adozona.hu
AVI 2000.1.14
AVI 2000.1.14
Az illetéktörvény 31. § (1) és (3) bekezdése a XVI. mellékletben felsoroltakkal együtt értelmezhető (1990. évi XCIII. tv. 31. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közjegyző Kjő. hagyatékátadó végzésének tanúsága szerint II. r. felperes, valamint két örökös társa a törvényes öröklés jogcímén tulajdoni illetőséget szerzett tizenegy ingatlanban. A hagyatékátadó végzés tanúsága szerint a tizenegy ingatlan I. r. felperes özvegyi jogával terhelten került átadásra.
A Megyei Illetékhivatal öröklési illeték megfizetésére kötelezte felpereseket, melynek összegét határozatával módosított.
A fizetési meghagyásokban I. r. felperes tekintetében az ingatlan-nyilv...
A Megyei Illetékhivatal öröklési illeték megfizetésére kötelezte felpereseket, melynek összegét határozatával módosított.
A fizetési meghagyásokban I. r. felperes tekintetében az ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték összegét 22 000 Ft-ban, míg II. r. felperes tekintetében 7333 Ft-ban határozta meg.
A határozat ellen felperesek fellebbezéssel éltek, mely fellebbezés alapján alperes határozatával az első fokú határozatokat helybenhagyta.
Indokolásában többek között kifejtette, hogy az ingatlan tulajdonjogának, illetőleg vagyoni értékű jogának bejegyzésére irányuló eljárás illetéke a változással érintett ingatlanonként 2000 Ft. Tekintve, hogy az állagörökösök tizenegy ingatlant érintően szereztek tulajdonjogot, így az ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték 1/3-1/3 szerzési arányaikhoz igazodóan egyenként 7333 Ft-ot tesz ki.
Az I. r. felperes mind a tizenegy ingatlanhoz kapcsolódóan vagyoni értékű jogot (özvegyi jogot) szerzett, tehát összesen 22 000 Ft megfizetésére köteles.
A határozat ellen a felperesek keresettel éltek. Indokolásuk szerint - figyelemmel az illetéktörvény 31. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a melléklet XVI/9/10/11 pontjában foglaltakra - az egy beadványban előterjesztett több kérelem esetén az illetéket csak egyszer kell megfizetni mégpedig annak a kérelemnek megfelelő mértékben amely után a legmagasabb illeték jár.
Rámutatott, hogy az illetéktörvény mellékletének
XVI/9. pontja egyértelműen olyan speciális szabályt tartalmaz, amely alapján nem lett volna lehetőség minden ingatlan után az eljárási illeték megállapítására sem I. r., sem II. r. felperes tekintetében.
A bíróság a felperesek keresetét elutasította.
A módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: It.) 31. § (1) bekezdése kimondja, hogy az államigazgatási eljárási illetéket az eljárás kezdeményezéskor az köteles megfizetni, akik az eljárás megindítását kérik.
Az egyes államigazgatási eljárások külön illetéke tekintetében e törvény melléklete eltérően rendelkezhet. A 31. § (3) bekezdése szerint az első fokú államigazgatási eljárásban az egy beadványban előterjesztett több kérelem esetében az illetéket - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - csak egyszer, mégpedig annak a kérelemnek megfelelő mértékben kell megfizetni, mely után a legmagasabb illeték jár.
Ezen két jogszabályhely összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a főszabályhoz képest a melléklet eltérő rendelkezéseket tartalmazhat.
Nem vitás az a körülmény, hogy a felperesek tulajdonjoguk, illetőleg vagyonértékű joguk bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásban tizenegy inatlanhoz kapcsolódóan kérték.
Az It. mellékletének XVI/1. pontja hangsúlyozza, hogy az ingatlan tulajdonjogának, illetőleg vagyoni értékű jogának a bejegyzésére irányuló eljárás illetéke a változással érintett ingatlanonként 2000 Ft.
Az illetéktörvény 31. § (1) bekezdése második mondatában rögzítettek szerint a mellékletben foglaltak tehát nem hagyhatóak figyelmen kívül.
Nyomatékkal hangsúlyozza a bíróság, hogy az eljárás illetéke e szabály szerint a változással érintett ingatlanonként számítandó.
Az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanok helyrajzi számon vannak külön-külön nyilvántartva. Amennyiben több ingatlant érintő jog, tény keletkezésének, módosulásának, megszüntetésének a bejegyzésére vagy törlésére kerül sor, úgy az csak az egyes ingatlanokhoz kapcsolódóan külön-külön eljárási aktus keretében történhet.
Nem vitatható, ha egy földhivatalnál ugyanazon jogosult részére többféle jog vagy tény keletkezésének, módosulásának vagy megszüntetésének a bejegyzése vagy a bejegyzett ilyen jog vagy tény törlése egy eljárásban történik, azt az értéket kell az illeték alapjául venni, amely után a legmagasabb illeték jár (melléklet XVI/9. pont).
Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a XVI/1. pontban rögzítettek csorbát szenvednének. Mindösszesen arról van szó, ha és amennyiben egy ingatlanhoz
kapcsolódóan több jog, tény bejegyzésére, törlésére is sor kerül (pl. tulajdonjog bejegyzése és jelzálog törlése vagy vagyoni értékű jog törlése és jelzálogjog bejegyzése stb.), úgy ugyanazon jogosult esetén azt az értéket kell az illeték alapjául venni, amely után a legmagasabb illeték jár.
Téves azon felperesi felfogás tehát, miszerint az ingatlan tulajdonjogának, illetőleg vagyoni értékű jogának a bejegyzésére irányuló eljárás illetéke - amennyiben arra egy kérelemben került sor - mindösszesen 2000 Ft.
A melléklet XVI/1. pontjában meghatározott illeték mindig 2000 Ft, így tehát legmagasabb illetékről beszélni nem lehet.
Az It. mellékletének XVI/9. pontja a kedvezményt kizárólag ugyanazon földhivatalnál indult eljárásokhoz kapcsolja. Eképpen a felperesi álláspont oda vezethetne, hogy ha és amennyiben a hagyatékátadó végzésben megjelölt ingatlanok több földhivatal illetékességi területén fekszenek el, úgy földhivatalonként szükséges lenne a 2000 Ft eljárási illeték megfizetése, azonban, ha - mint ez jelen esetben is történt - egy földhivatal illetékességi területére esnek, úgy arra szükség már nem lenne.
Ilyen különbségtétel a bíróság meglátása szerint a jogszabály szövegéből nem olvasható ki.
Az illetéktörvény 31. § (1) és (3) bekezdése kizárólag a XVI. mellékletben felsoroltakkal együtt értelmezhető, külön-külön kiragadottan nem.
Nincs lehetőség az It. 31. § (3) bekezdésére, valamint a XVI. számú melléklet 9. pontjára alapozottan a XVI/1. pont mellőzésére. Helyesen utalt az alperes arra, hogy a melléklet 9. és 10. pontjában foglalt előírások csak az azt megelőző rendelkezések tükrében értelmezhetőek.
Mivel itt nem egy ingatlanhoz kapcsolódó több jog bejegyzésére vagy törlésére került sor, így jogszerűen határozta meg az alperes az I. és II. r. felperest terhelő ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték összegét még akkor is, hogy ha a felperesi kérelmek teljesítésekor minden egyes ingatlannál ugyanazon hagyatékátadó végzést kell a bejegyzés alapjául szolgáló okiratként figyelembe venni.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12. P. 21.011/1999. sz.)