgyi ügy irataiból megállapította, hogy az eljáró bíróságok biztosították a felek perbeli jogainak helyes gyakorlását.
Az adóhatóság az Art. rendelkezéseinek megfelelően a tényállás teljes körű feltárására törekedett és azt megfelelő alapossággal fel is tárta. Tévesen hivatkozott a felperes az Art. 1. § (6) bekezdésében foglalt méltányos eljárás követelményére. Az adóhatóságnak az adókötelezettség megállapítása során a jogszabályok rendelkezései szerint kell eljárnia, méltányos eljárásra jogszabályban meghatározott esetekben, az adóbírság, illetőleg a késedelmi pótlék megállapítása során kerülhet sor. Az ügyben a késedelmi pótlék megállapításánál a felperessel szemben az adóhatóság nem járt el méltánytalanul.
Az Art. 54. §-ának (2) bekezdése szerint Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az első fokú adóhatóság által korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét és törvényességét helyszínen is ellenőrizheti. A megengedő jogszabályi rendelkezés nem teszi minden esetben szükségessé a helyszíni ellenőrzést, az adóhatóság ellenőrzésének szakszerűsége és törvényessége adott esetben megítélhető a rendelkezésre álló iratokból és azok értékeléséből is.
Az áfa-törvény 32. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt illeti meg az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során a másik adóalany rá áthárított. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 88. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. Az áfa-törvény az Sztv. előírásai alapján tehát formai, és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e a gazdasági esemény (termékértékesítés, vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét, ideértve az adót is a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik, s akár az adóhatóság, akár az ügyfél vitatja, vagy állítja a tartalmi feltételek meglétét, illetőleg hiányát. A Legfelsőbb Bíróság fenti álláspontját több eseti döntésben kifejtette. Ebből a következetes álláspontból tévesen jut a felperes arra a következtetésre, hogy az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum formailag lehet hibás, de tartalmilag nem. Az áfa-visszaigénylés, illetőleg az adólevonási jog sem formai, sem tartalmi hibában szenvedő számla alapján nem gyakorolható. Természetesen az adott ügy körülményeitől függően a formai hibák súlya és jelentősége eltérő lehet, így azt az adott ügyben mindig konkrétan kell értékelni.
A felperes által felvetett eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljáró másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 221.§-át. A megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékokat megjelölte, hivatkozott a jogszabályokra, amelyeken ítélete alapszik, megemlítette azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett és utalt azokra az okokra is, amelyek miatt a fellebbezésben előadott tényeket nem találta bizonyítottnak. A fellebbezés minden felvetésére, érvelésére a másodfokú bíróság ítéletének indokolása kitért. A felperes által felhívott iratellenesség részint nem állapítható meg, részint pedig az ügy érdemére nincs döntő kihatással.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.866/1999. sz.)