adozona.hu
AVI 2000.2.15
AVI 2000.2.15
A számla hiányosságai tanúvallomással nem pótolhatóak és nincs helye a költségek valószínűsítésének sem (1989. évi XLV. tv. 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1990-92. évekre lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen az 1994. május 9. napján kelt határozatával a felperes terhére 281 647 forint személyi jövedelemadó adóhiányt írt elő, 140 000 forint bírságot és 239 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes az 1991. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelmet nem vallott.
A gépkocsi értékesítéséből származó ...
AVI 2000.2.15 A számla hiányosságai tanúvallomással nem pótolhatóak és nincs helye a költségek valószínűsítésének sem (1989. évi XLV. tv. 22. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1990-92. évekre lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen az 1994. május 9. napján kelt határozatával a felperes terhére 281 647 forint személyi jövedelemadó adóhiányt írt elő, 140 000 forint bírságot és 239 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes az 1991. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelmet nem vallott.A gépkocsi értékesítéséből származó jövedelmet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 22. § (1) és (2) bekezdése alapján 72 000 forint vételár, 65 395 forint javítási költség és 900 000 forint értékesítési ár figyelembe vételével állapították meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1994. június 30-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy az ingó dolog szerzéskori értékét, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat csak számlával igazoltan lehet elszámolni. A felperes a 72 000 forintos vételáron felül további bizonyítékot a vételár magasabb összegben történő elfogadásához nem tudott felmutatni, a javításokra vonatkozóan a költségeket számlával nem igazolta. Mindezek alapján az alperes jogszerűen járt el, amikor csak a bizonylattal igazolt költségeket fogadta el és állapította meg a Szja. tv. 22. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes jövedelmét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, annak helyes indokaira utalással.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, az ítéletek hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Szja. tv. 22. § (2) bekezdését, 1. mellékletének B/I/1. pontját. A felperes jövedelmét az önálló tevékenységhez kapcsolódóan a törvény 12. §-a szerint kell megállapítani és a felperes által valószínűsített költségeket elfogadni. A felülvizsgálati kérelméhez - a gépkocsi beszerzési értékének megállapításához - csatolt további 20 000 ATS-ről szóló számlát. A gépkocsi vételáraként 279 500 forintot, alkatrész és javítás címén további 706 500 forint elszámolását tartotta jogszerűnek arra tekintettel, hogy a roncs autóból működőképes autót hozott létre, szükségszerűen felmerülő javítási munkák elvégzésével, melynek költségeit tanúvallomások igazolják. A gépkocsi szerzéskori értékét három számla (72 000 forintról, 20 000 ATS-ről és 21 500 ATS-ről) igazolja. Álláspontja szerint a bíróság törvénysértően nem vette figyelembe ezeket a bizonyítékokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat helyesen értelmezte, alkalmazta, azokat nem sértette meg.
Az 1991. évre hatályos 1989. évi XLV. törvény (Szja. tv.) 22. § (1) és (2) bekezdése határozta meg az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből származó jövedelem meghatározásának szabályait. A 22. § (1) és (2) bekezdése szerint az ingó dolog értékesítéséből származó bevételből levonható az ingó dolognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értéke, a megszerzésével és értékesítésével kapcsolatban felmerült költség, az értéknövelő beruházásra fordított kiadás, amennyiben azokat korábban költségként a magánszemély nem számolta el. A Szja. tv. 31. § (1) bekezdése szerint elszámolható költség a naptári évben ténylegesen felmerült és igazolt kiadás lehet. A törvény 1. melléklet III/5. pontja szerint számlával igazolt fenntartási, javítási és felújítási költség számolható el az adózó tulajdonában lévő gépjármű használata után. Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy csak a számlával igazolt költségek vehetők figyelembe a jövedelem meghatározásakor. Számla hiánya tanúvallomással nem pótolható és nincs helye a törvény 22. § (1) és (2) bekezdései alapján a költségek valószínűsítésének sem. A felperes az általa hivatkozott 706 500 forintos javítási, felújítási munkák költségét számlával igazolni nem tudta, a vételár tekintetében is csak 72 000 forintról mutatott be számlát. E számlában feltüntetésre kerültek a gépkocsi azonosító adatai, a számla tartalmazza a kalkulált vám és áfa összegét is. A felperes által a felülvizsgálati eljárásban csatolt ugyanazon számlakibocsátótól, ugyanazon napon kelt GY 13/91. sorszámú számla ugyanazon gépkocsira ügyleti értéként 20 000 ATS-t tüntetett fel. A két számlát összevetve nem állapítható meg, hogy milyen okból került sor két számla kiállítására, a 20 000 ATS összeg valójában mit tartalmaz. Ezen túlmenően az alperes a határozatában helyesen hivatkozott arra, hogy a felperes nem igazolta, hogy ezen számlákat ténylegesen kifizette. A gépkocsi adásvételére vonatkozóan a felek szerződést nem kötöttek. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a felperes által további vételár részletként hivatkozott 21 500 ATS-ről szóló, az F. és Társai Kft.-től származó fizetési felhívás nem minősül bizonylatnak, és tartalmában nem azonosítható be a perbeli gépkocsival, a fizetési felszólítás semmiféle azonosító adatot nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mivel kapcsolatban merült fel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a gépkocsi vételárát, megszerzéséhez szükséges költségeket, a javítási, az értéknövelő beruházások költségeit a jogszabályoknak megfelelően számlával nem igazolta, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Szja. tv. 22. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, sem a felperes által tévesen megjelölt 1. melléklet III/5. pontját.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - a bizonyítékok szabad mérlegelését is támadta, további olyan bizonyíték elfogadását kérte, mely korábban az eljárás során benyújtásra és értékelésére nem került.
A bizonyítékok felülmérlegelésére felülvizsgálati eljárás során csak akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok értékelésénél okszerűtlen, vagy logikailag ellentmondó mérlegelés történt. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettekből következően ilyen jogszabálysértést nem látott megállapíthatónak.
Nem találta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azon hivatkozását sem, hogy az ingó értékesítéséből származó jövedelmét az egyéni vállalkozásból származó jövedelem felperes által tévesen 12. §-ban megjelölt szabályai szerint kell elszámolni. A gépkocsit a felperes a saját nevére vásárolta, így annak elszámolására a Szja. tv. 22. § (1) és (2) bekezdéseit kell alkalmazni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.785/1997. sz.)