adozona.hu
AVI 2000.1.13
AVI 2000.1.13
A vámbiztosítékot nyújtó közigazgatási jogviszony alanyává válik azzal, hogy közjogi kötelezettséget vállal át a vámfizetésre kötelezettől [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 6. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a városi bíróság a tényállást helyesen állapította meg a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és helyes tényállásból kiindulva törvényes határozatot hozott. Rámutatott arra, hogy a felperes a vám tekintetében a készfizetői kezességnyilatkozat aláírásakor vállalt kockázat alapján köteles helytállni. A felperes kockázatának körébe tartozik, ha a vámáru címzettje nem lelhető fel és a sz...
AVI 2000.1.13 A vámbiztosítékot nyújtó közigazgatási jogviszony alanyává válik azzal, hogy közjogi kötelezettséget vállal át a vámfizetésre kötelezettől [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 6. §]
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a városi bíróság a tényállást helyesen állapította meg a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és helyes tényállásból kiindulva törvényes határozatot hozott. Rámutatott arra, hogy a felperes a vám tekintetében a készfizetői kezességnyilatkozat aláírásakor vállalt kockázat alapján köteles helytállni. A felperes kockázatának körébe tartozik, ha a vámáru címzettje nem lelhető fel és a szállító vagy a címzett az árubemutatási kötelezettségének a megjelölt határidőben nem tesz eleget. Az alperest nem terheli olyan kötelezettség, hogy a vámáru vagy a vámáru címzettjének felkutatására tegyen intézkedést. Hivatkozott arra is, hogy a árubehozatal külkereskedelmi jellegét illetően az ellenkező bizonyításáig a felperes kezességi nyilatkozatának tartalma az irányadó. A felperes azt sem bizonyította, hogy a vámáru címzettje a vámárut a rendeltetési vámhivatalnál bemutatta, de ott leterheltség miatt a vámkezelésre későbbi időpontot határoztak meg szóban.A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak megváltoztatása iránt. Arra hivatkozott, hogy a vámhatóság kötelessége lett volna a vámfizetésre szóba jöhető személyek valamennyi felderítése. Az egyetemlegesség polgári jogi szabályai a vámfizetésre kötelezettek személye egyoldalú megjelölésére nem alkalmazható. A jogerős ítélet iratellenesen tartalmazta, hogy a vámáru címzettje a személygépkocsit a vámhivatalnál nem mutatta be. Hivatkozott arra is, hogy az 1994. évben hatályban lévő 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján még elháríthatatlan külső oknak minősült, ha a vámárut ellopták. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a 69. § (5) bekezdése alapján nem bizonyított a behozatal külkereskedelmi jellege. A 102. § (2) bekezdése alapján pedig a vámáru után esedékes vámot törölni kellett volna.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A vámkezességi jogintézmények tartalmát illetően a Legfelsőbb Bíróság több határozatában kifejtette, hogy a vámkezesség tartalmát tekintve nem azonos a polgári jogi kezesség intézményével. A vámbiztosítékot nyújtó közigazgatási jogviszony alanyává válik azzal, hogy közjogi kőtelezettséget vállal át a vámfizetésre kötelezettől.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 6. § (1) bekezdés a) pontja alapján vámbiztosítékot vagy annak minősülő biztosítékot kell nyújtani a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámáruk után járó vám és vámmal együtt fizetendő adók, illetékek és díjak összegének erejéig. Az R. 69. § (5) bekezdés d) pontja alapján vámfizetésre kötelezett a vámterhek megfizetésére készfizető kezességet vállaló. E körben a vámszervet nem köti sorrendtartási kötelezettség, így közvetlenül, elsőként a készfizető kezességet vállalóval szemben fordulhat a vám és járulékai beszedése érdekében.
Az R. 35. § (1) bekezdése szerint a továbbított vámárut az áru szállítója köteles a másik vámhivatalnál az árutovábbítást végző vámhivatal által előírt határidő lejártáig változatlan állapotban bemutatni és annak további vámkezelését kérni. A perben az a tény nem volt vitás, hogy a vámárukat határidőre a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatták be. A készfizető kezes kockázatának körébe tartozik, ha a vámfizetésre egyébként kötelezett nem lelhető fel.
A jogerős ítélet a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, hogy a vámáru címzettje a személygépkocsit a rendeltetési hivatalnál nem mutatta be. E körben nem iratellenes, hanem a bizonyítékok mérlegelési körébe tartozik, hogy a megyei bíróság miként értékelte a címzett nyilatkozatát a vámáru bemutatása, illetve annak ellopása körében.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az R. 70. § (1) bekezdés d) pontját a 35/1994. (XII. 24.) PM-IkM együttes rendelet módosította, amely 1995. január 1-jétől hatályos, és csak ezen időponttól nem minősül elháríthatatlan külső oknak az a körülmény, hogy a vámárut ellopták. E körben a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a R. 70. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak, illetve ilyen forgalomba hozatalt elősegítőnek kellett tekinteni azt, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy ő azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek - elháríthatatlan külső ok (baleset, vagy erőhatalom következtében megsemmisült, vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetükből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáru) esetét kivéve - nem tesz eleget. A személygépkocsi ellopása az 1994-ben hatályos szöveg értelmezése alapján sem tekinthető elháríthatatlan külső oknak. Az 1995. január 1-jétől hatályos szöveg csak nevesített néhány, igen gyakran előforduló, de elháríthatatlan külső oknak nem minősülő körülményt. Ez nem jelenti azt azonban, hogy ezek a körülmények a korábbi szabályozás szerint minden esetben elháríthatatlan külső oknak minősülnének.
A felperes a kezességvállaló nyilatkozatában elismerte az áru külkereskedelmi forgalomba történő behozatalát és az ahhoz kapcsolódó összes közterheket, így az ott megjelölt illetéket is. Az árut mindaddig a külkereskedelmi forgalomba behozottnak kell tekinteni, amíg a felperes ennek ellenkezőjét nem bizonyítja és a felperes ennek ellenkezőjét sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásokban bizonyítani nem tudta.
Az R. 70. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel nem ismeretlen személy hozta jogellenesen belföldi forgalomba a vámárut, ezért a R. 102. § (2) bekezdése alapján az esedékes vámot a megyei parancsnokság nem törölhette.
A fentiekre figyelemmel a felperes a felülvizsgálati kérelmében megnevezett jogszabálysértéseket bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.658/1997. sz.)