adozona.hu
AVI 2000.1.11
AVI 2000.1.11
A jövedéki termék származásának igazolására a tanúvallomás nem megfelelő eszköz (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal az 1995. március 3-án kelt határozatával a felperes terhére jövedéki törvénysértés miatt 936 541 Ft jövedéki bírságot szabott ki, elrendelte a lefoglalt jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését. A határozat indokolása szerint a felperes lakásán 1994. december 12. napján tartott ellenőrzés során 846 liter ún. lédig kiszerelésű szeszesitalt, 18 liter víztelenített szeszt, aromákat és desztillált vizet, valamint szesz előállításához szükséges eszközöket találtak és foglaltak ...
AVI 2000.1.11 A jövedéki termék származásának igazolására a tanúvallomás nem megfelelő eszköz (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
A vámhivatal az 1995. március 3-án kelt határozatával a felperes terhére jövedéki törvénysértés miatt 936 541 Ft jövedéki bírságot szabott ki, elrendelte a lefoglalt jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését. A határozat indokolása szerint a felperes lakásán 1994. december 12. napján tartott ellenőrzés során 846 liter ún. lédig kiszerelésű szeszesitalt, 18 liter víztelenített szeszt, aromákat és desztillált vizet, valamint szesz előállításához szükséges eszközöket találtak és foglaltak le. A felperes jövedéki engedéllyel nem rendelkezett, a jövedéki termékek származását nem tudta igazolni, ezért a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. tőrvény (a továbbiakban: Jszt.) 67. § a) és b) pontjában foglaltak megsértése miatt jövedéki bírság került kiszabásra.Az alperes az 1995. március 29. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata, annak hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta, az alperes határozatát az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint az alperes jogszabálysértést követett el, mikor a lefoglalásra került szeszesitalok mennyiségét hitelesen nem mérte le és a bírság kiszabásakor a felperes által főzetett és kapott, valamint a más által főzetett, de a felperesnél lévő szeszesital-mennyiséget is alapul vette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem bizonyította, hogy a felperesnél lefoglalt termékeket a felperes a Jszt. hatályba lépése után szerezte be. A felperes a jövedéki termékek származását azonban csak részben igazolta. Az elsőfokú bíróság mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, a Jszt. 67. § (1) bekezdés b) és c) pontjának megsértésével jövedéki engedély nélkül értékesítési tevékenységet végzett, a jövedéki termék származását részben nem tudta igazolni. Mivel azonban a lefoglalt szesz mennyisége pontos mérőeszközzel nem került megállapításra, ezért jogkövetkezmények alkalmazására sem kerülhetett volna sor. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozatokat új eljárás elrendelése nélkül helyezte hatályon kívül.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete sértette a Pp. 215. §-ában, a Pp. 4. §-ában és a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperes a keresetlevelében nem vitatta a lefoglalt jövedéki termékek mennyiségét, csak a jövedéki törvénysértés miatt kiszabott bírság jogosságát támadta. A bíróság a felülvizsgálat során csak a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés tekintetében vizsgálhatja a közigazgatási határozat törvényességét az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (1) bekezdése és a Pp. 330. § (1) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete a jövedéki bírság összegét érdemben nem kifogásolta, mivel az elvont termék mennyiségét nem vitatta. A jövedéki termék mennyiségének tekintetében a Jszt. 69. § (9) bekezdése becslésre módot adott volna, ha az elvont termék mennyisége pontosan nem megállapítható, azonban ez a jelen ügyben nem merült fel, mert a jövedéki ellenőrzés alól elvont termék közforgalomban lévő, elismert űrtartalommal rendelkező műanyag kannákban volt, így a tartalom, a mennyiség megállapítható volt.
Törvénysértőnek ítélte az elsőfokú bíróság ítéletét, mert az törvénysértést megállapított a felperes terhére, de jogkövetkezményt nem. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a keresettel támadott jogszabálysértés nem valósult meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a keresettel a teljes közigazgatási határozatot támadta, így a lefoglalt jövedéki termékek mennyiségi megállapítását is. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezi - ezért sérti - a Pp. 215. §-át, valamint a Jszt. 69. § (9) bekezdését. A közigazgatási eljárásban becslésre nem kerülhetett volna sor jogszabályi feltételek hiányában, azonban mivel a jövedéki termékeket időközben a vámhatóság megsemmisítette, elzárta a felperest attól a lehetőségtől, hogy a lefoglalt termékek mennyiségét újra lehessen mérni. Az alperes eljárása lehetetlenné tette azt is, hogy a felperes számlák bemutatásával utólag tisztázza a lefoglalt jövedéki termékek eredetét és mentesüljön a jogkövetkezmény alól. Ugyanakkor az alperes olyan igazolt származású főzetett, adózott termék után is bírságot szabott ki, melyre törvényes lehetőség nem lett volna.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg.
A Pp. 215. §-a alapján a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 34. számú állásfoglalása értelmében a felperes jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, a bíróság csak a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálhatja meg, hogy az alperes határozata jogszabálysértő-e. A bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség elvéből következően csak a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértésre alapíthatja a közigazgatási határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését, más jogszabálysértésre hivatkozással nem dönthet. Mindebből következően a felperesnek már a keresetlevélben meg kell jelölnie, hogy mely okból tartja jogszabálysértőnek a közigazgatási határozatot. Mindebből következően a felperes a keresetét később olyan jogszabálysértésre, melyre a keresetlevelében nem hivatkozott, nem terjesztheti ki, nem módosíthatja. A felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését azzal az indokkal kérte, hogy jövedéki törvénysértést nem követett el, így vele szemben jogalap nélkül szabtak ki jövedéki bírságot. A felperes tehát a keresetlevelében nem támadta a jövedéki bírság alapjául szolgáló jövedéki termékek mennyiségét, arra csak a per során később hivatkozott. Mindebből következően a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes keresete a lefoglalt jövedéki termékek mennyiségének vitatására nem vonatkozott, ezért ítélete nem sértette a Pp. 215. §-ában foglalt kereseti kérelemhez kötöttség elvét. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a Jszt. 69. § (9) bekezdése alapján a becslés feltételei ugyan fennálltak, de alkalmazásukra azért nem került sor, mert a szeszesital ismert űrtartalmú kannákban volt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - mivel a kereseti kérelem a termékek mennyiségének vitatására nem terjedt ki - a másodfokú bíróságnak a mennyiség megállapítására vonatkozó megállapításai, indokolása a per eldöntése szempontjából nem bírnak jelentőséggel. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal kapcsolatban utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Jszt. 69. § (9) bekezdése alapján - ahogy arra a felperes helyes hivatkozott - a becslés feltételei nem is álltak fenn.
A rendelkezésre álló adatok alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, a cselekmény felfedésekor és határozathozatalkor hatályban volt Jszt. 67. § a), b) pontjába ütközően a jövedéki termékeket jövedéki engedély nélkül állította elő, hozta forgalomba, értékesítette, és a jövedéki termékek származását nem tudta igazolni. A jövedéki engedély hiányában történő termék-előállítást a helyszíni ellenőrzéskor megtalált, szesz előállításához szükséges eszközök is alátámasztották. A felperes saját maga is elismerte, hogy szeszesitalokból jövedéki engedély hiányában értékesített.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében azt, hogy mind a Jszt., mind a korábban hatályban volt 35/1980. (XI. 5.) PM rendelet a jövedéki termék tekintetében a származás igazolását előírta. Tévesen állapította azonban meg azt, hogy a származás igazolására a tanúvallomás megfelelő bizonyítási eszköz. A felperes részéről bérfőzetésről származási igazolványt 1994. október 12-én állítottak ki 35,4 hektoliter-fokú pálinka főzetéséről. Ezen származási igazolvány azonban a helyszíni ellenőrzés körülményeiből adódóan nem igazolja, hogy a felperes lakásának mellékhelyiségében és pincéjében nagy mennyiségben talált ún. lédig szeszesitalok főzetésből származnának, illetve azok mások tulajdonát képeznék. A jogerős ítélet az eset összes körülményeiből a bizonyítékok értékelésével azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a lakásában szesz előállításával foglalkozott, az ott lefoglalt jövedéki termékek saját előállítású jövedéki termékek, és nem főzetésből, illetve mástól származóak voltak. A saját főzetést esetlegesen igazoló származási igazolványban szereplő kb. 70 liter mennyiséget jóval meghaladó 846 liter szeszesital került lefoglalásra a szesz előállításhoz szükséges eszközökkel együtt.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.495/1997. sz.)